“Engedd el!” – röppen ki önkéntes tanácsadód szájából “kedvenc” bölcsességed, amit egy száraz “Oké”-val nyugtázol, miközben belül ordítva átvillan az agyadon a kérdés, hogy vajon szájon kell-e vágnod ezt az embert ahhoz, hogy az ereidet ne vágd fel.

Mert már rohadtul unod ezt a szöveget. És a sok okos embert, aki szóban mindent olyan bölcsen elenged, miközben a valóságban ugyanúgy vergődik, mint Te. De azért Te csak engedd el! Picit megnyugodva aztán áttérsz racionális síkra, hogy végre megfogalmazd a fenti tanács abszurditását:

“De hát hogyan engedjek el valamit, amit nem is fogok?”

Hiszen nem Te kérted, hogy kicsesszenek veled. Nem Te akartál magadnak fájdalmat, nem Te könyörögsz Istennek vagy az Univerzumnak, hogy sírhass, szoronghass, magzatpózban gubbaszthass, nem Te ragaszkodsz ahhoz, hogy nyakig elmerülj a szarmedencében.

Mert ki a franc akarna magának szenvedéssel teli életet? Nyilván Te sem. Mégis megszívtad, mégis érzed a csontig hatoló fájdalmat. Sebaj, engedd el! És ha nem megy, érezd selejtnek magad. Hiszen mindenkinek megy, csak neked nem. Igaz, hogy nekik is csak elméletben, de ez jelentéktelen részlet.

Van azonban egy másik megközelítés is: ne engedd el, mivel nem is fogod, csak rád ragadt.

Nem Te kérted, mégis itt van. Itt van a fájdalom, a lelki teher, a félelem, a kétely, és három lépés választ el attól, hogy megszabadulj tőlük. De egyik sincs köszönőviszonyban az elengedéssel.

Az első lépés:
Felismered, mi az, amihez semmi közöd nincsen. Ide tartozik például a másik ember stílusa, jelleme, olykor gerincének hiánya. Ez az, ami koszként rád ragadt.

A második lépés:
Levakarod magadról ezt a koszt. Nem elengeded, hanem kemény munkával levakarod: megérted, hogy ha valaki bármilyen formában árt neked, az nem a Te értéked fokmérője, hanem az ő jellemrajza.

A harmadik lépés a legnehezebb:
Ami a levakarás után maradt, azt átalakítod. Mert az már a Te részed: Te hagytad, hogy ezt megtegye veled, Te nem vetted észre az apró jeleket, Te engedtél utat a félelmeidnek. De ez nem hiba, hanem tapasztalat, amit értékes tudássá alakíthatsz.

Felismerés. Levakarás. Átalakítás.
Három lépés az elengedés mítosza helyett.

Jó munkát kívánok szeretettel.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Az élet olykor nagyon kemény kihívásokat hoz. Van, akinek olyat,
Tovább
Gazdagnak érzed magad? Vagy sok minden hiányzik még az életedből?
Tovább
Van egy játék, amit tudat alatt rengetegszer játszunk, de érdemes
Tovább
Talán nincs még egy élőlény a Földön, amelyik annyit hazudna
Tovább
Túléltem egy stroke-ot. Megsimogatott a halál, hogy érezzem: tud rólam,
Tovább
A sport mindig is fontos része volt az életemnek, ezért
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük