Lehet, hogy túl jó dolgod van

Írta: | 2016-09-26
Nem mindenkinek olyan szar ám az élete, mint hiszi. Persze ha annak érzi, akkor azzá is válik (hiszen érzékelésünk határozza meg saját szubjektív valóságunkat), de nem feltétlenül kellene annak lennie.
Nem kellene egy keserves káromkodással kinyomni az ébresztőórát reggel. Nem kellene fapofával kocsiba ülni vagy buszra szállni. Nem kellene utálni a hétfőt és várni a pénteket. Nem kellene bosszúsan nézni, ahogy a sorban előtted álló néni fizetésnél a pénztárcáját próbálja előkotorni, miközben másfél perc az életedből visszavonhatatlanul eltelik. Nem kellene folyton szidni a politikusokat, a hivatalokat, a szolgáltatókat, és úgy általában a társadalmat.
Lehetne máshogyan is élni. Ezt az élet nevű játékot lehetne vigyorogva, nem pedig vicsorogva játszani. Lehetne örülni. Mert van miért örülni. Van miért újra felkelni, nevetni, szeretni, csak a miérteket hajlamosak vagyunk könnyen elfeledni. Ha valaki a tollával ráfirkál a szép fehér papírlapunkra, akkor mérgelődünk vagy sírunk, pedig akár észre is vehetnénk, hogy mennyi üres felület van még ott. Aztán megkereshetnénk, hogy mit tudunk kezdeni a tintás papírlappal. A papírlappal, ami az életünk, és amin minden tollvonás egy negatív tapasztalat. Panaszkodunk miattuk, pedig éppen ezek a tollvonások késztetnek kreatívabb alkotásra, bölcsebb gondolkodásra, és a papír fehér részeinek megbecsülésére.
toll_szomoru
Valamit azonban sokan elvesztettek az útjuk során. Vagy talán nem is volt az övék sosem, mert gyermekként nem tanították meg nekik, felnőttként pedig semmi nem késztette őket arra, hogy megtanulják. Ez a valami a hála. Hála, hogy élnek, hála, hogy ma újra kinyithatták a szemeiket, hála, hogy van tető a fejük felett, hála, hogy egy másik élőlénytől kaphatnak szeretetet. Hála, hogy sokkal több lehetőségük van, mint amennyit észrevesznek.

A panasznak nincs fűtőértéke

Panaszkodni bárki tud. A legtöbb embernek van is miért. Tényleg. Sokan éltek már meg kemény élethelyzeteket, bosszantó pillanatokat, fájdalmas tapasztalatokat. Szinte mindenkinek van oka rá, hogy panaszkodjon. De az, hogy van okod panaszkodni, nem azt jelenti, hogy kell is panaszkodnod.
A panasz olyan, mint a rágógumi: könnyű kiköpni, de annál nehezebb megemészteni. Rágcsálhatod hosszasan, de az éhségedet ettől még nem csillapítod kicsit sem. Legfeljebb elfoglalod magad addig, amíg nem csinálsz semmit azért, hogy jól lakj, hogy jól érezd magad, hogy ne a körülményeid rabjaként éld (túl) a napjaidat. Azokat a napokat, amelyekből csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésedre – és nem tudhatod, hogy mennyi.
Persze tudom… Zavar, hogy valaki seggfejként viselkedik veled. De tudod, valaki éppen most egy sötét, nyirkos, ablak nélküli pincébe zárva bármit megadna azért, hogy emberi hangot halljon. Más valaki éppen az összeomlott háza vasbeton gerendája alá szorulva könyörög, hogy akár egyetlen élőlényt is láthasson még valaha. És míg Te bármikor elkezdheted megválogatni azt, hogy kik maradjanak az életedben, és kik menjenek, addig ők ott egy ember vagy egy tárgy rabságában vergődve nincsenek döntéshelyzetben.
Tudom, milyen idegesítő tud lenni, ha leszarja a madár a frissen mosott kocsidat. Az már kevésbé, hogy van mit leszarnia. Mert vannak olyanok, akik minden egyes nap több órát gyalogolnak mezítláb azért, hogy iskolába vagy munkába járhassanak. És míg Te három perc alatt elrendezed a kellemetlenséget, ők holnap is órákat fognak gyalogolni.
Tudom, hogy zavar a rajtad lévő súlyfelesleg, és míg egyesek „tökéletes” alakkal rendelkeznek, neked lehetetlennek tűnik a lefogyás. Az élvezetekről lemondani nehéz, a mozgásra pedig „nincs energiád”. Ez szomorú, de míg Te bármikor tudsz kevesebbet enni és plusz tíz percet mozgásra szánni, addig a 6 éves szomáliai kisfiú nem tud többet enni, mert neki nincs mit.
Tudom azt is, hogy bosszantó dolog, amikor a buszra kell várnod. Át tudom érezni a fájdalmadat. Én is vártam már buszra. De vártam már életmentő infúzióra is, és azóta bármilyen kellemetlen is, ha valahonnan a busz miatt kések, mégis örülök, hogy két lábon állva várhatok.
Tudom, nagyon rossz érzés az is, hogy kirabolt egy zsebtolvaj, vagy az állam, esetleg egy gazdasági társulat tette ezt meg legálisan (mert a legális és az etikus sokszor nincs egymással átfedésben). De tudod, valakinek az egész házát elvitte a cunami, minden vagyonával együtt. Más valaki nem pénzt vesztett, hanem a karjai közt halt meg az, akit a legjobban szeretett. És míg Te dolgozhatsz keményebben vagy válthatsz életteret azért, hogy több pénzed legyen, addig aki egy embert veszített el, az bármit csinál, őt már soha nem kapja vissza.
És azt is tudom, hogy milyen zavaró, ha a párod fordítva teszi be a WC-papírt a tartóba, elfelejt venni sajtot, vagy horkol éjszakánként. De tudod, vannak, akik több száz kilométerről szeretik egymást, és csak mosolyognának a „problémáidon”. Mert ők nap mint nap egyedül alszanak el, és sokszor bármit megadnának egy ölelésért, amit Te akár a panasz helyett is megtehetsz.
osszetorve
Ha fázol és meleget szeretnél, akkor fűthetsz gázzal, elektromos árammal vagy szilárd tüzelőanyaggal. Ha egyik sincs, akkor tegyél érte, hogy legyen, mert a panasznak nincsen fűtőértéke.

Tudnál jobban is játszani

A körülményeid nem mindig rajtad múlnak, a hozzáállásod viszont igen. Senki más nem dönthet arról, hogy mit teszel, amikor reggel felkelsz az ágyadból. Bosszankodhatsz, hogy megint megtámadott az ébresztőóra, de hálás is lehetsz azért, hogy ma is kinyithattad a szemeidet. Én a keményebb úton tanultam meg ezt. Azokban a hetekben, amikor egy stroke után még elaludni is féltem, mert nem tudtam, hogy másnap felébredek-e, és ha igen, akkor milyen állapotban. Minden egyes reggel új értelmet kapott.
És új értelmet adhatsz neki Te is anélkül, hogy az életedet kellene féltened. Csak rajtad áll, hogy egy mosollyal kezded-e a napodat. Ahogy az is, hogy időnként bevillan-e az agyadba, hogy „jé, hát nekem van ágyam, van tető a fejem felett, folyik víz a csapból, nem bombázzák a házamat, hűtőben tarthatom az ételeimet.” Mert amikor eltekered a vízcsapot (de lehet, hogy már tekerned sem kell, csak az egyik ujjaddal felnyomod), jó, ha tudod, hogy vannak, akiknek ez nem adatott meg. Vagy azért, mert nincsen vízcsapjuk, vagy azért, mert nincsen kezük. Amikor pedig felkapcsolod a villanyt, és a másodperc törtrésze alatt fényárban úszik a szobád, eszedbe juthat, hogy valakinek odakint a tűz adja a fényt és a meleget.
Gyakran felejtem el én is, hogy milyen jó dolgom is van nekem. Pedig emlékszem még, hogy milyen nagy élmény volt, amikor a telkünk faházában felszereltük a villanykapcsolót, és nem kellett többet esténként petróleumlámpát gyújtanunk. Emlékszem még azokra az időkre, amikor nyaranta húszliteres kannákban hordtuk a vizet, hogy tudjunk inni, fürdeni, főzni, vagy akár csak kezet mosni. És pontosan emlékszem arra is, hogy sok évvel később, amikor már jóval kényelmesebbé vált az élet, milyen volt megéreznem a halál szelét, és egyik pillanatról a másikra szembesülnöm azzal, hogy mindent elveszíthetek. Mindent, amiből a villany és a víz a legjelentéktelenebb dolgok közé tartoznak. Mert vizet tölthetsz csapból is és kannából is annak, akit szeretsz, de ez kicsit sem számít, ha többé már nem tudsz tölteni, vagy nincs kinek töltened.
puzzle_szenvedes
Tudnál jobban is játszani. Tudnál sokkal többet is kihozni abból, amit életnek nevezünk. Vegyél elő egy puzzle-t, és kezdd el kirakni. De ezúttal – talán életedben először – ne arra koncentrálj, hogy mi hiányzik még a képből, hanem csodáld meg azokat a részeket, amik már megjelentek. Vagy azért, mert Te magad raktad ki őket, vagy azért, mert készen kaptad attól, aki szeret. Aztán próbáld meg így élni az egész életedet.
Panaszkodhatsz, hogy valaki ráfirkált a papírlapodra, vagy lehetsz hálás, hogy van papírlapod. Bosszankodhatsz, hogy mennyi kellemetlenség nehezíti az életedet, vagy örülhetsz, hogy vannak végtagjaid, van hol laknod, vannak szeretteid, és van lehetőséged arra, hogy bármelyik pillanatban elkezdd még szebbé tenni az életedet.
A boldogság nem attól függ, hogy mid van, hanem attól, hogy mit kezdesz azzal, amid van.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

23 gondolat ehhez az íráshoz: “Lehet, hogy túl jó dolgod van

  1. Attila

    A hála eszméletlen nehéz energia, ezért csak simán hatalmas köszönet Neked!

    Reply
  2. Lévainé Somogyváry Katalin

    Kedves Gábor!
    Nagyon köszönöm, hogy szavakba foglaltad azokat a gondolatokat, amik engem is idöröl idöre foglalkoztatnak. Teljesen igaz, hogy a “hála” szó kiveszö félben van. Ezen úgy szoktam segíteni, hogy lefekvéskor, elalvás elött hálát adok az Úrnak az aznap történtekért, legyen az jó, vagy rossz. Reggel pedig megköszönöm, hogy vigyázott rám, szeretteimre, családomra az éjjel, kérem legyen velünk a nap közben is. Nagyon sokat számít a szemlélet, hogy megláthassam azt, hogy mi az amim van, s azzal mi mindent tudok elkezdeni.
    Még egyszer köszönöm, minden írásodat olvasom, s alkalmanként továbbítom.
    Isten áldjon érte!
    Üdvözlettel:
    Kati

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Kati,
      nagyon szívesen, én pedig köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat. 🙂 Nagyon örülök, hogy a hála mindennapos része az életednek, mert ezzel a saját és a környezeted életét is szebbé teszed. 🙂
      Legyen szép napod!
      Gábor

      Reply
  3. Merész Zsóka

    Kedves Gábor,igazából nem tudom hány éves vagy,csak azt,hogy a halál közelében voltál egyszer!
    Talán pont ezért jutottál ekkora bölcsességekhez,fantasztikus miket írsz le,az embereknek nagyon sokat adsz az írásaiddal!
    Köszönöm!
    Zsóka

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Zsóka,
      33 éves vagyok (a Bemutatkozás menüpont alatt írtam magamról röviden), de senkinél sem tartom magamat bölcsebbnek. Egyszerűen csak figyelek a környezetemre és önmagamra, és próbálok minden tapasztalatot felhasználni a fejlődésre. Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasod az írásaimat. 🙂
      Legyen szép napod!
      Gábor

      Reply
  4. Szilvi

    Kedves Gábor 🙂

    Örülök, hogy volt szerencsém találkozni Veled a vasárnapi fesztiválon, így nem ismeretlenül mondok nagy-nagy köszönetet az írásaidért.
    A hála jó érzés, de én csak érezni tudom, ahogy a könnycseppek végigcsorognak az arcomon, mert nem lehet szavakba önteni, hogy milyen az, akinek csak a puszta föld az ágya…

    Köszönöm!!!
    Szilvi

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Szilvi,
      én is nagyon örülök, hogy személyesen is találkoztunk, még egyszer köszönöm szépen, hogy eljöttél. 🙂 A hálával kapcsolatban teljes mértékben egyetértek Veled, vannak dolgok, amikhez a szavak nagyon kevesek.
      Legyen szép napod! 🙂
      Gábor

      Reply
  5. Sarolta

    Köszönöm a gondolataidat, teljesen egyetértek veled.Sajnos sokan nem làtjàk ezt, ezèrt nem ärt az ilyen figyelemfelkeltés, bär sokan nem olvasnak el ilyesmit.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Nagyon szívesen Sarolta, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂 Tényleg sokan vannak, akik nem olvasnak ilyen gondolatokat, vagy ha néha olvasnak vagy hallanak, akkor sem képesek befogadni, de ahogy Benjamin Franklin nagyon jól megfogalmazta: “Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók, és azok, akik mozdulnak.” Az első csoporttal nem tudok mit kezdeni, ezért nem is görcsölök miattuk. 🙂 Bízom benne, hogy egyre többen mozdulnak.

      Reply
  6. Sebestyén Ilona

    Kedves Gábor!
    Minden írásodat elolvasom, mert mély bölcsességről tanúskodik mindegyik. Igen, elgondolkodtató és használható írások. A hála tényleg kiveszőfélben levő érzés! Pedig minden pillanatért hálásnak kellene lennünk annak, aki élettel ajándékozott meg, és ráadásul még az örök életet is felkínálja nekünk. Igen, a Teremtőről van szó, akinek minden pillanatunkat köszönhetjük. Hálás vagyok azért, mert életet adott, és hálás vagyok azért, mert vezet az életutamon. Igaz, van egy ősellenség, aki nagyon erőteljesen el akar vonni az Úrtól, de tudom, hogy Isten egyedül a mindenható és mindent tudó. Jézus megígérte, hogy a benne hivők örök életet nyernek. Én ezt el is hiszem neki. Régen, választás előtt egy A/4-es fehér papírra semmi más nem volt írva, csak ez. “SZAVAZZ JÉZUSRA! Ő MÁR BIZONYÍTOTT!” Így igaz! A világmindenségben egyedül Ő az, akiben soha nem kell csalódnunk, és hálásak lehetünk azért, mert élünk! Köszönöm az írásodat!

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Ilona,
      nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasod az írásaimat. 🙂 Nagyon örülök, hogy Te tudod értékelni mindazt a csodát, amiben nap mint nap részed lehet. Ez a boldog élet egyik legfontosabb hozzávalója szerintem. Úgy gondolom, hogy a jó és a rossz is bennünk van, minden egyes élőlényben, és csak rajtunk múlik, hogy melyiket tápláljuk a saját lelkünkben.
      Legyen szép napod! Ne csak a mai, hanem az összes. 🙂
      Gábor

      Reply
  7. Guti Zsuzsa

    Köszönetem az írásaiért amiket ma találtam és olvashatok. Az energia vámpírok nagyon megfogott mert sajnos a saját barátnőmre ismertem. És tényleg félek már néha beszélni vele. A másik írása a hála. Nagy igazság. Nem is tudjuk néha milyen jó életünk is van. Bevallom egy ideje sokkal boldogabban élek mint előtte. Reggel hálás vagyok hogy a 2 lábamon edzhetek és utána kellően lefáradva meheteka szeretett boltomba dolgozni. És boldog vagyok. Pedig tudnék én is panaszkodni mint mindenki. De minek? Hozzuk ki a legjobbat mindenből.
    Gratulalok Önnek és bízom benne hogy olvashatom a többi írását is.

    Reply
  8. Ancsi

    Kedves Gábor,
    Hálás vagyok, hogy rátaláltam az oldaladra és olvashatom az írásaidat. ☺
    Rengeteg pozitív energiát adnak.
    A legjobbakat kívánom Neked!
    Ancsi

    Reply
  9. Ildikó

    Hálás köszönet kedves Gábor, nagyon sokat adsz az írásaiddal:))

    Reply
  10. Csilla

    Kedves Gábor!
    Örülök, hogy ilyen és ehhez hasonló pozitív írásokat közzé teszel. Minden bizonnyal azért teszed, mert meggyőződésed az élet igenlő jó dolgokra felhívni a figyelmet. Én az idősebb korosztályhoz tartozom és magam is megtapasztaltam már sok mindent az életben. Azonban mindig tanul az ember. Még pedig azt, ha időnként megfeledkezünk sok mindenben milyen jó nekünk, milyen jó az életünk, írásaid ráébresztenek erre.
    Jó olvasni az írásaidat. További jó egészséget és boldog életet kívánok!
    Üdvözöllek tisztelettel; Csilla

    Reply
  11. Jolcsi

    Kedves Gábor. Csak nem rég bukkantam rá az írásaira, de azóta minden reggel azzal indítom a napot, hogy elolvasok Öntől pár írást. Nagyon rá tudok hangolódni, és mintha más szemmel nézném azóta a dolgokat. Sokszor segített már, ha olyan helyzetbe kerültem, hogy idegesen, ingerülten reagáltam volna… Ez azóta megváltozott, és mondhatom a javamra. Sokszor merítek erőt az írásaiból amiért köszönet illeti Önt. Kívánok Önnek további erőt, egszséget, jó munkát. Hálás szívvel köszönöm.

    Reply
  12. Szamosi Gyöngyi

    Kedves Gábor!
    Az életedben átélt történések tapasztalatait, adod át az írásaid olvasóinak. Segítesz, más oldaláról szemlélni, értékelni az életünket. A kis gondolatfoszlányainkat, te egésszé gyúrtad. Hálás köszönet érte, hogy finoman megrázod a lelkünket, hogy nem szabad hitünket vesztve élni. A szép, jó dolgokért tenni kell. A békesség, boldogság érzetéért is ugyanúgy dolgoznunk kell magunkon. Egészséges, hosszú boldog életet kívánok Neked, és hálásan köszönöm az őszinte soraidat. Olyan mintha külön-külön mindegyikünket megszólítanál írásaidban. Minden jót kívánok!
    Gyöngyi

    Reply
  13. Adri

    Kedves Gábor!
    Az ilyen és ehhez hasonló írásokat, gondolatokat nem elég hangsúlyozni. Írd is ki magadból mindet! Köszönjük.

    Reply
  14. Sándorné Meizer

    Kedves Uram!Nagyon szépen köszönöm!Nekem kisbaba koromban agyhártyagyulladásom volt,utana kétszer ütött el jármű.A kisunokam égési sérüléseket szenvedett.Ha valaki tudja mi a hála akkor én tudom.Hálás vagyok mertNincs semmi bajom.A gyermekeinknek sem nagyon néha náthásak ha tavasz vagy ősz kezdődik.A kisunokam megégett de a szemét kikerülte.csók Erzsi mama.

    Reply
  15. klaudia

    en is mindig hasonlokeppen gondolkodtam, probaltam mindennek a jo oldalat nezni, es ha valami rossz torternt velem, akkor arra gondolni, h lehetne meg rosszabb is. szoval, meg hasonlo eletfilozofia mellett is nagyon szivenutott az iras. igaz, h ez meg csak a masodik cikk amit olvasok, de nagyon jol irsz. sok sikert hozza es kitartast.

    Reply
  16. Molnár Róbert

    Kedves Gábor! Szerintem szükséges a fájdalmat, szenvedést is megélni, panaszkodni valoban nincs értelme van, csak erösitheti bennünk a negativ energiákat. Persze idönként mindenki “panaszkodik”, a lényeg a megfelelö mértéken van. S ki mit kezd azzal, sem utolso. Szabadidömben kiirom magambol, akár egy könyv formájában egyszer napvilágra is kerül… A belsö irás is sokat segit, s akkor nincs kinek panaszkodni sem. Köszönöm, Robi

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.