Holnap

Írta: | 2015-07-06
Holnap elindulok.
Elindulok és megnézem mindazt a csodát, amit a világ számomra tartogat… Nekivágok a tengernek, és felfedezek ismeretlen partokat. Megmászok hegyeket, bejárok erdőket, elmegyek rejtett kis tavakhoz… Boldogan szemlélem, ahogy a nyárból ősz lesz, majd a tél tavaszt hoz. Egy leszek a természettel, a világ apró rezdülése… a „Mi” születése, az ego megszűnése. Utam járva megértem a bölcsek tanítását végre… hogy a világ egy tükör, és amit kapok, azt én hoztam létre.
elindul
Holnap megteszem.
Megteszem azt, amitől ma még annyira rettegek… Ledobom magamról végleg a fölösleges terheket. Kiállok bátran, megmutatom magamat a világnak… Megértetem velük, hogy a csordát követők mind hibáznak. Nem félek a kudarctól, de a siker felelőssége sem rettent majd vissza… Úgy térek aludni, hogy a szívem nyugodt, a lelkiismeretem tiszta. Nem lesz már több kifogásom, követem az álmaimat… Nem falakat építek már, hanem mindig csak hidat.
Holnap repülni fogok.
Repülni fogok szabadon, rácsok és láncok nélkül… Amiben oly sokáig nem hittem, most sikerül majd végül. Szárnyalni fogok a magasban, nem kényszeríthet senki sem a földre… Nem leszek többé megnyomorított madár, ki szárnyát törte. Annyi keserves év után boldogan siklom majd az égen… Megélem végre azt, amit megálmodtam már régen. Megcsodálok onnan fentről mindent, mit egyszer majd itt hagyunk… És megértem végül azt, hogy mindannyian egyek vagyunk.
Holnap átadom.
Átadom a világnak mindazt a csodát, ami bennem lakik… Hisz lehet, hogy éppen ez fog megmenteni valakit. Átadok mindent, amit a nálam bölcsebbektől tanultam… Értelmet kap létezésem – a jelenem s a múltam. Átadom a békét, a szeretetet és a tapasztalatot… elengedem, ami rossz, de minden jót átadok. Nem kérem senkitől, hogy amit kap, azért bármit adjon nekem… Mert őszintén, tisztán adni ajándék, és nem kereskedelem. Egyszer majd búcsúzom, de a világ engem őrizve tovább halad… Mert amit megtartok magamnak, azt elveszítem, de amit megosztok, az az enyém marad.
Holnap elmondom.
Elmondom neki szavakkal, és elmondom tettekkel, hogy mennyire szeretem… Hogy nélküle nem csak kevesebb, de értelmetlen is lenne az életem. Elmesélem neki, hogy puszta létezésével mennyi mindent adott… Hogy úgy éltem érte, hogy ő közben élni hagyott. Elmondom neki, hogy tőle nem magamat, hanem tisztán őt akarom kapni… Mert megtanultam, hogyan kell valakit őszintén elfogadni. Elmondom neki azt is, hogy fogok még tévedni, kicsit is és nagyot… De szükségem van őrá akkor is, amikor a leggyengébb vagyok. Fülébe súgom halkan, hogy nem akarok butaságokon vitázni… És hogy amíg törekszünk a jóra, ne féljünk hibázni.
Holnap élni fogok.
Éni fogok végre annyi nyomorúság után… Nem bólogatok többé mindenkinek bután. Nem fog érdekelni már, hogy mindenki szeressen… Csak az, hogy akit szívemben őrzök, mindig nevessen. Nem húzom más szekerét, nem hajtom fejem ostobán járomba… Nem hagyom többé már, hogy a rabszolgaság bélyegét bárki is rám nyomja. Befelé nézek csak, és a mélyben megtalálom önmagam… Az elveszett gyermeket, aki csak élni szeretne boldogan. Küzdök a céljaimért, és értékelem mindazt, amit kapok… Tudni fogom már, hogy problémák nincsenek, csak feladatok. A múlt nem fáj többé, s a jövő sem aggaszt, bármilyen kemény… Mert megértem végre azt, hogy csak a jelen pillanat az enyém.
Holnap… Segítség! Zuhanok!
Ma volt az utolsó holnapom…
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

13 gondolat ehhez az íráshoz: “Holnap

  1. Panka

    Ez egyrészt annyira szép, hogy már irodalmi értéke van. 🙂 Egy gyönyörű szabadvers.
    Másrészt nagyon kemény, arculcsapó írás. Főleg egy örök álmodozónak. 🙂 Évek óta dolgozom rajta, hogy a holnapjaim mává váljanak, részben sikerrel, de csak részben… Nagyon-nagyon kemény meló. Nekem legalábbis. 🙂 (A gyerekek erre is nagyon “praktikusak” nekik minden igényük azonnali, nem lehet őket holnap ellátni, holnap szeretni, holnap törődni velük, és az ő létezésük van akkora kényszerítő erő – a kifejezés jó értelmében – hogy általuk sokkal jobban képes lettem túlnőni önmagamon, mint azt korábban valaha is gondoltam volna. 🙂 De amelyik területen nincs ekkora kényszerítő erő, ott bőven van még hová fejlődnöm. )
    Te ismersz ennyire tökéletesen a mában és teljességben élő embert? (A dalai lámán kívül mondjuk. 🙂 ) Gondolom már az erre való törekvés is fél siker…

    Reply
    1. Gábor Szerző

      De aranyos vagy, köszönöm szépen, ez nagyon megtisztelő. 🙂 Én is örök álmodozó voltam, mindig tervezgettem és vártam, hogy a terveim tökéletesen összeálljanak, és hogy eljöjjön a tökéletes alkalmom. Aztán a tökéletes alkalom helyett jött egy stroke 🙂 és rájöttem, hogy rengeteg mindennel gazdagíthattam volna a temetőt, ha úgy alakult volna. Úgyhogy most már amikor csak sikerül, nem várok, hanem belevágok, aztán lesz ami lesz. Persze fontos felkészülni valamennyire, de teljesen soha nem lehet (és nem is szabad, mert akkor az egész életünk egy nagy várakozás). Egyébként tényleg kemény meló minden téren elsajátítani ezt.
      Igen, ismerek tökéletesen a mában és teljességben élő embert, nagyon sokat. Az összes kisgyerek ilyen. 🙂 Még az egészen kicsikre gondolok, nem azokra, akiket már megrontanak a felnőttek. De Neked sokkal több tapasztalatod van ilyen téren, mint nekem, és gondolom nem véletlenül hoztad fel őket példaként. 🙂 Rengeteg dolgot megtanulhatunk tőlük, csak sokaknál az ego nem engedi, hogy egy gyerektől tanuljanak.
      Nagyon szép gondolatokat írtál le, köszönöm. 🙂 Tényleg csodálatos élmény lehet szülőként látni ezt a rengeteg pozitív változást önmagadon is, és hogy azáltal, hogy adsz, rengeteget kapsz is (nemcsak élményt és szeretetet kapsz, hanem a személyiséged is gazdagodik).
      Egyébként szerintem a Dalai lámának sem mehet mindig minden egyes pillanat tökéletes megélése. Ő is ember, még ha igen magas spirituális szinten is van, és nyilván ő is hibázik időnként, aztán kijavítja és fejlődik általa (de ez csak vélemény, nem tudom teljesen hitelesen megítélni sem őt, sem senki mást). Szerintem a lényeg a folyamatos fejlődés, mert a tökéletességet úgysem érjük el soha (vagy a tökéletlenségünkkel lesz tökéletes a világ, nem tudom), de ha folyamatosan törekszünk a tökéletességre, akkor megtettünk mindent, amit tökéletlenként tenni tudunk. 🙂 Úgyhogy ez szerintem nem is csak fél siker, hanem teljes. 🙂

      Reply
  2. Józsáné Titanilla

    Csodálatos írás!köszönöm, hogy olvashattam! 🙂

    Reply
  3. Szilvi

    Nagyon szép! Csak potyognak a könnyeim elgondolkodva a múltamon a jelenemen és a lehetséges jövőmön. Elfáradva a folyamatos megfeleléstől, de bennem a változni akarással köszönöm a gondolataidat.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen, Szilvi! 🙂 Van egy mondás, ami így szól: “Ahol van akarat, ott van út is.” Úgyhogy ne törődj a fáradtsággal és a megfelelési kényszerrel, egyszerűen csak kezdj el Élni, mert megérdemled. És nézd meg ezt a rövid videót, szerintem megéri 🙂 https://www.youtube.com/watch?v=sb2YOg_dkQM

      Reply
      1. Szilvi

        Köszönöm! Megnéztem a videót. Tanulságos! Érdekes, hogy addig félsz igazán, míg nem teszel semmit és erre csak akkor jöhetsz rá ha megtettél egy félelmetes lépést. Miért van az, hogy ezt tudva mégis olyan nehezen próbálkozik az ember? Vagyis én. Az Élni kezdéssel kapcsolatban mindig a hogyan-nál akadok el. Lehet csak annyi az egész, ahogy írtad: “egyszerűen”
        Remélem sikerül! Jó, hogy megosztod az emberekkel a gondolataidat!

        Reply
        1. Gábor Szerző

          Nagyon szívesen. 🙂 Igen, én ezt tanultam meg, hogy nem jó túl sokat gondolkodni előre. Kezdd el csinálni, aztán majd az út során gyűjtött tapasztalataidra építve változtatsz azon, amit nem jól csniálsz, és tovább fejlődsz abban, amit jól. Theodore Roosevelt mondta: “Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy.” Én is ebben hiszek. 🙂 Ne agyalj túl sokat, csak csináld. És ha félsz valamitől, akkor ismerd meg a félelmedet, és nézz szembe vele. Nem kell mindig egyből nekimenni, ahogy a videóban, mert vannak ennél nagyobb félelmek is. Ilyenkor szerintem az a jó stratégia, hogy lebontod apró lépésekre a folyamatot. Minden egyes nap teszel egy kis lépést azért, hogy kimozdulj a komfortzónádból, megismerd a félelmedet, és közelebb juss a feloldásához. Én úgy érzem, hogy az elhatározás már megvan benned. Épp ezért fog sikerülni. 🙂

          Reply
          1. Szilvi

            Köszönöm a bíztatást, próbálkozom!

          2. Gábor Szerző

            Hamarosan a “próbálkozom” helyett már azt fogod mondani, hogy “megcsinálom”. Ez lesz az a pont, ahonnan már senki és semmi nem állíthat meg, hogy elérd a célodat. 🙂

  4. CSÍKI MARGIT

    Kedves Gábor, Nagyon vártam már, hogy egy ilyen írást olvassak Tőled. MESTERMŰ. A kristálytiszta , most is kegyetlenül őszinte gondolatsort valami finom líraiság lengi be. Értelem és érzelem harmóniája. A mondatokat lezáró, belső rímek játékosságot, derűt visznek a szövegbe. Játekosságot és derűt, mitől rögtön szárnyalni kezd a lélek . Mert az ember arra született, hogy szárnyaljon. Most. Minden pillanatban.! Mert a HOLNAP bizonytalan. Holnap lehet, hogy zuhanunk. Ikaroszként vagy szárnyaszegett angyalként . Le a mélybe. – S ott lenn a mélyben,a senki földjének sötétjében ,a rettenet s a kín tövisei között egyszercsak megmoccan a lélek… S elkezdi újra felépítgetni a szárnyait. Mert az ember arra született, hogy szárnyaljon. Mert “igazán magasra szállni , csak a mélyből lehet”.

    Reply
  5. Lizzy Perity

    Egészen végig míg olvastam, az a gondolat járt a fejemben, hogy baj van ezzel az írással 🙂 .. mégpedig a “HOLNAP” … ez szó csak halogat, ez a szó… ebből sosem lesz semmi.. ez a szó??? holnap??? de mikor? melyik holnap?? Á, ez nem jó!!! .. és az írás végén a Csattanó!!!! Szuper jóóóóóóó!!

    Köszönöm az írásaidat! Áldás és béke és hálám kísérje utadat!! Mától!! 🙂 Erőt és egészséget még jó sokat hozzá!!

    Üdv. Lizzy

    Reply
  6. Taller Jánosné

    Köszönöm az írásodat örülök,hogy olvashattam. Csodálatos írás. További szép napot Üdv: Mari

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.