De mi is az a szeretet? (Talán egészen más, mint gondolod)

Írta: | 2015-04-14
Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és mindenki tudja adni maga is. Minek is beszélünk erről?
Talán azért, mert hinni, hogy tudjuk nem ugyanaz, mint valóban tudni. Talán azért, mert a tudás illúziója sokkal veszélyesebb, mint a nem tudás. És talán azért, mert a mindenki által tudni vélt alapfogalmak esetében még ahhoz is bátorság kell, hogy egyáltalán rákérdezzünk, miről is van szó.
Pedig ha többen lennének elég bátrak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék saját agyuk tényeit, akkor kevesebb emberi kapcsolatot mérgeznének meg és pusztítanának el a szeretet értelmezésének különbségei. Mert sokszor nem a szeretet hiánya öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy két ember egészen másképp értelmezi azt.
De mi a helyes értelmezés? Melyik lexikont kapjuk elő hirtelen, hogy végre mindenki fejében ugyanaz a kép jelenjen meg? Ez így nem fog menni persze. Olvashatjuk szóról szóra ugyanazt a mondatot, mégis máshogy fogjuk értelmezni azt. Hiába szereted az udvarodban kapirgáló csirkét, ha végül mégiscsak megeszed, akkor számára a szereteted nem sokat ér. Vagy például egy féltékeny férfi szeretete a nő számára megfojtás. És a jóllakott kisgyerek sem tud tiszta szívből örülni a nagymamának, aki szeretetét még hat kanál főzelékben méri ki.
szeretet_kez_kezben
Sokáig azt gondoltam a szeretetről, hogy ez egy érzés, ami vagy megvan valakiben egy másik élőlény iránt, vagy nincs. Idővel azonban rájöttem, hogy a teljes kép ennél jóval összetettebb. Mert a szeretet tényleg egy érzés ugyan, de ez az érzés csak egy eredmény. A szeretet valójában képesség, amit tanulni kell. És ez az, amit sajnos kevesen tudnak, és még kevesebben tanítanak. Ezért válik annyi látszólag szeretetben felnevelt gyerekből torz személyiségű felnőtt, aki emberi kapcsolataiban bukdácsolva próbál haladni előre, és saját lelkének hiányosságait vagy menekülve, vagy támadva próbálja kompenzálni.
A szeretet képesség. Egy képesség, aminek valamilyen formája mindenkiben megvan ugyan, de nem azonos mértékben. A szeretetnek vannak fokozatai. Van, akit azért szeretsz, mert vicces, vagy jó gondolatai vannak, vagy összeköt egy közös élmény. Sok olyan ember van az életedben, akit szeretsz, de – és most direkt fogok durván fogalmazni – ha egyik napról a másikra meghalna vagy eltűnne nyom nélkül az életedből, akkor megdöbbennél ugyan, de nem igazán hiányolnád. Gondolnál rá néhány napig, esetleg később néha eszedbe jutna még, de az életed változatlanul menne tovább. Az iránta érzett szereteted nem volt olyan mélységű, hogy az elvesztése lényegében befolyásolja az életedet. Ez természetes. Nem szerethetünk mindenkit teljes odaadással.
A szeretetnek sok fokozata van, de igazán elgondolkodni a legmagasabb szintekről érdemes . Nemcsak azért, mert ezek jelentik a legtöbbet számodra, hanem azért is, mert ezek egyúttal a legveszélyesebbek is.
Mi történik akkor, ha Te úgy érzed, a szeretet legmagasabb szintjét nyújtod valaki számára, de valójában mégsem így van? Úgy érzed, őszintén, mindent beleadva szereted a másik embert, mégsem tudod megadni neki azt, amire szüksége van. Talán vele van a baj, de az is lehet, hogy Veled. Lehet, hogy ő az, aki képtelen befogadni a szeretetet, amit adsz neki – ahogy a rádióadást sem tudja fogni az a vevő, amelyik más frekvenciára van hangolva. De az is lehet, hogy amit Te adsz, az – bármilyen kegyetlenül is hangzik – nem elég. Nem azért, mert rossz ember lennél (vagy a másik ember lenne telhetetlen), hanem azért, mert nem elég fejlett benned a szeretet képessége. Ami számodra a Minden, az még nem a Minden.
De mégis mi a szeretet legmagasabb szintje, és honnan tudod, hogy elérted azt (főleg, ha azt hiszed, hogy már elérted, pedig mégsem)? Ezt úgy tudom a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy az igaz, tiszta szeretet nem ismer akadályokat, és nem ismer kifogásokat. Sem távolságot, sem betegséget, sem egyéni problémákat, sem közös gondokat. Talán még a halált sem. A szeretet legmagasabb szintje az, amikor a másik embert önmagáért szereted, nem pedig a belé képzelt saját énedet, és elfogadod őt teljes valójában, feltételek nélkül. És mindezt úgy teszed, hogy közben őszintén tudsz önmagad lenni. Egyikőtökben sincsen semmilyen feszültség, semmilyen kényszer, semmilyen rejtegetni való dolog. A szeretet legmagasabb szintje a teljes szabadság. Nem a „csinálj, amit akarsz” típusú szabadság, mert az nem szeretet, hanem leszarás. A jól működő emberi kapcsolatoknak is vannak keretei – a párodat sem engeded olyan útra, amiről biztosan tudod, hogy rosszul jár vele, ahogy a gyerekednek sem fogod hagyni, hogy megegye a zoknidat. De ezek a keretek a közös (vagy közösnek szánt) erkölcsi és kulturális értékeitekre vonatkoznak, és nem magára a szeretetre. Mert amikor mégis tévútra kerül a másik, Te akkor sem kötöd feltételhez a szeretetedet. Mert nem ismersz feltételeket, csak szereted, és ezen nem változtat semmi. Ez a szabadság.
„A szeretet az a folyamat, melynek során visszavezetlek önmagadhoz.”
Antoine de Saint-Exupéry
szeretet_egyutt
És épp ezért a szeretethez bátorság is kell, nem is kevés. Mert ha őszintén mindent beleadsz egy kapcsolatba, akkor sebezhetővé válsz. Mindent elveszíthetsz, és lehet, hogy nem is a saját hibádból. Sőt, az is lehet, hogy még a legkisebb mértékben sincs lehetőséged irányítani a folyamatot. Bátorság kell ahhoz, hogy felvállald önmagadban nemcsak a jót, hanem a rosszat is, a gyengeségeidet és a félelmeidet is, és mindezt átnyújtsd a másik ember számára. Tessék, ez vagyok én. Nem csak egy-egy részletem, amit a legtöbb ember kap belőlem, hanem teljes emberi valóm. És ha a szeretet az ő részéről is a legmagasabb szinten van, akkor elfogadja mindazt, amit adsz, és ő is mindent odaad Neked. De ha az ő szeretete nem a legmagasabb szintű, vagy az, de a halál közbeszól, akkor mindent elveszítesz. Ha megvan benned a bátorság ahhoz, hogy ezt felvállald, akkor eljutsz a szeretet legmagasabb szintjére. Ha nem, akkor viszont eleve halálra (vagy legjobb esetben is középszerűségre) ítéled a kapcsolatot.
A szeretet tehát egy képesség, ami egy érzést szül, és ez az érzés arányos azzal, hogy milyen szinten vagy a képesség elsajátításában. De a szeretetednek csak akkor van bármi értéke, ha a másik ember is érzi azt. Hiába érzed Te úgy, hogy mindent megteszel a másikért, mert lehet, hogy neki egyszerűen nem arra van szüksége, amit adsz – vagy akár adni tudsz. De mindenkinek szüksége van szeretetre, és ha nem a saját értelmezésed szerinti szeretetet próbálod mindenáron a másikra erőltetni, hanem megtalálod azt a típusú szeretetet, amire neki valóban szüksége van, akkor életet adsz annak a szabadságnak, ami a szeretet legmagasabb szintjét jelenti.
És még egy nagyon fontos dolog: a valódi szeretet soha nem passzív. Nem háttérbe húzódva figyel, hanem cselekszik, néha hibázik, de mindig keresi a problémák megoldását, és mint egy kertet, ápolja a kapcsolatot. Minden egyes nap. A szeretet – csak úgy, mint minden képesség – fejleszthető. És fejleszteni is kell, mert még egy hazug világban is érdemes tiszta szeretetet és őszinteséget adni. Nemcsak azért mert így van esélyed arra, hogy ugyanezt visszakapd, hanem saját lelki egészséged miatt is.
Ez tehát a szeretet: úgy fogom meg a kezed, hogy Te észre sem veszed, mégis miután megfogtam, már fogalmad sincs, milyen lehet nélküle.
Nagy köszönet Déborának, hogy bátor és őszinte kérdéseivel inspirációt adott. :)
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

5 gondolat ehhez az íráshoz: “De mi is az a szeretet? (Talán egészen más, mint gondolod)

  1. Kosdovits Mónika

    Kedves Gábor!
    Mi van akkor,ha nálam meg volt a legmagasabb szintű szeretet. 13évig éltünk együtt a társammal. Az elején nála is meg volt, ebben biztos vagyok. Mondjuk az önző génje feltűnhetett volna,de én annyira szerettem, (ő volt nrkem a nagy ő) hogy elfogadtam mindennel együtt. Kb 5 éve éreztem elöször, hogy már csak a pénz miatt kellek neki. Ott volt a kocsi hitel a lakásra felvett kölcsön. Szóval szükség volt az én pénzemre is, hogy mind ezt fizetni tudjuk. Aztán a nagylánya odaköltözött a barátjava a lakásba. Már nem volt szükség az én béremre. Kirakott. Most 13 év utan ugyan ott tartok, mint 13 évvel ezelött, mikor összekötöttük az életünket. Mikor ezt elmondom neki, akkor azt mondja nrki se volt semmije, mikor elkezdtük. Mondtam ez így van, és amid most van azt együtt építettük fel. Azt mobdta erre, hogy most én is építsek egy újat valski mással. Értetlenül állok, nem értem. Megváltozhsat e egy ember ennyire vagy én egy kitalált embert szerettem? Nagyon fáj az egész, annak ellenére, amit tett. Iszonyú nehezen bírom elengedni, mert én tényleg nagyon szerettem. Neki már másik párkapcsolata van, boldog. Ez is fáj, de nagam miatt próbalom túltenni magam rajta, de rettenetes nehéz. Volt egy családom, gyerekekkel (felneveltem őket, én hoztam-vittem oviba, suliba, tanultam velük, főztem stb). Modt olysn mintha mind egy balesetben neghaltak volna. Egyik nap volt masik naptól puff nincs többé. Milyen szeretet volt ez az ő részükről? Nagyon nehéz, de próbalom magam valahogy túltenni ezen.
    Köszönöm,hogy kiírhattam magamból
    Móni

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Mónika,
      mindannyian változunk, de alapvető személyiségvonásokban nagyon ritkán. Könnyen elképzelhető, hogy olyan embert szerettél, akinek bizonyos tulajdonságait, és akár az irántad való érzéseit is beképzelted, vagy eltúloztad a saját fejedben. Ez az írásom is hasznos lehet számodra: http://hasznaldfel.hu/2016/07/annyit-veszitesz-amennyit-hazudtal-magadnak.html
      Köszönöm szépen, hogy megírtad az érzéseidet, és bár most még talán nem tudod befogadni, de majd emlékezz rá, hogy minden válságban ott van a lehetőség is. Most összeomlott az eddigi életed, de lehetőséged van arra, hogy fejlődj, és hogy egyre szebbé tedd újra a saját életedet, és valaki másét is. Amint megtalálod ezt a lehetőséget, már máshogy fogsz tekinteni arra, ami történt Veled. De ez most még lehet, hogy korai, úgyhogy egyelőre csak annyit tudj, hogy a saját értéked nem függ attól, hogy egy másik ember észreveszi-e.
      Legyen nagyon szép napod! :)
      Gábor

      Reply
    2. Sugar Peter

      Kedves Monika! Nagyon ajanlatos elolvasni “A Suutari levelek” c. konyvet a parvalasztasrol es a harmonikus, tartos csaladi oromrol. Paeli Suutari eloadasa is megtalalhato a konyvhoz hasonloan a neten. Cime “‘A Szeretet, mint vedjegy” Kis keresessel mindketto elmentheto a gepre, egy hete egy oran belul sikerult. Rendkivul hasznos, szep es ertekes kincseket tartalmaz a temaban. Amit az iskolaban sem es a csaladban sem tanul meg a legtobbunk gyerekkorban. Sok sikert!
      ui. Kedves Gabor, talan ezt a hozzaszolast erdemes eljuttani Monika mail cimere, ha nem valaszolna par napon belul itt. Halas koszonetem!

      Reply
  2. far vik

    a halál közbeszólt, és én mindent elveszítettem…

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kérlek fogadd őszinte részvétem. Csak azt tudom mondani, amit magamnak is mondtam (és rendszeresen emlékeztetem magamat erre), hogy ne a fájdalmadban, hanem a mosolyodban őrizd meg Őt. Add át másoknak is mindazt a jót, amit Tőle kaptál. Így a Te szívedben is tovább él, és a világ is egy picit szebbé válik Általa.

      Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.