Egy nagyon kedves barátom nemrég azt mondta, hogy meglepődött, amikor először olvasta a blogot. A régi makacs és lázadó srác képe él még benne, aki akár a közvetlen környezetével is harcol a céljai és elképzelései miatt. Valóban változtam. De ez a változás nem az elveimet és a céljaimat érintette, nem is a sokak által fanatizmusnak nevezett elkötelezettségemet, hanem a módszereimet.
Az egyik legfontosabb dolog, amit a stroke-nak köszönhetően megtanultam, az a tengerben úszás módszertana. Ha most hirtelen kétségeid támadtak, nyugodj meg, a szellemi épségemet nem érintette a stroke. Akkor mégis hogy jön ide a tengerben úszás? Elmagyarázom.
Képzeld el, hogy a hajód süllyed. Egyedül maradtál. A távolban egy sziget körvonalai rajzolódnak ki. Beugrasz a tengerbe és úszni kezdesz arra, ahol a szigetet látni véled. Megkezdtél valamit, amit úgy hívunk: Élet.
Eleinte naivan, rengeteg energiával és hittel húzod a karcsapásokat, nyílegyenesen haladsz és lassan, de folyamatosan egyre közelebb jutsz a szigethez – a célodhoz. Kisebb hullámok jönnek, melyek megdobnak ugyan, de te továbbra is csak arra koncentrálsz, hogy egyenesen ússz. Ahogy hagyod magad mögött a kilométereket, kezdesz fáradni, de rendületlenül úszol tovább a sziget felé. Hiszel benne, hogy ahogy csinálod, az úgy jó, és csak folytatnod kell, hogy elérd a célod.
Aztán a tenger – az élet – megváltozik. Viharba kerülsz, nagy hullámok jönnek, melyekre nem számítottál és erősebbnek tűnnek, mint amivel meg tudsz birkózni. Elsodornak. Görcsösen próbálod tartani az irányt, de nem megy. Felemészti minden energiádat a küzdelem, hogy ne térülj el az egyenes iránytól, a célodhoz vezető legrövidebb úttól. Ha úgy folytatod, ahogy eddig, megfulladsz.
A szigetet csak akkor érheted el, ha megtanulod kezelni a tenger hullámait és áramlatait. Időnként segítenek, máskor ellened dolgoznak. Van, hogy odébb sodornak és nem tehetsz semmit. Ha görcsösen küzdesz ellenük, hamar feléled minden energiádat, és nem fogsz tudni tovább úszni. Egy idő után megérted, hogy az áramlatok mindenképpen odébb sodornak. Megtanulod, hogy ha viharba kerülsz és nagy hullámokkal találkozol, nem tarthatod görcsösen a legrövidebbnek tűnő irányt. Bruce Lee mestere így fogalmazta meg ezt:
“ Emlékezz rá, hogy a természettel soha ne szállj szembe! Soha ne helyezkedj
szembe egyenesen a problémákkal, hanem tanuld meg
úgy irányítani őket, hogy együtt haladsz velük.”
Yip Man
A fontos az, hogy a céljaidat és az elveidet soha ne veszítsd szem elől. Ússz tovább a sziget felé, de tanuld meg tisztelni a tengert! Ez az egyetlen esélyed.
Valóban változtam.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán
Tovább
Tudom, tudom: védjük a családokat! Védjük a nőket! Védjük az
Tovább
Egy ember számára a második legveszélyesebb élőlény a Földön egy
Tovább
Első lépések a lelki békét szolgáló kapcsolatokhoz: 1. Legyél
Tovább
Esélyek. Mindig arról beszélünk, mennyi esélyünk van. Vagy mennyi esélye
Tovább
Nyomás alatt vagy. Tolod a döntést magad előtt, mint ganajtúró
Tovább
Szia Gabor 🙂
Ez a roved es velos iras szepen szemlelteti az elet folyasat.
Nem mindig celravezeto az arral szemben uszni, de van ido amikor meg kell tenni. Es az is igaz, ha bekerulsz egy ilyen viharba es elsodornak az aramlatok, sok energiat veszitesz, mire visszatalalsz. Viszont ha tudod merre akarsz uszni az sokat segit az ut kivalasztasaban.
Tudom semmit nem adnak ingyen, mindenert meg kell dolgozni. A celiranyosan befektetett energia/munka tobbszorosen megterul a kesobbiek folyaman.
Udvozlettel rozika.
Köszönöm szépen Erika, nagyon örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk az életről. 🙂 Az 50 év nem sok, rengeteg ember az egész életét úgy éli le, hogy nem ismeri fel.
Csodálatos gondolat! Nekem közel 50 év kellett ennek felismeréséhez… 🙂