Sokan azért mondanak le végleg az álmaikról, mert túl kevésnek érzik magukat a megvalósításukhoz. Próbálkoztak már néhányszor, kudarcot vallottak, és elkönyvelték magukban, hogy ez nem az ő útjuk. Vannak, akik még csak nem is próbálkoznak. Nemcsak a lusta emberekre igaz ez, hanem azokra is, akik tudnának keményen dolgozni a céljukért, csak nem hisznek benne, hogy megvalósítható az. Megtanultak tehetetlennek lenni. Megtanultak a kishitűekre hallgatni.
Persze sokszor teljesen érthetőnek tűnik, hogy feladják, hiszen vannak az életben olyan akadályok, amelyekkel látszólag semmit nem lehet kezdeni. Elvesztheted az összes pénzedet, elszalaszthatsz egy egyszeri lehetőséget, kerülhetsz iszonyatosan nehéz életkörülmények közé, vagy lehetsz éppen születésedtől kezdve hátrányos helyzetben – akár a fizikai, akár a lelki egészségedről van szó. Ilyenkor mindenki megérti, ha feladod az álmaidat.
Vannak azonban olyan emberek, akiket a körülményeik nem állítanak meg, csak még keményebbé teszik őket. Nem hisznek azoknak, akik el akarják téríteni őket a céljaiktól, és nem hiszik el azt sem, hogy létezik a lehetetlen. Pont ezért valósítják meg azt, amit a legtöbben lehetetlennek hisznek.
Ilyen ember Geraldo Pereira is. A 47 éves brazil férfi gyerekeknek készít fából játékautókat és teherautókat. Fúr, farag, kalapál, fűrészel, fest – és mindezt a lábaival teszi. Ő ugyanis karok nélkül született.
Geraldo 13 éves volt, amikor egy játékautója javításra szorult, és úgy döntött, hogy megcsinálja ő maga. Ekkor fedezte fel magában a játékautók készítése iránti szenvedélyét, és azóta rengeteg gyakorlással eljutott odáig, hogy egy-egy ilyen csodálatos művét 1-2 óra alatt el is tudja készíteni.
A játékkészítő mester mára már hírességnek számít hazájában: városról városra járva árulja az autóit, és sokszor bepillantást is enged abba a csodálatos folyamatba, ahogyan azokat a lábaival elkészíti.

Ha valakinek, akkor Geraldo-nak lett volna oka arra, hogy feladja az álmait, és olyan életet éljen, amilyen a hiányosságaiból következhetne. Ő azonban úgy döntött, hogy nem a hiányosságai fogják meghatározni az életét, hanem a szenvedélye. Nem vált a körülményei áldozatává, hanem karok nélkül is teljes életet él: a lábait használva eszik, csészéből iszik, borotválkozik, és minden hétköznapi teendőjét ellátja. Mindeközben azt csinálja, amit szeret, és olyan célért dolgozik, aminél nehéz lenne szebbet találni: gyermekek arcára csal széles mosolyt a játékaival.
(h/t: ntd.tv, nypost)
Ha túl kevésnek érzed magad az álmaid megvalósításához, akkor jusson eszedbe ennek a fantasztikus embernek a története. Mert ha valami igazán fontos számodra, akkor képes is vagy megvalósítani azt.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

A lélek lassú halála
Két idős hölgy beszélget a buszon ülve. Nem vicc következik,
Tovább
Az adós apa okos lánya – avagy hogyan ne válj a körülményeid áldozatává
Életünk során gyakran előfordul, hogy más emberek vagy külső körülmények
Tovább
A folyó tanítása – egy tanmese a görcsös ragaszkodásról
Szeretjük a biztonságot. Annyira, hogy görcsösen ragaszkodunk hozzá még akkor
Tovább
Ha tudnád, hogy holnap meghalsz…
Mit tennél, ha tudnád, hogy holnap meghalsz? Mindent ugyanúgy csinálnál,
Tovább
A diplomával nem adnak gerincet (és észt sem)
Tanult emberekkel van tele a társadalom. Tanult bunkókkal. Tanult aljasokkal.
Tovább
Így temetted el saját magad
Gyerekkorodban kezdődött. Amikor még boldog voltál. Egészen kicsiként. Amikor még
Tovább

3 Comments

  1. Kedves Gábor!
    Nagyon tetszenek az írásai. Szeretném megosztani, hogy mások is tanuljanak belőle, de ez nem sikerül.
    Mit csinálok rosszul?
    További erőt, egészséget kívánok a munkájához.
    Üdvözlettel: Szemán Józsefné, Jutka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük