Szeretjük a könnyű utakat. Szeretünk kész megoldásokat kapni, vagy ha teszünk is valamit a siker érdekében, akkor is igyekszünk minél több munkát megspórolni magunknak. Ez teljesen természetes. Ahogy az is, hogy bármennyire is szeretnénk, nem mindent lehet megspórolni. Erről szól az a zen buddhista történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
A 11. századi Kínában esett meg, hogy egy fiatal buddhista szerzetes és költő, név szerint Su Dongpo a fejébe vette, hogy nem pepecsel annyit a megvilágosodással, mint a többiek, hanem belehúz egy picit a tanulásba, és irány a Nirvana. Mohón szívta magába a tanokat, gyakorolta az önfegyelmet, órákon át meditált minden egyes nap, és kisvártatva meg is érkezett az a belső nyugalom, amire annyira várt már régóta.
„Na, készen is vagyok.” – gondolta büszkén, majd lelkesen megírta versét a folyó túloldalán élő Fo Yin zen mesternek, hogy elismerését bezsebelje. Így szólt a vers:
Fejemet hajtom a legfelsőbb Istenségnek,
Kinek fénye beragyogja a Világegyetemet.
A nyolc világi szél már meg nem érint,
Rendíthetetlenül ülök a bíbor lótusz virágain.
Soha nem érezte még magát ennyire biztosnak a hitében, és tudta, hogy a nyolc világi szél, vagyis a dicséret, a gúny, a büszkeség, a megszégyenítés, a nyereség, a veszteség, az öröm és a nyomor valóban nincsen már rá hatással.
Gyönyörű kalligráfiával megírt versét azon nyomban el is küldte szolgálójával Fo Yin mesternek. Most, hogy a spiritualitás legfelső szintjére lépett, több dolga már nem is akadt, mint várni az eredményeit méltató választ.
Amikor a mester elolvasta a verset, elővette ecsetét, majd megjegyzésként egyetlen szót írt a papírra. Visszaadta a levelet a szolgálónak, majd útjára engedte őt.
Su Dongpo lelkesen tekerte le a pergament, hogy elolvassa a méltató szavakat, ám amint rápillantott a papírra, nem akart hinni a szemének. Iszonyatos düh fogta el, amikor azt látta, hogy csodálatos eredményeiről szóló gyönyörű versére az öreg mester hanyagul csak ennyit írt: Fing.
„Hogy veszi a bátorságot ez a vén szenilis majom, hogy ilyen alpári módon válaszoljon? Mit képzel ez magáról?” – füstölgött a fiatal szerzetes, és már indult is, hogy beolvasson az öregnek. Csónakba szállt, és Fo Yin háza felé vette az irányt.
Amint partot ért, feldúltan kereste a mestert, ám annak ajtaja zárva volt. Az ajtóra tűzve egy papírdarabot talált a mester írásával:
A nyolc világi szél már meg nem érint,
De a folyón átrepít egyetlen fing.
Su Dongpo haragja egyetlen pillanat alatt elszállt. Ekkor értette meg, hogy mestere mindössze néhány ecsetvonással megmutatta: bizony van még mit tanulnia.
*****
Vannak dolgok, amiket nem lehet megspórolni. Hiába ígérnek neked annyian instant megoldásokat, hiába bombáznak Téged a reklámokban azonnali eredményekkel, és hiába hiteted el önmagaddal, hogy nem kell lépcsőznöd, hanem felmehetsz a hegyre mozgólépcsővel, a világegyetem működését sem Te, sem én, sem bárki más nem tudja megerőszakolni.
Időnként persze fájdalmas dolog belenézni a tükörbe, de ez az, amit nem érdemes megspórolni. Mert az élet igen kitartóan és igen változatos módokon tudja megmutatni nekünk, hogy mivel van még feladatunk.
A személyiségfejlődés egy egész életre szóló folyamat.
Nagy köszönet Barbarának, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a tanmesét. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
😀
Kedves Gábor!
Nagyon kedvelem az írásait és a bölcsességeket. Rozika hozzászólásához válaszolnék, talán megkönnyítem a megértést. So Donpo dicséretre vágyott, dühös és haragos lett; vagyis a nyolc világi szél közül még tanulnia kell a büszkeség elengedését. Üdv. Judit
Szia Gabor 🙂
Bocsass meg, de en ezt a tanmeset nem ertem.
Viszont amit te irtal hozza, azzal egyet tudok erteni, mert mar megtapasztaltam, hogy ugy van. Semmit nem lehet megsporolni, amit el kell vegeznunk az eletben, mert valamilyen formaban talalkozunk majd vele. Es jobb ha egyesevel megyunk azon a lepcson, mint ha felrohannank rajta, utana meg lecsusznank onnan.
Amig valamit nem teljesitettunk, addig mindig elenk kerul valamilyen formaban.
Udv. Rozika.
Kedves Gábor!
Örülök, hogy ezt a nagy igazságot ( A személyiségfejlődés egy egész életre szóló folyamat.) Te már fiatalon tudod, vallod…
Egész életemben tévhitekben éltem…azt gondoltam, aki művelt, olvasott, úgynevezett jó családból származik, annak könnyebb az élet dolgaiban való eligazodás…
De meglepett, hogy sokszor csak üres frázisokat puffogtatnak, mely elkábít egy színjátszásban kevésbé jártas embert, valójában a saját tapasztalat hozza meg azt a megvilágosodást, melynek során eldől, mi fontos és mi kevésbé az életünkben…
Köszönöm a tanmesét, szeretem őket, használom, felhasználom, örülök, hogy megosztottad!
Üdv és minden jót neked, Magdolna Sopronból