Sokan mondják, hogy embertelen világban élünk. Hiányzik a törődés, a figyelem, a szeretet, és helyüket átvették az érdekkapcsolatok, egymás eltaposása és az általános közöny. De ez nem feltétlenül van így – és hiszek benne, hogy nem is lesz így soha. Hiszek benne, hogy bár valóban sok az embertelen ember, mindig is lesznek olyanok, akik valódi értékek szerint élnek.
De így élni nem mindig könnyű feladat. Főleg akkor nem, amikor olyan kihívásokkal kell szembenézned, amelyek elől az emberek többsége messzire menekül. Pedig vannak olyanok, akik még csak nem is kényszerből néznek szembe nagyon kemény élethelyzetekkel, hanem azért, mert így döntenek. Nem élvezetből, hanem másokért. Azért, hogy embertársaiknak segítsenek.
Mohamed Bzeek olyat tesz nap mint nap, amibe az emberek jelentős része beleroppanna. Olyat tesz, amit a környezetében senki sem vállal, mert lelkileg túl kemény feladat: gyermekeknek segít. Halálos beteg gyermekeknek.
Befogadja saját házába őket, hogy életük utolsó – és legtöbbször egyetlen – szeretetforrásaként mindent megtegyen értük. Azért, hogy könnyebbé, és talán egy picit széppé is tegye számukra méltatlanul rövid életük végső szakaszát.
Volt olyan gyermek, aki vakon és siketen érkezett, a végtagjai le voltak bénulva, és mindennapos rohamok gyötörték. Volt olyan gyermek, aki életének 8 éve alatt 167 (!) alkalommal volt kórházban, és úgy került Mohamed otthonába, hogy szilárd ételt nem is tudott fogyasztani. Volt olyan gyermek, akinek a születésnapi ünnepségére a biológiai szüleit hiába hívta el – mert nem jelentek meg. És volt olyan gyermek is, aki a karjai között halt meg. Nem is egy.
„A kulcs az, hogy sajátodként szeresd őket.” – ez az életfelfogása a 62 éves muszlim férfinak, aki Líbiából vándorolt be az Egyesült Államokba még 1978-ban, és bő tíz évvel később kezdett el halálos beteg gyermekeknek segíteni. Eleinte néhai feleségével fogadtak be saját – szintén súlyosan beteg – fiuk mellé más gyermekeket, akik számára programokat szerveztek, ápolták őket, könnyebbé tették a mindennapjaikat – és ami a legfontosabb: őszintén szerették őket. Mindegyikőjüket.
Néhány éve Mohamednek már egyedül kell megbirkóznia a feladattal. Nemcsak a gyermekek ápolásával, hanem azzal is, ami ennél sokkal nehezebb: elfogadni azt, ha valamelyikük végleg elmegy. Mindezt úgy, hogy immár 19 éves beteg gyermekét is ő látja el, és nemrég a saját egészsége is megroppant: rákkal kellett megküzdenie. De rendületlenül folytatja, amit elkezdett, mert erre tette fel az életét. És mert ő az utolsó fénysugár ezeknek a gyermekeknek az életében.

Sokan mondják, hogy embertelen világban élünk, de ez nem igaz. Amíg vannak ilyen emberek, addig nem igaz.
Nagy köszönet Zsófinak, hogy felhívta a figyelmemet ennek a csodálatos embernek a történetére. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Mindennapi Motiváció – Daniel Kish
Képzeld el, hogy bármire képes vagy. Egy pár percre kapcsold
Tovább
Mindennapi Motiváció – Tommy Guns Ly
Mennyire fontos számodra az, amit csinálsz? Mennyire szeretnéd, hogy sikerüljön?
Tovább
Mindennapi Motiváció – Soha nem késő élvezni az életet
Változás. Az emberek jelentős részének ezzel van gondja. Vagyis magával
Tovább
Bukj el, ha tudsz!
Ott van mindannyiunkban. Belénk van kódolva. Egy ösztönös, evolúciós szempontból
Tovább
Ne ülj már le! – 15 dolog, ami hasznosabb a TV-zésnél
Napi két-három-négy óra. Mennyi hasznos és valóban szórakoztató dolgot lehet(ne)
Tovább

6 Comments

  1. Tamara

    Az előző hozzászólóval értek egyet. Igen, vannak ilyen emberek, vannak, de egyre kevesebben. S a világ ezért lesz egyre zordabb, sivárabb és élhetetlenebb. Ám azt vitatnám, hogy ezt el lehetne fogadni. Legfeljebb tehetetlenül elviselni, de elfogadni soha. Kivonni magunkat sok rossz alól lehetséges, ha nem vagyunk ezek befolyása alatt. Nem veszünk részt a világ acsarkodásaiban, mert a világ farkastörvényei nem fehér embernek valók. Utálom a mai világot, nem érdekel. Élek úgy, hogy minél kevesebb hatása legyen rám. Működik.

  2. Blue roses

    Lehet negativnak fogok tunni, de en is azt mondom, hogy embertelen vilagban elunk. Bocsass meg ezert. 🙂
    Nem itelkezem, mert ki vagyok en ahhoz?? Viszont nyitott szemmel jarok es latok – hallok sokmindent a kornyezetemben. Sot vannak sajat tapasztalataim is ezen a teren.
    Az ember elertektelenedett. A mai vilagban a kulonbozo kutyuknek van erteke. Akinek nincsenek ilyen dolgai azt lenezik, lebunkozzak, ….stb.
    De ettol eltekintve vannak ilyen es hasonlo “jolelku emberek” is a vilagon. Mindig voltak es lesznek is. Soha nem fog kihalni minden emberbol a josag, az egyutterzo kepesseg, a segiteni akaras.
    De ma olyan sok informasio zudul mindenfelol az emberre, hogy eltorpul az a keves jo, a sok ertektelen ostoba hir mellett. Es mi kell az emberek tomegenek, ami “a csapbol is folyik”! Nem szamit ha csupa alaptalan megvezetes, vagy barmi mas szenzacio hajhasz iromany, csak vegyek a lapot/ujsagot, hireket, amivel meg lehet kabitani az embereket.
    Nekem nem tetszik az ilyen vilag, de sajnos nem tudom megvaltoztatni. Ezert el kell fogadnom ilyennek. Megvaltoztatni csak a kornyezetemet tudom, es magamat, hogy maskent szemleljem a dolgokat.
    Udv. Rozika.

  3. Köszönöm! Minden emberhez el kellene jutni a világban, hogy ilyen is létezik! Megbecsülni jobban az egészséget, segíteni többet a betegeken! Nem panaszkodni! Hajkurászni olyan célokat, melyeket mire elérünk, elembertelenedünk. Amíg a hatalomvágy tör élre, alig lehet észre venni a szeretetre való képességet. Aztán mit hagyunk itt magunk után és mit viszünk el? Hatalmasak lettünk abban, hogy emberséges EMBEREK voltunk?

  4. F. Marianna

    Koszonom kedves Gabor ezt az irasodat is. Szerintem elembertelenedett vilagbol mi csinalhatunk emberseges vilagot, hiszen nem azert jottunk ide a Foldre, hogy attapossunk egymason, vagy anyagi dolgokat halmozzunk fel – eletcelkent. ( a tulzasokra gondolok)
    Egyetlen igazsag a Szeretet, s ha ez nincs szivunkben – bizony nagyon ,konnyu,-nek talaltatunk.
    Irasod iranyt mutathat az arra nyitottaknak! 😊 koszonom!

  5. Sipos Tibor

    Azt értem, hogy valamifajta vígaszt akarsz nyújtani az olvasóidnak, akik egy nyilvánvalóan, és okkal embertelen világban élnek. De hogy ezt a vígaszt egy olyan ember példájával akarod alátámasztani, amilyenből százezer közül egy van, az nem fog menni. Ugyanis pont azt jelenti az embertelenség, hogy az emberséget nagyítóval kell keresni.
    Egy probléma letagadása nem fog a megoldáshoz vezetni. Bizony, embertelen világban élünk, mégpedig azért, mert olyan rendszert építettünk fel, ahol az emberség nem kifizetődő. A tudatosságunk jelenlegi szintjén, ha valaki nem vágja át a másikat, az gazdasági hátrányba kerül. Ez pedig felőrli a moralitást, az emberek közti bizalmat.
    A világ másik felén, egy más gazdasági, vallási közegben élő ember példája követhetetlen, ezért nem sokat segít.
    Ezzel együtt nyilván sokan ismerünk a környezetünkben ilyen-olyan jótevőket. De az ő példájuk sem változtat azon a tényen, hogy aki következetesen emberséges akar lenni, az az egzisztenciájával játszik.
    Ennek a tudatosítása viszont része lehet a probléma megoldásnak.

  6. Rihmer Károly

    Ő a muszlim Teréz anya. Csodálatos ember. Példakép. Remélhetőleg sok ilyen ember van, ha nem is ilyen hősies fokon. Erősítik a “ne add fel” érzést, a ne add fel az emberiségbe vetett hitet. “Isten nem teremtett selejtet” (Böjte Csaba). Megosztom.
    Már több írása (írásod) lementve “felhasználásra” vár. Köszönettel: Károly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük