Hiába próbálkozom, nem tudok javítani a kapcsolatunkon. Mit tegyek, hagyjam az egészet, vagy próbálkozzak még?
A közelmúltban egy kedves olvasóm ezzel a kérdéssel fordult hozzám, és amit neki válaszoltam, azt megosztom itt is, mert sokan küzdenek hasonló nehézséggel. Egy rokonáról volt szó, de a kérdés más esetben is aktuális, legyen szó párkapcsolatról, barátságról, vagy bármilyen más emberi kapcsolatról, ahol a másik fél fontos számunkra. Biztos vagyok benne, hogy Te is kerültél már ilyen helyzetbe: úgy érzed, Te mindent megtettél, hogy javíts a kapcsolatotokon, folyamatosan gesztusokat teszel a másik ember felé, aki viszont mintha ezt tudatosan semmibe venné, vagy egyáltalán észre sem venné. Zsákutca. Fussak vagy maradjak?
Futni nem jó. Illetve nagyon jó, ha azt sportolás céljából teszed – minden más esetben nem jó. Vannak helyzetek, amikor menni kell, és persze előfordul az is, hogy nem tehetsz mást, mint szaladsz, különben elüt a villamos, rád omlik az égő ház, vagy a fenekedbe harap egy rottweiler. De az emberi kapcsolatok máshogyan működnek. Ott nem jó szaladni, bármi is van.
Valóban vannak olyan mérgező kapcsolatok, melyekből ki kell lépni, ha nem akarod, hogy rámenjen az életed. Van, hogy épp a rokonod az, aki nem fér – nem férhet – bele az életedbe. Vagy a munkatársad, a párod, egy barátodnak hitt ember, és folytathatnám még a sort. Kizárni egy embert az életedből komoly döntés és a legtöbbször nagyon nehéz megtenni, de sokan már ott elakadnak, hogy vajon kizárják-e egyáltalán, vagy megpróbálják még egyszer, amit már annyiszor megpróbáltak.
hagyjal
A választ nem én fogom megadni erre, hanem Te. Kívülről nem lehet, és nem is szabad ítélkezni egyetlen emberi kapcsolatról sem. Te, aki benne vagy, eldöntöd, hogy mennyit ér számodra. De ehhez előbb nem magát a kapcsolatot kell jobban megvizsgálnod, hanem önmagadat. Mert gyakran nem is a másik emberrel van az igazi probléma, hanem saját magunk hiányérzetét, frusztrációját, tehetetlenségét vetítjük ki másokra. Igen, talán megpróbáltad százszor, ezerszer… Talán úgy érzed, mindent megtettél. Talán tényleg bele is adtál mindent, amit csak tudtál. De talán nem is a másik emberrel van a probléma, hanem saját magaddal – leginkább a hozzáállásoddal.
Tegyük fel ugyanis, hogy a szeretet valamilyen formája él benned a másik ember iránt. Ha már ez a feltevés is elbukott, akkor persze egyértelmű a helyzet: hátra arc, vissza se nézz! De ha kicsit is fontos számodra a másik ember, és valóban jelen van a szeretet, akkor ennek a szeretetnek tisztának, görcsösségtől mentesnek kell lennie. Ha erőlteted, nem fog működni – sem a másik ember részéről, sem saját magad részéről. Próbálkozhatsz görcsösen újra és újra, de ezzel a hozzáállással csak annyit fogsz elérni, amennyit eddig is. Inkább mondok egy hatékonyabbat.
Személyes segítség
Biztosan sokszor ültél már tábortűz mellett életed során. Ha fáztál, közelebb ültél a tűzhöz, ha pedig túl meleg volt, távolabb húzódtál. De bármit is tettél, a tüzet nem érdekelte, milyen közel ülsz, ugyanúgy árasztotta a meleget. Az, hogy mennyit kaptál belőle, rajtad múlt. Pontosan így működnek az emberi kapcsolatok is – illetve kizárólag így képesek jól működni. Az, hogy Te mit sugárzol a másik ember felé, az a Te dolgod. Ezért felelsz Te, és ezen tudsz változtatni, ha szükséges. Az viszont, hogy mások hogyan értékelik, amit Tőled kapnak, már az ő dolguk. Ehhez Neked semmi közöd, olyan értelemben, hogy nem fogsz tudni kierőszakolni olyan reakciót, amit a másik ember nem akar, vagy amire nem képes. Ha ezen görcsölsz, akkor egyrészt magadat rombolod belülről, másrészt eleve ellehetetleníted a kapcsolatot. Minden értékes kapcsolat ugyanis feltétel nélküli szereteten alapul. Adsz, de nem vársz érte semmit cserébe. Ha kapsz is, akkor megvan az egyensúly és működőképes a kapcsolat. Ha nem kapsz semmit, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. De el nem várhatod, hogy bármit is kapj, mert azzal feltételhez kötötted a saját szeretetedet – és ezáltal meg is ölted annak őszinteségét.
tabortuz
Ha bajban vagy és nem tudod eldönteni, mit tegyél, gondolj a tűzre. Ne szaladj, mert nincs miért szaladnod. A múlton már nem tudsz változtatni, lépj tovább azon. Csak a jelen pillanat a Tiéd, ezért hozd ki belőle a legtöbbet. Legyél tisztában a saját értékeiddel – mert rengeteg van –, sugározd magadból a pozitív érzéseket és gondolatokat, és ne legyenek kapcsolódó feltételeid vagy elvárásaid. Akinek elég fontos vagy, az közelebb fog kerülni hozzád, akinek pedig nem kell a szereteted, az úgyis eltávolodik. Te csak a saját részeddel foglalkozz: legyél tűz! 🙂
Köszönöm Mártának, hogy kérdésével és gondolataival inspirációt adott ennek az írásnak a megszületéséhez. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Halálos felejtés
Engedd el a múltat – hangzik a bölcs(nek tűnő) tanács
Tovább
Mindennapi Motiváció – a lábak nélkül született tornászlány története
Nagyon sok múlik azon, hogy hisznek-e valakiben. Jó eséllyel Te
Tovább
A pillangó története
Miért pont én? Miért velem történik mindez? Miért kell ennyit
Tovább
A fogaskerék tragédiája
Vannak a jól működő gépezetek. Minden fogaskerék végzi a dolgát.
Tovább
Miért pont velem történt ez?
Megértem, hogy szeretnéd tudni. Elvesztetted a csatát, összeomlott az életed
Tovább
A legnagyobb távolság két ember között
Meglepő, hogyan tudnak elmenni egymás mellett életek. Találkozunk valakivel, kapcsolódunk
Tovább

23 Comments

  1. M-Szakály Szilvia

    Szia Gábor,köszönöm az irásaidat.Eléggé aktuális nálam amit leirtál.De én a “meglepett”kategoria vagyok,aki azzal küzd h vki akit szeretett egyszerüen mindent hátamögött hagyva távozott..szerinte kibeszéltük..szerintem nem.Hogyan tudhatok a fájdalmon túljutni..és nem rágondolni a másikra és hiányára..képtelen vagyok akárcsak ismerkedni is..mennyi ideig tarthat ez a fázis??nálam már 4éve tart..hogyan jutok tovább?Normális dolog ez??Köszönöm.

  2. Valcz Edit

    Gábor! Nagyon szeretem az írásaidat, valahogy mindig jó idöben találnak meg, amikor szükségem van rá. Most is ez történt, nagyon sokat segítettél. Köszönöm!

  3. Okina

    Szia a Gábor!

    Jó az írás, de nem találom a megoldást!
    Esetemben, majdnem rokonnal van problémámám. De nem csak ez az egy, példára lenne igaz. Sajnos.
    Mint utóbb rájöttem, hogy szívem-lelkem, erőfeszítésemet adom, és mikor rájön az ember, hogy ezt kihasználják, akkor jön a pofon!
    Mint a mesében, akitől nem várnád!
    Hogy bizony, kihasználtak, hülyének néznek, és ha netán már nem ugrálsz már úgy mint régen, sérelmezik ezt!
    Egyre jobban csalódok az emberekben, a jóságban, és hogy segíteni jó!
    Aztán az ember egyre jobban bezárkozik, hogy legalább csalódás, és fájdalom ne érje!
    Olvason a cikkjeidet, amiből kiderűl, neked is voltak nehéz időszakjaid, és amiből ki tudtál jönni, és mást is erre buzdítasz!
    Ez jó! Van akinek ez használ!
    De van, aki már annyit kapott az élettől, hogy esze ágában sincs újra-újra esélyt adni, mert félő, hogy már a legközelebbi csalódást már nem tudná feldolgozni!
    Valószínű túl érzékenyek, és már nem biztos, hogy legközelebb fel tudnának álni.
    További írásaidat figyelemmel kísérem!
    És minden jót kívánok.
    Üdv.: Okina.

  4. Blue roses

    Utoirat: Kicsit helytelenul fogalmaztam. Koszonjuk Gabor, hogy hozzajarulsz ehhez: a sok remek es szuperjo gondolatokat ebreszto irasaiddal. Megegyszer koszonjuk neked. 🙂 🙂 Blue roses.

  5. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Ez egy szuper jo iras, ami nagyon megosztja az embereket. 🙂 De mindenki hozzaszolasaban felfedezni veltem igazsagot. A kozos dolog amiben egyetertenek, hogy azt a “bizonyos tuzet” eletben kell tartani. Es kapcsolati szinten ez mindig ket ember “kotelessege” lenne!!! Csak lenne, mert senki nem kotelezheto semmire egy kapcsolatban, ha o nem akarja. 🙂
    Amikor mar kialudni latszik a “tuz”, akkor meg megmentheto a kapcsolat. Csak akkor, ha az a ket ember igazan osszetartozik. Mert akkor mindent meg fognak tenni a megmentesere. Ha visznt nincsenek erzelmek a kapcsolatban akkor ellobban, mint a szalmalang, es elillan a szellel. Az ilyen kapcsolatot nem kell sajnalni. Sot orulni kell, hogy eleg hamar kiderult ez. Tudom, az egyik felnek – aki jobban szeretett – fajni fog, de tul kell lepni rajta. Es ugymond keresni kell masik tuzet, ami onzetlen, szeretni tudo emberbol arad. Nem sok ilyen van, de azert meg felleheto beloluk nehany.
    Vegul pedig nagyon jo lenne, ha ezen tipusu emberek szapordnanak a foldon. Gabor 🙂 koszonjuk, hogy hozzajarulsz ehhez. 🙂 🙂
    Udv. Rozika.

  6. Robi

    Szerintem, jobb ha nem önmagában mi vagyunk a tűz. Nem “önbeporzóként”működjünk, bármely kapcsolatról is beszéljünk az életünkben. (felnőtt-felnőtt kapcsolatok)
    Legyünk inkább olyan, mint két kovakő, amelyet összeütve tüzet csiszolhatunk: barátság, “fogadott testvér”, párkapcsolati szerelem tüze…
    A gyermekeinkkel lévő kapcsolatokban a felnőttnek, a szülőnek, gondozónak szükséges adnia. Felnőtt korában a gyermekeink “törleszthetnek” felénk, s ami talán a leglényegesebb kölcsönadhassanak egy “kenyeret” a gyermekeiknek, unokáinknak is….

  7. Könyves Mària

    A tűz önzetlen, sugàrozza a meleget mindenre ès mindenkire. Nem foglalkozik azzal, hogy ki mennyire bìrja a melegèt, aki nem bìrja nyìlvàn eltàvolodik, de a tűz ezzel sem foglalkozik ő csak sugàroz. Hogy mìből tàplàlkozik? Vèlemènyem szerint önnön erejèből, abbòl a belső tűzből, amelyből önzetlensège is fakad.

  8. Robi

    Ui: Utolsó sorodhoz kapcsolódóan helytelenül idéztelek. Korrigálom: “Te csak a saját részeddel foglalkozz: legyél tűz! 🙂” 🙂

  9. Robi

    A Tűzről… “De bármit is tettél, a tüzet nem érdekelte, milyen közel ülsz, ugyanúgy árasztotta a meleget”.. Ez esetben a tűzre úgy gondolok, mint egy jól működő párkapcsolat szimbólumára. Mindegy, ha távolabb kerülsz a tűztől, ugyanúgy érzed, s ha közelebb kerülsz hozzá, sem éget meg…egyszerűen azért mert egy jól működő párkapcsolatban a bizalom, a határok, az intimitás a “közös tűz” részei…
    Utolsó sorodban a tűz, mint metafora, másképp jelenik meg: “De bármit is tettél, a tüzet nem érdekelte, milyen közel ülsz, ugyanúgy árasztotta a meleget”. S persze ez is igaz. Egy kapcsolatért két ember felelős, mindenki más fokon éli meg: kezdve a “kezdődőd lángtól”, a “felkapott lángon égő szerelem tűzéről”, ” a csillapodó erejű tűzről”, amikor ég a tűz, de a kék egyéb árnyalatú lángokat is észre vesszük benne”, az ” izzó a parázsról”…Ezek jó esetben végig nyomon követik egy párkapcsolat életét. Előfordulhat, hogy ki-ki másként éli meg a “közös tűz” melegét… Egy-egy “állomásbeli különbség vitákhoz vezethet”, nem pecsételődhet meg a párkapcsolat sorsa. Ha két stáció szerint érez különbözőképp a pár két tagja, az szakításhoz vezethet.Ilyenkor a valamikori “közös tűz” lángja kialszik. S az is előfordul, hogy ezt csak a pár egyik tagja éli meg így. Köszönöm a gondolatébresztő írásodat! Szép napot, Robi

  10. Kriszti

    Tökéletesen egyet értek Veled Pipi! A feltétel nélküli szeretet egyetlen esetben állja a helyét, az anya részéről a gyermeke iránt, hiszen őt világra hozta úgy, hogy fogalma sem volt róla, kit fog megszülni. Minden más esetben választhatsz! Nagyon jól megfogalmaztad, a tűzet is éltetni kell, magától az is kialszik. Nagy divat lett a feltétel nélküli szeretet hangoztatása, de sok embert láttam már ebbe lelkileg belepusztulni. Nem! Aki semmit nem tesz bele a kapcsolatba, attól igenis futni kell, jó messzire, még időben! Sokáig fájni fog, épp azért mert őszinte a szeretet, de a másik úgyis csak bántana és kihasználna. Senkit sem lehet megváltoztatni, aki nem ad semmit most, később sem fog! Sokszor látjuk is ezt kívülállóként, próbálkoznak évekig hiába, közben fájdalmasan végig nézed, ahogy tönkre mennek egy ilyen egyoldalú kapcsolatban, depresszió, rák, halál… ez a vége!

  11. Pipi

    Nem hiszek a feltétel nélküli szeretetben. A tűz sem tud égni feltétel nélkül! Tűzianyag kell hozzá és azt valakinek rátenni. Ha csak az egyiket érdekli a tűzrakás a másik bizonyára nem fázik vagy nem ennél a tíznél szeretne melegedni vagy csak akkor tesz majd a tűzre ha kénytelen lesz mert fázik mivel már nem táplálja a tüzet a másik.

  12. Pipi

    A tűz magától nem ég ha a körülötte melegedők nem tesznek rá. Ha elfogyott már minden éghető akkor együtt kell menni fát vágni mert egyedül nem könnyű.

  13. Gabi

    Ezt hívják rabszolgának, tökéletes recept a boldogtalan élethez. Ami nekem bevált, az a saját érzelmeim és szükségleteim magas szintű tudatosítása. Ezeket hatékonyan kommunikálni a másik felé, nem bezárkózni, siránkozni, szorongani, hanem tudatosítani és közölni. Ez önmagában elindíthat egy változást, fejlődést a másikban. Ha nem indít el, akkor a kapcsolat valóban magától elhal. Itt a tudatosság megintcsak kulcsfontosságú: nem hazudok magamnak, h “hát, nem igazán olyan a kapcsolatom, amilyennek szeretném, problémáink vannak ebbben és ebben, de végülis jó”, hanem kimondom, h nem ez az, amire igazán vágyom, ami önmagam és a másik kiteljesedését szolgálja. Kimondom: nem vagyok boldog, nincs fejlődés, változás, a kapcsoalt halott. kitűzök egy ésszerű határidőt magamnak a változtatásra. konkrétan közlöm magammal és a másikkal, h miben változtatok pl. olyan partnerre van szükségem , aki ha depressziós, megkeresi a gyógymódot erre és nem ragad bele egy ördögi körbe, behúzva abba minden közelálló embert. Ezért keresek egy új partnert, akivel ilyen életem lehet.

  14. Andrea

    Hm.. Sokat gondolkodtam én is a menni, Vagy maradni kérdésén. A mai napig nem tudom mit kellene tennem. Már azt sem tudom, szeretem e még a párom. Valamit nagyon elrontottam.

  15. Bea

    De ha a másik ember nem tud dönteni, meddig várj, meddig legyél tűz, reménykedve, várva, miközben azt érzed, hogy nem vagy elég jó neki.

  16. Lina

    Kedves Gábor!
    Ugyan én még kis csepp vagyok a pohárban, de már benne vagyok a bajban. Emiatt örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert egyedül nem tudnám elérni, megtanulni és végig vinni. A tűz-résznél kicsit pityeregtem, mert pont arra lenne szükség, hogy ÉN legyek a tűz. Nehezen engedem el az embereket, görcsölök rajtuk. De talán így, ezeket olvasva… menni fog. És a kedvemet is javítja, van még “remény” 🙂

  17. Puzzle

    És aki teljes szívedből szeret, a másik pedig nem értékeli akkor ebből lesz az,hogy a másik lábtörlőnek használja a párját…

  18. Szeplős

    “Adsz, de nem vársz érte semmit cserébe. Ha kapsz is, akkor megvan az egyensúly és működőképes a kapcsolat. Ha nem kapsz semmit, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. De el nem várhatod, hogy bármit is kapj, mert azzal feltételhez kötötted a saját szeretetedet – és ezáltal meg is ölted annak őszinteségét.”

    Kicsit ellentmondásos ez a gondolat. Egyik: “Ha nem kapsz semmit, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. Másik: De el nem várhatod, hogy bármit is kapj, mert azzal feltételhez kötötted a saját szeretetedet – és ezáltal meg is ölted annak őszinteségét.”

    Nem kötöm feltételhez, ha adok valamit. Igen ez az igazi adás. De a másik gondolat meg ellentétje: ” Ha nem kapsz semmit, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. ” Tehát ha nem ad a másik akkor nem működik a kapcsolat? Akkor van érdek az adásban: Az pedig a kapcsolat.

    Szerintem: Én folyamatosan adhatok amíg szívem diktálja, anélkül hogy bármit elvárnék. És el kell fogadnom úgy hogy ő akár semmit nem ad, még kapcsolatot, szeretetet sem. Ez az igazi adás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük