De mi is az a szeretet? (Talán egészen más, mint gondolod)

Írta: | 2015-04-14
Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és mindenki tudja adni maga is. Minek is beszélünk erről?
Talán azért, mert hinni, hogy tudjuk nem ugyanaz, mint valóban tudni. Talán azért, mert a tudás illúziója sokkal veszélyesebb, mint a nem tudás. És talán azért, mert a mindenki által tudni vélt alapfogalmak esetében még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán rákérdezzünk, miről is van szó.
Pedig ha többen lennének elég bátrak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék saját agyuk tényeit, akkor kevesebb emberi kapcsolatot mérgeznének meg és pusztítanának el a szeretet értelmezésének különbségei. Mert sokszor nem a szeretet hiánya öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy két ember egészen másképp értelmezi azt.
De mi a helyes értelmezés? Melyik lexikont kapjuk elő hirtelen, hogy végre mindenki fejében ugyanaz a kép jelenjen meg? Ez így nem fog menni persze. Olvashatjuk szóról szóra ugyanazt a mondatot, mégis máshogy fogjuk értelmezni azt. Hiába szereted az udvarodban kapirgáló csirkét, ha végül mégiscsak megeszed, akkor számára a szereteted nem sokat ér. Vagy például egy féltékeny férfi szeretete a nő számára megfojtás. És a jóllakott kisgyerek sem tud tiszta szívből örülni a nagymamának, aki szeretetét még hat kanál főzelékben méri ki.
szeretet_kez_kezben
Sokáig azt gondoltam a szeretetről, hogy ez egy érzés, ami vagy megvan valakiben egy másik élőlény iránt, vagy nincs. Idővel azonban rájöttem, hogy a teljes kép ennél jóval összetettebb. Mert a szeretet tényleg egy érzés ugyan, de ez az érzés csak egy eredmény. A szeretet valójában képesség, amit tanulni kell. És ez az, amit sajnos kevesen tudnak, és még kevesebben tanítanak. Ezért válik annyi látszólag szeretetben felnevelt gyerekből torz személyiségű felnőtt, aki emberi kapcsolataiban bukdácsolva próbál haladni előre, és saját lelkének hiányosságait vagy menekülve, vagy támadva próbálja kompenzálni.
A szeretet képesség. Egy képesség, aminek valamilyen formája mindenkiben megvan ugyan, de nem azonos mértékben. A szeretetnek vannak fokozatai. Van, akit azért szeretsz, mert vicces, vagy jó gondolatai vannak, vagy összeköt egy közös élmény. Sok olyan ember van az életedben, akit szeretsz, de – és most direkt fogok durván fogalmazni – ha egyik napról a másikra meghalna vagy eltűnne nyom nélkül az életedből, akkor megdöbbennél ugyan, de nem igazán hiányolnád. Gondolnál rá néhány napig, esetleg később néha eszedbe jutna még, de az életed változatlanul menne tovább. Az iránta érzett szereteted nem volt olyan mélységű, hogy az elvesztése lényegében befolyásolja az életedet. Ez természetes. Nem szerethetünk mindenkit teljes odaadással.
A szeretetnek sok fokozata van, de igazán elgondolkodni a legmagasabb szintekről érdemes . Nemcsak azért, mert ezek jelentik a legtöbbet számodra, hanem azért is, mert ezek egyúttal a legveszélyesebbek is.
Mi történik akkor, ha Te úgy érzed, a szeretet legmagasabb szintjét nyújtod valaki számára, de valójában mégsem így van? Úgy érzed, őszintén, mindent beleadva szereted a másik embert, mégsem tudod megadni neki azt, amire szüksége van. Talán vele van a baj, de az is lehet, hogy Veled. Lehet, hogy ő az, aki képtelen befogadni a szeretetet, amit adsz neki – ahogy a rádióadást sem tudja fogni az a vevő, amelyik más frekvenciára van hangolva. De az is lehet, hogy amit Te adsz, az – bármilyen kegyetlenül is hangzik – nem elég. Nem azért, mert rossz ember lennél (vagy a másik ember lenne telhetetlen), hanem azért, mert nem elég fejlett benned a szeretet képessége. Ami számodra a Minden, az még nem a Minden.
De mégis mi a szeretet legmagasabb szintje, és honnan tudod, hogy elérted azt (főleg, ha azt hiszed, hogy már elérted, pedig mégsem)? Ezt úgy tudom a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy az igaz, tiszta szeretet nem ismer akadályokat, és nem ismer kifogásokat. Sem távolságot, sem betegséget, sem egyéni problémákat, sem közös gondokat. Talán még a halált sem. A szeretet legmagasabb szintje az, amikor a másik embert önmagáért szereted, nem pedig a belé képzelt saját énedet, és elfogadod őt teljes valójában, feltételek nélkül. És mindezt úgy teszed, hogy közben őszintén tudsz önmagad lenni. Egyikőtökben sincsen semmilyen feszültség, semmilyen kényszer, semmilyen rejtegetni való dolog. A szeretet legmagasabb szintje a teljes szabadság. Nem a „csinálj, amit akarsz” típusú szabadság, mert az nem szeretet, hanem leszarás. A jól működő emberi kapcsolatoknak is vannak keretei – a párodat sem engeded olyan útra, amiről biztosan tudod, hogy rosszul jár vele, ahogy a gyerekednek sem fogod hagyni, hogy megegye a zoknidat. De ezek a keretek a közös (vagy közösnek szánt) erkölcsi és kulturális értékeitekre vonatkoznak, és nem magára a szeretetre. Mert amikor mégis tévútra kerül a másik, Te akkor sem kötöd feltételhez a szeretetedet. Mert nem ismersz feltételeket, csak szereted, és ezen nem változtat semmi. Ez a szabadság.
„A szeretet az a folyamat, melynek során visszavezetlek önmagadhoz.”
Antoine de Saint-Exupéry
szeretet_egyutt
És épp ezért a szeretethez bátorság is kell, nem is kevés. Mert ha őszintén mindent beleadsz egy kapcsolatba, akkor sebezhetővé válsz. Mindent elveszíthetsz, és lehet, hogy nem is a saját hibádból. Sőt, az is lehet, hogy még a legkisebb mértékben sincs lehetőséged irányítani a folyamatot. Bátorság kell ahhoz, hogy felvállald önmagadban nemcsak a jót, hanem a rosszat is, a gyengeségeidet és a félelmeidet is, és mindezt átnyújtsd a másik ember számára. Tessék, ez vagyok én. Nem csak egy-egy részletem, amit a legtöbb ember kap belőlem, hanem teljes emberi valóm. És ha a szeretet az ő részéről is a legmagasabb szinten van, akkor elfogadja mindazt, amit adsz, és ő is mindent odaad Neked. De ha az ő szeretete nem a legmagasabb szintű, vagy az, de a halál közbeszól, akkor mindent elveszítesz. Ha megvan benned a bátorság ahhoz, hogy ezt felvállald, akkor eljutsz a szeretet legmagasabb szintjére. Ha nem, akkor viszont eleve halálra (vagy legjobb esetben is középszerűségre) ítéled a kapcsolatot.
A szeretet tehát egy képesség, ami egy érzést szül, és ez az érzés arányos azzal, hogy milyen szinten vagy a képesség elsajátításában. De a szeretetednek csak akkor van bármi értéke, ha a másik ember is érzi azt. Hiába érzed Te úgy, hogy mindent megteszel a másikért, mert lehet, hogy neki egyszerűen nem arra van szüksége, amit adsz – vagy akár adni tudsz. De mindenkinek szüksége van szeretetre, és ha nem a saját értelmezésed szerinti szeretetet próbálod mindenáron a másikra erőltetni, hanem megtalálod azt a típusú szeretetet, amire neki valóban szüksége van, akkor életet adsz annak a szabadságnak, ami a szeretet legmagasabb szintjét jelenti.
És még egy nagyon fontos dolog: a valódi szeretet soha nem passzív. Nem háttérbe húzódva figyel, hanem cselekszik, néha hibázik, de mindig keresi a problémák megoldását, és mint egy kertet, ápolja a kapcsolatot. Minden egyes nap. A szeretet – csak úgy, mint minden képesség – fejleszthető. És fejleszteni is kell, mert még egy hazug világban is érdemes tiszta szeretetet és őszinteséget adni. Nemcsak azért mert így van esélyed arra, hogy ugyanezt visszakapd, hanem saját lelki egészséged miatt is.
Ez tehát a szeretet: úgy fogom meg a kezed, hogy Te észre sem veszed, mégis miután megfogtam, már fogalmad sincs, milyen lehet nélküle.
Nagy köszönet Déborának, hogy bátor és őszinte kérdéseivel inspirációt adott. 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

10 gondolat ehhez az íráshoz: “De mi is az a szeretet? (Talán egészen más, mint gondolod)

  1. Kosdovits Mónika

    Kedves Gábor!
    Mi van akkor,ha nálam meg volt a legmagasabb szintű szeretet. 13évig éltünk együtt a társammal. Az elején nála is meg volt, ebben biztos vagyok. Mondjuk az önző génje feltűnhetett volna,de én annyira szerettem, (ő volt nrkem a nagy ő) hogy elfogadtam mindennel együtt. Kb 5 éve éreztem elöször, hogy már csak a pénz miatt kellek neki. Ott volt a kocsi hitel a lakásra felvett kölcsön. Szóval szükség volt az én pénzemre is, hogy mind ezt fizetni tudjuk. Aztán a nagylánya odaköltözött a barátjava a lakásba. Már nem volt szükség az én béremre. Kirakott. Most 13 év utan ugyan ott tartok, mint 13 évvel ezelött, mikor összekötöttük az életünket. Mikor ezt elmondom neki, akkor azt mondja nrki se volt semmije, mikor elkezdtük. Mondtam ez így van, és amid most van azt együtt építettük fel. Azt mobdta erre, hogy most én is építsek egy újat valski mással. Értetlenül állok, nem értem. Megváltozhsat e egy ember ennyire vagy én egy kitalált embert szerettem? Nagyon fáj az egész, annak ellenére, amit tett. Iszonyú nehezen bírom elengedni, mert én tényleg nagyon szerettem. Neki már másik párkapcsolata van, boldog. Ez is fáj, de nagam miatt próbalom túltenni magam rajta, de rettenetes nehéz. Volt egy családom, gyerekekkel (felneveltem őket, én hoztam-vittem oviba, suliba, tanultam velük, főztem stb). Modt olysn mintha mind egy balesetben neghaltak volna. Egyik nap volt masik naptól puff nincs többé. Milyen szeretet volt ez az ő részükről? Nagyon nehéz, de próbalom magam valahogy túltenni ezen.
    Köszönöm,hogy kiírhattam magamból
    Móni

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Mónika,
      mindannyian változunk, de alapvető személyiségvonásokban nagyon ritkán. Könnyen elképzelhető, hogy olyan embert szerettél, akinek bizonyos tulajdonságait, és akár az irántad való érzéseit is beképzelted, vagy eltúloztad a saját fejedben. Ez az írásom is hasznos lehet számodra: http://hasznaldfel.hu/2016/07/annyit-veszitesz-amennyit-hazudtal-magadnak.html
      Köszönöm szépen, hogy megírtad az érzéseidet, és bár most még talán nem tudod befogadni, de majd emlékezz rá, hogy minden válságban ott van a lehetőség is. Most összeomlott az eddigi életed, de lehetőséged van arra, hogy fejlődj, és hogy egyre szebbé tedd újra a saját életedet, és valaki másét is. Amint megtalálod ezt a lehetőséget, már máshogy fogsz tekinteni arra, ami történt Veled. De ez most még lehet, hogy korai, úgyhogy egyelőre csak annyit tudj, hogy a saját értéked nem függ attól, hogy egy másik ember észreveszi-e.
      Legyen nagyon szép napod! 🙂
      Gábor

      Reply
    2. Sugar Peter

      Kedves Monika! Nagyon ajanlatos elolvasni “A Suutari levelek” c. konyvet a parvalasztasrol es a harmonikus, tartos csaladi oromrol. Paeli Suutari eloadasa is megtalalhato a konyvhoz hasonloan a neten. Cime “‘A Szeretet, mint vedjegy” Kis keresessel mindketto elmentheto a gepre, egy hete egy oran belul sikerult. Rendkivul hasznos, szep es ertekes kincseket tartalmaz a temaban. Amit az iskolaban sem es a csaladban sem tanul meg a legtobbunk gyerekkorban. Sok sikert!
      ui. Kedves Gabor, talan ezt a hozzaszolast erdemes eljuttani Monika mail cimere, ha nem valaszolna par napon belul itt. Halas koszonetem!

      Reply
  2. far vik

    a halál közbeszólt, és én mindent elveszítettem…

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kérlek fogadd őszinte részvétem. Csak azt tudom mondani, amit magamnak is mondtam (és rendszeresen emlékeztetem magamat erre), hogy ne a fájdalmadban, hanem a mosolyodban őrizd meg Őt. Add át másoknak is mindazt a jót, amit Tőle kaptál. Így a Te szívedben is tovább él, és a világ is egy picit szebbé válik Általa.

      Reply
      1. Béla

        Sajnos nálam is közbeszólt a halál… 28 év házasság után, 47 évesen, három hónap alatt elment. Leukémia, ismeretlen.
        Ez január 5.-én történt és még mindig arra várok hogy felébredjek ebből a rossz álomból…
        Hiányzik!!!
        És tudom, hogy semmi sem fog megváltozni.
        Jó volt olvasni ezt, kívülre tudok mosolyogni, de belül…
        A világ leggyönyörűbb mosolya az övé volt, és mindig mosolygott… Mindenki mosolygós Gyöngyicinek nevezte!
        A koszorúra azt írtam, hogy : mosolyod mindig velem lesz!

        Reply
  3. Marika

    Nagyon nehéz idöszakon megyek keresztül én is! A napokban lesz egy éve hogy elvesztettem nagyon szeretett férjem. Olyan jó volt együtt! Sorozatos gondatlanság miatt kellett őt elveszítenünk…../eü. dolg. voltam, tudom miről beszélek/ Nagyon örülök hogy az írásait olvashatom,azonosulni tudok szinte minden gondolatmenetével. Tetszik a stílusa is ,sokat építkezem az eddig olvasott témákban, köszönöm szépen!

    Reply
  4. Csé

    “Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
    ~ 1. Korintus 13:1-13 ~

    Reply
  5. Molnar Ernone

    Kedves Gabor! Nagyon szep iras. Ha igy mukodne az eletben a szeretet, akkor mindenki boldog lenne es elegedett. Az ilyen szeretetet gyakorlok sok seruleseket kapnak a szivukben, de kepesek arra, hogy ezeken felulkerekedjenek. Alarendelik elvarasaikat, almaikat a kapcsolatuknak es elfogadjak, amit nyujt az elet. Senki ne higgyje, hogy ez olyan konnyu dolog. A szeretet nem csak a parkapcsolatra ertendo, hanem barati, sot szuloi kapcsolatra is, igy csak bele kell gondolni egy tini gyermek viselkedesebe, vagy egy felnott fiatal par itelkezeseibe.

    Reply
  6. Tüskeböki

    Képesség amit tanulni lehet.

    A szeretet himnusza
    Lelki olvasmány Ötvened vasárnap szentleckéjéhez
    Írta: P. P. Matthias Gaudron
    „Szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására, és adjam bár át testemet, úgy hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem! A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.” (1 Kor 13,1-13)
    Az első korinthusi levél 13. fejezete összefüggésben áll Szent Pálnak a karizmatikus adományokról szóló tanításával. Szent Pál azt akarja a korinthusiaknak megmutatni, hogy ezek az adományok semmit sem használnak az őket birtoklóknak, ha nincsenek egyúttal a szeretettől áthatva. Az apostol ezen adományok felsorolását a nyelveken való beszéddel kezdi, mely a korinthusiak számára különösen kívánatosnak tűnt és ezért nagy hatást tett rájuk. Nyilván a vallási meghatottság legnagyobb kifejeződését látták benne (talán a misztérium-kultuszukban létező hasonló eseményekre való emlékezés miatt).
    Szent Pál így válaszol nekik: Még akkor is, ha valaki ezen adománnyal a legmagasabb fokban rendelkezne, ha az angyalokhoz hasonlóan, akik látják Istent, ezzel fejezné ki meghatottságát és lelkesedését, szeretet nélkül olyan lenne csak, mint a zengő érc. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez adomány ilyen esetben teljesen haszontalan lenne, de tulajdonosának semmit sem használ, akkor sem, ha a csengés vagy a pengés másoknak hasznos ezen szólás szerint: A harang másokat hív templomba, ő maga azonban nem megy be.
    Ugyanez vonatkozik a többi adományra is, melyek a legnagyobbakhoz és legfontosabbakhoz tartoznak: a prófétálás, a bölcsesség, a felismerés és a csodát előidézni képes hit. Szeretet nélkül semmit sem használnak birtokosaiknak, és Isten előtt semmilyen érdemet nem szereznek számukra. Mégha az emberek előtt valaki ilyenekkel is csillog, Isten előtt semmi sem lenne!
    Még azok a kívülről oly csillogó jótettek, mint a vagyon szétosztása élelemért és az élet feláldozása, szeretet nélkül értéktelenek. Az akkori idő irodalmában található néhány olyan megható történet egyes személyekről, akik többé-kevésbé tiszteletreméltó indítékból önként kiszolgáltatták magukat a tűzhalálnak. Szent Pál teljesen világosan a korinthusiak ellen írja figyelmeztetését, akik nagyra értékelték a külső csillogást, miközben gyakran szeretetlenül viselkedtek egymással szemben, ahogy a levél többi része ezt elárulja.
    Szent Pál a szeretet 15 ismertetőjelét sorolja fel, mégpedig úgy, hogy megszemélyesíti a szeretetet: „A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”
    Aquinói Szent Tamás szerint minden erény abból áll, hogy valaki helyesen viselkedik a rossz eltűrésében és a jó megtételében. Ezért áll a szeretet tulajdonságainak felsorolásában az első két helyen a türelem és a jóság. Ahogy Isten irántunk való szeretetét gyakran türelmesnek tapasztaljuk és nevezzük, úgy kell a szeretetnek nálunk is türelmesnek lennie. Vagyis a szeretetnek nem szabad rögtön az ellenkezőjébe átcsapnia, ha nem viszonozzák, vagy ha akár vissza is élnek vele.
    A szeretet jóságos, mert másoknak jót tesz. Elajándékozza saját gazdagságát. Szeretni annyit tesz, mint másnak jót kívánni és jót tenni. Ez független a személyes szimpátiától.
    A féltékenység a szeretet egyik pusztulási formája. Féltékenység alatt az apostol valószínűleg elsősorban mások ajándékainak irigylését érti. Az igazi szeretet nem kérkedő és nem felfuvalkodó. Az igazi szeretet a másikat egyenjogúként kezeli, vagy még le is alacsonyítja magát a másik alá, szolgává teszi magát. Ezt nyilván éppen a korinthusiaknak kellett újra és újra elismételni.
    A szeretet finom érzéket ad annak felismerésére, ami megfelelő és illő, jobban és mélyebben, mint a világi udvariassági formák vagy illemszabályok. Egyáltalán a szeretet a másokkal való kapcsolatban soha nem a maga javát keresi. A másik embert soha nem teszi a saját vágyának vagy érdekének eszközévé (mint történik ez például egy üzleti barátságnál). A szeretetet még az elszenvedett igazságtalanság sem keseríti meg. Aki néhány fájdalmas megtapasztalás miatt keserűen visszahúzódik, annak kevés szeretete van.
    A szeretet soha nem számítja fel a gonoszságot, mindig kész a megbocsátásra, sőt maga keres a másik számára mentséget, ahogy Krisztus a kereszten vagy Szent István a megkövezése alatt tette.
    A szeretet nem örül az igazságtalanságnak, legyen ez a gonoszság felett érzett puszta öröm, vagy mert ezáltal a saját kiválósága világosabban csillog. Néhányan e helyen a kárörömre is gondolnak, holott a szöveg valójában nem említi az ellenségeket ért szerencsétlenséget. Viszont a szeretet mindig örül annak, ha a világon bárhol az igazság győzedelmeskedik a tévedés és a hazugság felett, bárhol is legyen az a hely, ahol fel és elismerték az igazságot.
    A „mindent eltűr” kifejezést úgy is le lehet fordítani, hogy „mindent betakar”, nevezetesen mások hibáját. Ezért beszélünk arról, hogy valamit „a szeretet köntösével befedni”.
    „Mindent elhisz”: a szeretet a másikkal szemben egyszerűségre és arra az alapvető készségre vezet, hogy hisz a másiknak, természetesen nem az okosság kikapcsolásával. Nem jelent vétket a szeretet ellen, ha olyan valakiben nem bízunk, aki ismételten megbízhatatlannak és hazugnak mutatta magát. Mindazonáltal egy alapjában bizalmatlan és gyanakvó magatartás másokkal szemben igenis a szeretet hiányáról árulkodik.
    A szeretet a másik számára is mindig a legjobbat reméli, és mindenek előtt nem kételkedik a másik üdvével kapcsolatban. Ezt a reményt különösen az anyáknak és a lelkivezetőknek kell érezniük, akiknek gyakran sok okuk van az aggodalomra a rábízottak lelki üdvét illetően.
    A szeretet adja az erőt is olyan dolgok elviselésére, melyek alatt különben összeroppanna az ember. Aki szeret, annak több ereje, energiája és kitartása van. Valaki számára, akit szeretünk, olyan dolgokat is meg tudunk tenni, melyekre másoknál nem lenne elég erőnk.
    A szeretet örök, míg a karizmák – mindegy, hogy fontosak és nagyra becsültek vagy kevésbé hasznosak – elmúlnak. Ezek csak e világra érvényesek, a mennyben nem lesz már rájuk szükség: „A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való.”
    Minden evilági Isten-felismerés tökéletlen. Ha a boldog Isten-színelátása eljön, a tökéletlen, a hitre alapuló felismerés véget ér. Ezzel szemben a szeretet, bár mértékében és intenzitásában nőni fog, lényegét tekintve ugyanaz marad. Az evilági közvetett és obskurus Isten-ismeret felváltását Isten közvetlen és tiszta színelátásával Szent Pál egy példával magyarázza meg: „Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok.”
    Egy gyermek még nem tud helyesen beszélni, még gügyög. Még ennél is kevésbé tudja a dolgokat helyesen megítélni. Hiányzik nála az egésznek és a lényegnek a meglátása, valamint a tapasztalat. Például többnyire semmi értelme egy gyereket megpróbálni érvekkel meggyőzni arról, hogy ne egyen sok csokoládét. Ezzel szemben a felnőtt nem csak egy naggyá nőtt gyermek, hanem olyan valaki, aki megtalálta a módját, hogy a világot megismerje és megítélje.
    Ugyanígy van egy lényeges különbség az evilági hitbeli felismerés és a mennyei leplezetlen látás között. A mi Isten-ismeretünk most csak közvetett (per speculum, olyan mint a tükör által – néhányan ehelyütt arra a tökéletlen képre gondolnak, amit az antik fémtükrök vetettek vissza) és talányos (in aenigmate). Az eljövendő életben azonban közvetlen (facie ad faciem – színről színre) lesz. Akkor Istent ugyanolyan világosan fogjuk felismerni, mint Ő minket.
    „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.” – Ez a fent említett boldog állapot számunkra még nem következett el. A mostani időre ezért számunkra csak a három isteni erény marad mint szükséges és lényeges alaperők. A karizmatikus adományokat nem mindenki bírja, és ezek nem is szükségesek mindenki számára. Ezzel szemben hitre, reményre és szeretetre mindenkinek szüksége van. A három közül a legnagyobb a szeretet, mivel e nélkül nem létezik valódi erény, és a három közül egyedül ez marad meg az eljövendő életre is.
    „Életünk végén a szeretet alapján ítélnek felettünk” – mondta Kis Szent Teréz. A szeretet mértéke megfelel a megszentelő kegyelem mértékének, amit birtoklunk, és mennyei boldogságunk mértékének nagyságát is mostani szeretetünk mértéke határozza majd meg. Minden más érdektelenné és mellékessé válik akkor.
    Törekedjünk hát szeretetre; de nem szentimentális, édeskés, hanem valódi és erős szeretetre, mely a nagy szenvedéseket is elviseli, és a kellemetlenségek ellenére is jót tesz másoknak.

    http://www.katolikus-honlap.hu/0901/otvened.htm

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.