Szeretünk ítélkezni. Az sem jelent akadályt, ha csak a teljes kép egy kis darabját látjuk, és valójában fogalmunk sincs a helyzetről vagy a másik emberről. Szeretünk gyors ítéleteket hozni. Mert a megismerés munka. Befogadni valami újat, mélyebbre ásni, megérteni – sokszor ez tűnik a nehezebb útnak. Főleg akkor, ha az saját prekoncepciónkat rombolná le. Pedig a könnyebb út, az azonnali ítélkezés általában nem vezet sehova. Erről szól az alábbi történet.
*****
Egy középkorú hölgy érkezett a repülőtéri váróba. Mivel több órája volt még gépe indulásáig, vett egy csomag süteményt, keresett magának egy ülőhelyet és elővette a könyvét. Egyre jobban belemerült az olvasásba, ám egyszer csak feltűnt neki, hogy a mellette ülő férfi pofátlan módon belenyúl a kettőjük közt lévő süteményes zacskóba, majd vesz belőle néhány darabot.
A hölgy próbált úgy tenni, mintha nem venné észre a történteket, de nehezen tudta visszafogni magát. „Hogy képzeli ez, hogy szó nélkül vesz a sütimből? Ha nem lennék ilyen jólelkű, már rég kiszúrtam volna a szemét.” – gondolta ingerülten. Feszültsége egyre csak fokozódott, mert mindig, miután kivett egy sütit a zacskóból, a férfi szintén ugyanezt tette, egészen addig, míg már csak egyetlen süti maradt.
sutemenytolvaj
A hölgy feszült kíváncsisággal várta, most mi fog következni. Ekkor a férfi elmosolyodott, majd kettétörte a süteményt és az egyik felét a hölgynek nyújtotta, miközben a másikat elkezdte rágcsálni. „Ez igen… ennek az embernek aztán van bőr a képén!” – gondolta ingerülten az asszony, miközben kikapta a férfi kezéből a fél süteményt.
Idejét sem tudta, mikor húzta fel magát ennyire valakin, és amikor a hangosbemondó az ő járatának utasait szólította, megkönnyebbülten indult el a beszállókapuhoz. Szó nélkül, vissza se nézve hagyta ott a süteménytolvajt.
Miután felszállt a repülőre és elhelyezkedett az ülésben, már kicsit megnyugodva elhatározta, hogy befejezi a könyvét az út alatt. Ahogy a táskájába nyúlt, megdöbbenve vette észre, hogy süteményes zacskója bontatlanul ott lapul a cuccai között.
„Ha az enyém itt van, akkor a másik zacskó a férfié volt, és ő csak barátságosan megosztotta velem.” – hasított belé a felismerés. De már késő volt bocsánatot kérni. Nem a mellette ülő férfi, hanem ő maga volt a hálátlan és szemtelen süteménytolvaj.
(Forrás: Valerie Cox : A matter of perspective)
*****
Akármilyen kényelmes és ösztönös megoldás is, amíg nem ismered a teljes történetet, ne próbáld meg kipótolni azt. Legyél nyitott, ismerd meg a másik embert, az adott helyzetet, az események hátterét, és csak ezután alkoss véleményt! Soha ne hozz pillanatnyi érzések alapján végleges döntést!

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Mi hiányzik az életedből? Több pénz, több hatalom, több lehetőség,
Tovább
Egy nagyon kedves barátom nemrég azt mondta, hogy meglepődött, amikor
Tovább
Azt mondja a Mester a Tanítványnak: - Tíz év egy
Tovább
Vannak olyan tragédiák, amiknek a feldolgozása lehetetlennek tűnik. Összeomlasz, semmi
Tovább
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán
Tovább
Csak három betű, mégsem mered kimondani. Mert akkor majd semmirekellőnek
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük