Reklámok. Politika. Álbarátok. Munkahelyi érdekkapcsolatok. Szükségből együtt maradt párok. Ha már annyian hazudnak nekünk a saját boldogságunkról, miért ne tennénk ezt meg mi magunk is, nem igaz? Miért ne hitetnénk el önmagunkkal, hogy a hervadt virág nem haldoklik, csak éppen rossz időszaka van? Miért ne győznénk meg magunkat arról, hogy mindenhol rossz, de legkevésbé rossz otthon, ezért inkább tűrjünk és maradjunk? És tesszük ezt egy-egy ritkán előtörő érzelmi kitöréssel megszakított, hosszú évekig, vagy akár évtizedekig tartó csendes beletörődéssel, életünk bármely területéről is legyen szó.
Párkapcsolatok terén különösen jók vagyunk az igazság módszeres átformálásában. Nemcsak a másik fél felé, hanem önmagunk számára is bőven tudjuk adagolni az apró, finom, vagy akár ordítóan nagy hazugságokat. Nem csoda, hiszen egy párkapcsolattól az egyik legalapvetőbb biológiai és lelki igényünk beteljesülését várjuk, amit ráadásul a társadalmi elvárások is megerősítenek – és ha az a párkapcsolat minőségét tekintve egy hasmenéses tehén produktumával egyenértékű, még akkor is többet ér, mintha nem lenne. Mert legalább nekem van. Legalább nem vagyok egyedül. Legalább nem mutogatnak rám, hogy nem kellek senkinek. Legalább elhitetem magammal, hogy boldog életem van – vagy lesz majd egyszer.
A női magazinok pedig tele vannak azokkal a praktikákkal, amelyek megmutatják, hogyan kíván majd jobban a pasid, és hogyan lesz jobb vele a szex, míg a férfiakat megcélzó okosságok a nők tökéletes kielégítésének ígértével próbálják eladni magukat. Én meg csak állok itt az embereket nézve, és miközben a boldogság és a tökéletes párkapcsolat forrására költendő pénzemből egy apró meglepetést vásárolok, azon gondolkodom, hogy annak a helyzete szánalmasabb-e, aki újságból próbál megtanulni szexelni, vagy annak, aki ebből akar meggazdagodni.
Valami nagyon félrecsúszott
Nem mindig egyszerű egy párkapcsolat, ezt aláírom. Vannak benne kihívások, vannak akadályok, vannak problémának tűnő megoldandó feladatok, és olyan is van, hogy két ember egyszerűen nem kompatibilis egymással, ezért jobb, ha két külön úton folytatják az életüket. Mindegyiket megtapasztaltam, és teljesen természetesnek tartom őket. Na de milyen aberrált ötlet a szexszel próbálni megmenteni egy kapcsolatot? Hogyan képesek emberek tömegei elhinni, hogy ha jó a szex, jó lesz a párkapcsolat is? Miért nem tűnik fel nekik, hogy megfordították az okot és az okozatot?
Csodálatosan kifejező nyelv a miénk: lelki állapotunk, betegségeink fizikai és lelki összefüggései, valamint cselekvéseink mélyebb tartalma is megjelenik sok szavunkban. Ilyen például a szex szinonimájaként használt szeretkezés is. Mert míg a szex a vágyról, a biológiai ösztöneink kielégítéséről, az ego diadaláról, az öröm kereséséről szól, addig a szeretkezésben benne van még valami, ami sokkal többé teszi azt. Benne van valami, amit a magyar nyelv tökéletesen ki is fejez. A szeretkezésben benne van a szeretet.
Nem pusztán a szex szeretete, hanem a másik ember őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretete. Odafigyelés, gondoskodás, tisztelet. Minden, ami magában a kapcsolatban is benne kell, hogy legyen – feltéve ha a két ember tartós, kiegyensúlyozott, boldog együttélésre vágyik. A szeretkezésben benne van minden, amit a magazinok, a szakértők és az önjelölt észosztók soha nem fognak tudni ügyes praktikákkal kiváltani. Benne van minden, amit két ember csak egymástól tanulhat meg.
A szex lehet eszköz, de a szeretkezés soha. A szeretkezés önkifejezés. Személyes és közös önkifejezés. Nagyon jó tükre ez egy párkapcsolatnak. Pusztán a vágyak kielégítésére szolgáló, a problémákat feledtetni kívánó szex zajlik éjszakánként köztetek? Vagy jelen van benne a tiszta szeretet?
Takarónak túl kicsi
Becsapós dolog ez a szex, jól tudom. Összejöttök, túlcsordulnak a hormonok, az újdonság varázsa nem csupán széppé, hanem szinte tökéletessé varázsolja a kapcsolatot. A szex is csodálatos, ezért vagytok együtt még pár hónap után is (mert az tényleg ritka, hogy ilyen téren már elejétől fogva gáz van, és a kapcsolat párkapcsolatként működőképes marad), és amikor megjelennek az első összezörrenések, könnyen át lehet lendülni rajtuk a lepedő összegyűrésével.
Aztán komolyabbá válik a történet. Megjelennek a nagyobb nézeteltérések. Megjelennek a feloldhatatlannak látszó különbségek. Megjelennek a döntéshelyzetek. És velük együtt megjelenik a felelősség is, ami elől sokan próbálnak elszaladni. Pedig egy párkapcsolatnak mind a megőrzése, mind a lezárása felelősséggel jár, és az, hogy e kettő bármelyikét milyen módszerrel tesszük, alapvető hatással bír saját és társunk életére is.
Ha egymással való és saját belső konfliktusainkat elnyomjuk, akkor a kapcsolat könnyen válik az egyik (vagy néha mindkét) fél önfeladásává, a szex pedig pótlékká. Vagy ha már az ágynál vagyunk, takaróvá. Olyan takaróvá, amellyel a párkapcsolat egyik, vagy akár mindkét résztvevője megpróbálja elfedni mindazt, amit nem akar látni. Mindazt, ami a kapcsolatban zavaró, méltatlan, lelket mérgező, vagy egyszerűen csak fölösleges teher. Mindazt a szemetet, amit kidobnának a kukába, de a kapcsolatot magát nem akarják kidobni, ugyanakkor a szeméttel nem tudnak és/vagy nem hajlandóak mit kezdeni.
A szex gyakran még ilyenkor is jól, vagy akár kifejezetten jól is működik. Még mindig jelen van a szenvedély, a pillanatnyi öröm, a konfliktus átmeneti feloldása. Menekülés. Felejtés. Kompenzáció. Még összetartja a két embert, de csak idő kérdése, hogy kiderüljön: a hiányokat a szex nem tudja pótolni. Utána persze könnyebben kirebegi a másik, hogy „szeretlek”, de nem árt azzal tisztában lenni – és ez most csúnyán fog hangzani –, hogy ez a „szeretlek” sokaknál csak a kielégülés által indukált hormonszint-emelkedés hozadéka.
A valódi szeretet nem csak néhány percig tart (tudom, tudom, lehetnek azokból órák is). Nem csak akkor, amikor kapok valamit, ami nekem jó, vagy amikor a hétköznapok valóságából kizökkenhetek. Az őszinte szeretethez nagyon kevés a szex. Két egymással tökéletesen inkompatibilis ember között is lehet jó a szex, és a heves érzelmi kitörések, a békülős rövid összemelegedések ugyan képesek még egy darabig fenntartani a kapcsolatot, de megoldást soha nem kínálnak arra, ami miatt az a kapcsolat szét akar esni.
Egy idő után, amikor a lelki terhek súlya egyre jobban nyomja az ember vállát, észreveszi, hogy a puszta vágy kielégítése sem okoz már akkora örömöt. Szex van, szeretet és lélek nélkül, nem pedig szeretkezés. Az agy kikapcsol ugyan ilyenkor – és ez a problémáktól való menekülésnek egy kiváló eszköze –, a test is megkapja, amire vágyik, azonban a szeretkezésben megjelenő test-lélek harmónia a szexből egyre jobban hiányzik. Csak idő kérdése, hogy mikor válik erősebbé a hiány az önmagunknak való hazugságnál.
Jó szex bárkivel lehet – még egy kurvával is, gondolom (bár ezt személyes tapasztalat hiányában feltételezésnek meghagyom). Ehhez nem kell két ember lelki összhangja. Sokszor ráadásul a szex relatív minőségemelkedést nyer azáltal, hogy minden más elég sivár a párkapcsolatban – vagy akár az ember egész életében. Ilyenkor még jobbnak tűnik az, ami egyedüli tényezőként még megállja a helyét valahogy (de szép freudi asszociáció lehetett volna ez, ha nem én mondom). A megoldást azonban hiába várjuk olyan dologtól, ami nem problémamegoldásra, hanem önkifejezésre kellene, hogy szolgáljon.
A szex lepedőnek jó, de takarónak kevés.
Eszköztől az önkifejezésig
Azoknak, akik az okos(kodó) tanácsokat követve, vagy csak saját reményeikből táplálkozva a szexszel próbálják megjavítani a párkapcsolatukat, van egy rossz hírem: nem fog sikerülni. Sőt, nemcsak maga a kapcsolat válik kudarccá, ha két ember nem közös beszélgetéssel, hanem közösüléssel próbálja rendezni a konfliktushelyzeteket, hanem a nő és a férfi is könnyen felépíthet magában olyan falakat, amelyek a kapcsolat összeomlása után is megmaradnak.
Minél tovább él ugyanis valaki olyan kapcsolatban, amelyben kommunikáció helyett csak menekülés, szeretkezés helyett csak szex van, annál jobban elhidegül másoktól és önmagától is, és annál vastagabb falakkal veszi körül a szívét és az eltemetett érzelmeit. Amikor pedig új kapcsolatba lép, már eleve kudarcra ítéli, vagy legjobb esetben is megnehezíti azt, mert még ha valóban melegséget és őszinte érzelmeket kap, akkor sem tud velük mit kezdeni. Nem meri ledönteni a falait, mert tudja, hogy ez korábban hová vezetett.
Pedig nem akkor hibázott igazán, amikor rosszul választott – mert ez bárkivel megeshet –, hanem akkor, amikor a választása mellett úgy próbált kitartani, hogy a problémákat a takaró alá söpörte. A takaró alá, ami szűknek bizonyult.
Azért nem olyan kétségbeejtő a helyzet, ha az ember hajlandó tanulni a hibáiból, és fejleszti az emberismeretét. Viszonylag hamar észrevehető ugyanis, hogy egy kapcsolatot csak a szex működtet egy ideig, vagy jelen van benne a szeretet, az odafigyelés, a másik ember tisztelete is.
Szex vagy szeretkezés történik köztetek? Csak beteljesülnek a vágyak, vagy ha valami épp nem jó a másiknak, azt észreveszitek? És ha észreveszitek, változattok rajta? Majd ezután, amikor a másik már megkapta a testedet, és a vágyak kielégültek, magadra hagy (akár az ágyban maradva), vagy boldogan néz a szemedbe akár még hosszú percekig? Elfordul és alszik, vagy jól esik még neki érezni a bőrödet, simogatni Téged, összebújva elaludni veled?
És reggel, amikor felébredtek, érkezik a csók, az ölelés, a mosollyal kísért „szeretlek”? Vagy csak kezdődik egy új nap, és két egymás mellett élő test egymástól függetlenül, külön keresi azt, hogy a saját igényei hogyan teljesülhetnek be? Vagy már kifejezetten azt keresik, hogy az igényeik hol sérülnek, miben lehet a másikat hibáztatni, és hogyan lehet ebből az egészből kimenekülni?
Következmény, nem pedig ok
Ha két ember egymással nem kompatibilis, az hamar kiderül – feltéve, hogy nem hazudnak önmaguknak. Ha kompatibilisek, vagy azokká válhatnak, akkor is lesznek köztük összetűzések, és a kapcsolatukat nem a szex fogja megmenteni, de még csak jobbá tenni sem, hanem egyedül az, ami a szeretkezésben valóban kifejezésre kerül: az egymásra való odafigyelés és a kölcsönös, önzetlen szeretet. Ez nyilvánul meg a beszélgetéseikben, a nehézségekhez való hozzáállásukban, és abban is, hogy testi kapcsolatuk során hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Mert ha valaki a nézeteltéréseket szexszel akarja megoldani, az pontosan olyan, mint pottyantós árnyékszékbe levendula aromájú illatosítót fújni: egy ideig kellemes, és elnyomja a szarszagot, de ha a szar továbbra is ott marad, vagy folyton újratermelődik, akkor az illatosító szart sem ér. Hát ez van.
Figyelem. Szeretet. Tisztelet. Ami a szexben nincs benne, az a szeretkezésben benne van. A szex lehet oka annak, hogy egy kapcsolat egy darabig még nem szakad meg, a szeretkezés viszont mindig okozat. Két ember fizikai és lelki síkon egyaránt létrejövő harmóniájának következménye, nem pedig okozója. Az önkifejezés természetes és csodálatos megnyilvánulása.
A jó szex örömforrásnak kiváló, de összetartó erőnek csak átmeneti. Ha azonban két ember odafigyel egymásra, együtt keresi a megoldásokat, és hajlandó energiát fektetni a kapcsolatukba, akkor jó eséllyel válik a kapcsolatuk építővé, nem pedig rombolóvá. Ha nemcsak önmagukat szeretik, hanem őszintén, feltétel nélkül szeretik a másik embert is, akkor jól választottak.
Ennek őszinte, nem szakértőktől tanult, hanem belülről, természetesen érkező megnyilvánulása a szeretkezés.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Semmilyen kapcsolatot nem menthet ez meg. Odaképzelni valaki mást dugás közben miközben másba szerelmesek meg undorító.
Engem is nagyon megfogott ez a mondat!
Nagyon nem értek egyet a témával magával. Szégyenletesnek tartom személy szerint azt, hogy ez manapság ennyire nyílt hangsúlyt kap. A szexualitásnak, aminek magánügynek kellene lennie, nem szabadna kikerülnie a hálószoba falai közül. Kinek mi köze hozzá? Sem barátnak, sem barátnőnek nem ildomos részletesen beszámolni az ott történtekről. Csodálkozom azon, hogy a világ ennyire engedékeny lett – sajnos, ma már ott tartunk, hogy a körülöttem élőknek nincs egyáltalán magánélete, minden a nyílt színen, mások előtt zajlik. Engem feszélyez az, hogy nincsenek ma már a szó igazi értelmében vett hölgyek és urak, akik a szép, tiszta, nemes és tisztességes szerelmet részesítették előnyben, s az volt szokás, nem ez az undorító kitárulkozás. Nem lehet egy jót társalogni senkivel, mert csakhamar kényes, sikamlós témák kerülnek terítékre, ezekhez nem tudok és nem is akarok csatlakozni. Néhány évszázaddal ezelőtt még volt tartásuk az embereknek, nem úgy, mint most. Sajnos, a világ állapota annyit romlott, hogy már minden intimitás mások előtt zajlik sokak esetében. Nem vagyok prűd, mert ezt a szót úgy értelmezik tévesen, hogy olyan személy prűd, aki elutasít minden intimitást, de ő maga álszent módon gyakorolja az általa elítélteket. Nem, én ugyanis amit elítélek, nemtetszésemet vállalom, illetve a nézeteim szerint is élek. Ebben semmi rossz értelemben vett prűdség nincs, csupán igény arra, hogy az én életem az enyém maradhasson, s ne legyen nyitott könyv. Én a hagyományos normákkal, értékrenddel értek egyet. Emiatt már az is arcátlanságnak számít a szememben, hogy a címben feltett kérdés egyáltalán feltehető. Pedig nem vagyok őskövület, de nem értek egyet a laza értékrenddel. Nagyon sok házasság megromlott már, illetve meg sem köttetett a laza kapcsolatok elharapózása miatt. Ez sajnálatos tény. Az emberek nem becsülik egymást, sem magukat. Olcsóbbá váltak egymás számára a kapcsolatok lazulásával, leértékelődésével. Pedig annál nincsen szebb, amikor két ember csak egymásé, nem pedig ma egyiké, holnap már másiké és így tovább. Sajnálom a mostani párokat, nagyon sok szívfájdalmat kell átélniük önsorsrontó viselkedésük miatt. De ez az ő dolguk…ha nekik jó ez… nekik kell így élniük.
De hogy ne kerüljem ki mégsem a kérdést, a válaszom: nem. Nem szabad, hogy egy pár kapcsolata ezen alapuljon. Ez nem is lehet kérdés, mert az egymást szeretőknél az intimitás magától értetődik. Ezt nem kiérdemlik, nem megvásárolják, nem színlelik, hanem érzik. Sajnos, a mai laza erkölcsű világban az intimitás elértéktelenedett, aprópénzre váltották. Tól-ig kapcsolatok születnek és érnek véget, ez szomorú. De ha valakinek eköré épül az élete, folyton az intimitás jár az eszében, az alig több mint az állatok, hisz az állatok az ösztöneik után mennek, azokat igyekeznek kielégíteni. De ők állatok. Az embereknek nem kell ösztönlényeknek lenniük. Az intimitás csak kiegészíti, javíthatja a pár életét, de semmi esetre sem lehet tartópillér, mert ha akként tekintenek rá, sérülhet a kapcsolat, ha ez a pillér valami miatt instabillá válna. Nem erre kell alapozni egy komoly kapcsolatot. Amire kell, az a szeretet, megbecsülés, tisztelet, kedvesség, hűség, alázat, gyengédség – a sor még folytatható. Ha ezek megvannak, a többi jön magától.
Kár,hogy az írásodat nem egy évvel korábban olvashattam.Akkor több időt fordítottam volna arra,hogy elmondjam,mi bánt,mi hiányzik az akkori kapcsolatomból,talán könnyebben túl tudnék lépni rajta,nem emészteném magam azóta is.
“Mindazt a szemetet, amit kidobnának a kukába, de a kapcsolatot magát nem akarják kidobni, ugyanakkor a szeméttel nem tudnak és/vagy nem hajlandóak mit kezdeni.” – szerintem ez a legnehezebben megoldható helyzet… 🙁 A kapcsolatot nem dobhatom ki, de a sok-sok szeméttel nem tudok mit kezdeni. Pláne, hogy a másik virágokat lát szemét helyett és szerinte az én ítélőképességemmel van baj… 🙁 Már én is teljesen bizonytalan vagyok, s így ettől is szenvedek. Lehet, hogy az elvárásaim túl nagyok és ezért is ér mindig csalódás? Mindenesetre a szex az nulla…
Miért is? Ha valakinek ez a munkája, még ha nem is élvezi, beleegyezett, hogy megtörténjen.
“Jó szex bárkivel lehet – még egy kurvával is, gondolom (bár ezt személyes tapasztalat hiányában feltételezésnek meghagyom). ” Csodálkozom, hogy aki ennyit filozofál a szexen, nem tudja, hogy a prostitúció gyakorlatilag pénzzel legalizált nemi erőszak, azaz embertelen, erőszakos és egyoldalú – amit jó szexnek nevezni kizárt dolog.
Nos, testközelben tapasztaltam amiket leírtál. Mindig is éreztem, és nem értettem. Már egy jó ideje tudom, és tapasztalom az írásod hitelességét. Ha anno ezt tudom, akkor másképp alakul az életem. És bizony, ezzel sokan vannak így. De hát ilyen tudatlan az ember, mindenféle kényszer végett cselekszik és csak a saját bőrén tanulja meg az igazságot. Ahogy az írásaid olvasom, mintha az életem naplóját írtad volna le, csak sokkal jobban fogalmazva! Köszönöm minden írásod. És nem másért írom le a szavaim, hanem azért, hogy hitelességet és nyomatékot adjak azoknak amiket leírsz. Hogy aki esetleg még nem tart ott ahol én, vagy ahová te már eljutottál, az gondolkodjon el. Erősen, mert sokkal fájdalmasabb saját kárán tanulni az embernek. Remélem sokan olvasnak téged és eljutnak a gondolkodás és mérlegelés területére ami segít nekik az életük megoldásában. Pusztán ezért. Megint csak azt tudom mondani, hogy rettenetesen fontos és hasznos munkát végzel, és ezt tanítani kellene. Örülök, hogy vagy, hogy segítesz az embereknek és ebben további sok sikert kívánok. Edit
Minden sora szívemből szól! Régóta követem a leveleket, és minden elismerésem a pontos fogalamazásért, a hangsúlyos gondolatokért és mindennél inkább a képi negjelenítésekért! A memóriám képi és sokat segítesz ebben! ?
Az a levendulaillatú kép!!! Sose fogom elfeljeteni…!!! ???
Várom az új gondolataidat nagy szeretettel!
További szeretett életet kívánok!
Kedves Gábor!
Szerintem három fokozata van ennek a dolognak:
szex – testi kielégülés
szeretkezés – testi, lelki összekapcsolódás: szeretet
szerelmeskedés – mikor a két fél testileg, lelkileg, szellemileg eggyé válik, mert összetartoznak, és a másik elfogadása semmilyen áldozatot nem kíván – úgy tűnik. Nem teher. A
Az a teher, ha nincs mellettünk hogy “”elviseljük””.
Nagyon szívesen Imre, nagyon örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk. 🙂
Köszönöm szépen Erika, nagyon örülök, hogy tetszett. 🙂
71 éves nyugalmazott pincér vagyok azonosulok a fenti gondolatokkal–sorokkal ,,KÖSZÖNÖM,,,
Kedves Gábor!
Valójában, egy mondatodban benne van az egész írásod: “A szex lepedőnek jó de takarónak kevés!” Tökéletes!!?