Szeretjük a könnyű utakat. Szeretünk kész megoldásokat kapni, vagy ha teszünk is valamit a siker érdekében, akkor is igyekszünk minél több munkát megspórolni magunknak. Ez teljesen természetes. Ahogy az is, hogy bármennyire is szeretnénk, nem mindent lehet megspórolni. Erről szól az a zen buddhista történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
A 11. századi Kínában esett meg, hogy egy fiatal buddhista szerzetes és költő, név szerint Su Dongpo a fejébe vette, hogy nem pepecsel annyit a megvilágosodással, mint a többiek, hanem belehúz egy picit a tanulásba, és irány a Nirvana. Mohón szívta magába a tanokat, gyakorolta az önfegyelmet, órákon át meditált minden egyes nap, és kisvártatva meg is érkezett az a belső nyugalom, amire annyira várt már régóta.
„Na, készen is vagyok.” – gondolta büszkén, majd lelkesen megírta versét a folyó túloldalán élő Fo Yin zen mesternek, hogy elismerését bezsebelje. Így szólt a vers:
Fejemet hajtom a legfelsőbb Istenségnek,
Kinek fénye beragyogja a Világegyetemet.
A nyolc világi szél már meg nem érint,
Rendíthetetlenül ülök a bíbor lótusz virágain.
Soha nem érezte még magát ennyire biztosnak a hitében, és tudta, hogy a nyolc világi szél, vagyis a dicséret, a gúny, a büszkeség, a megszégyenítés, a nyereség, a veszteség, az öröm és a nyomor valóban nincsen már rá hatással.
Gyönyörű kalligráfiával megírt versét azon nyomban el is küldte szolgálójával Fo Yin mesternek. Most, hogy a spiritualitás legfelső szintjére lépett, több dolga már nem is akadt, mint várni az eredményeit méltató választ.
Amikor a mester elolvasta a verset, elővette ecsetét, majd megjegyzésként egyetlen szót írt a papírra. Visszaadta a levelet a szolgálónak, majd útjára engedte őt.
Su Dongpo lelkesen tekerte le a pergament, hogy elolvassa a méltató szavakat, ám amint rápillantott a papírra, nem akart hinni a szemének. Iszonyatos düh fogta el, amikor azt látta, hogy csodálatos eredményeiről szóló gyönyörű versére az öreg mester hanyagul csak ennyit írt: Fing.
„Hogy veszi a bátorságot ez a vén szenilis majom, hogy ilyen alpári módon válaszoljon? Mit képzel ez magáról?” – füstölgött a fiatal szerzetes, és már indult is, hogy beolvasson az öregnek. Csónakba szállt, és Fo Yin háza felé vette az irányt.
Amint partot ért, feldúltan kereste a mestert, ám annak ajtaja zárva volt. Az ajtóra tűzve egy papírdarabot talált a mester írásával:
A nyolc világi szél már meg nem érint,
De a folyón átrepít egyetlen fing.
Su Dongpo haragja egyetlen pillanat alatt elszállt. Ekkor értette meg, hogy mestere mindössze néhány ecsetvonással megmutatta: bizony van még mit tanulnia.
*****
Vannak dolgok, amiket nem lehet megspórolni. Hiába ígérnek neked annyian instant megoldásokat, hiába bombáznak Téged a reklámokban azonnali eredményekkel, és hiába hiteted el önmagaddal, hogy nem kell lépcsőznöd, hanem felmehetsz a hegyre mozgólépcsővel, a világegyetem működését sem Te, sem én, sem bárki más nem tudja megerőszakolni.
Időnként persze fájdalmas dolog belenézni a tükörbe, de ez az, amit nem érdemes megspórolni. Mert az élet igen kitartóan és igen változatos módokon tudja megmutatni nekünk, hogy mivel van még feladatunk.
A személyiségfejlődés egy egész életre szóló folyamat.
Nagy köszönet Barbarának, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a tanmesét. 🙂
Ha szeretnél tartós változást elérni az életedben, Neked szól a személyes segítségem. Várlak szeretettel. 🙂