Oda jutottunk, hogy a kioktatás, a kritizálás, a megalázás általánosabbá vált, mint egy szia. Vadidegen emberek megjelennek egy-egy közösségi média felületen, és mint a lakótelepi galamb, röptükben odaszarnak valakire.
Mert megtehetik. És mert könnyíteniük kell magukon. Túl sokáig cipelték már magukkal a szarjukat, ezért most kipakolnak. Pont a Te fejedre. Vagy a másikéra, aki élete legmélyebb gödréből éppen felfelé kapaszkodna.
De a trollokat ez nem zavarja. Mit nem zavarja, ebből táplálkoznak. Személytelen profil mögé bújva személyeskednek. Minimális rálátással (vagy anélkül) felhatalmazást éreznek arra, hogy minősítsék az életedet, a személyedet, a döntéseidet. Többnek, jobbnak, okosabbnak, értékesebbnek képzelik magukat nálad, és általában mindenkinél, akinek épp nem a seggében lefetyelnek.
De amikor elrepülnek fölötted, Te nem a más seggében lefetyelő segget látod, hanem csak azt, ami kijön belőle. És magadra veszed. Hogyne vennéd magadra, hiszen éppen rád szart valaki, és egyébként is van néhány gyenge pontod (kinek nincsen?), amiket pont eltalált a troll végterméke.
De felfoghatod ezt segítségnek is. Ami megérint, ami fáj, amivel nem tudsz mit kezdeni, ott van a Te fejlődési lehetőséged. Oké, egy jellemfejlődésében szuboptimális eredményeket felmutatni képes embertől kaptad, de ez lényegtelen. A személye lényegtelen – ahogy számára is lényegtelen a Te személyed. És sok esetben mondandójának tartalma sem lényeges, csak az, hogy ki tudott zökkenteni Téged. Ezzel érdemes kezdened valamit.
A trollal nem. Nála az egyetlen szabály az, mint a lakótelepi galamb esetében: ha nem szeretnéd, hogy röpködjön fölötted, akkor ne etesd. Ne adj neki táplálékot a válaszoddal, a védekezéseddel, a küzdelmeddel – egyáltalán semmivel. Mert ő is olyan, mint a galamb: minden szarnak örül, amit odadobsz neki.
Csak van egy nagy különbség köztük: a galamb rendben van önmagával, a troll sosem. Ezért nem akar neked ártani egy galamb, és ezért nem igaz ez egyetlen trollra sem.
Ami pedig a következménynélküliséget illeti, azt nem Te fogod tudni megoldani egy személyben. Ha a troll magától nem repül tova, akkor az oldal, a csoport, a közösség tudja őt elzavarni. Megváltoztatni szinte sosem. De nem is kell.
Hiszen még ha szarba is csomagolva, de hasznos tanítást hozott el Neked.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim