Az angyal ígérete – egy történet az eltékozolt életekről

By | 2018-07-14
Áldozatok vagyunk. Legalábbis hajlamosak vagyunk annak érezni magunkat, amikor szembesülünk a kegyetlen ténnyel, hogy nagyon nem olyan életet élünk, mint amilyenre vágyunk. Mutogatunk a Sorsra, Istenre, a csillagok állására, vagy a körülöttünk lévő emberekre, egy valamiről azonban könnyen megfeledkezünk. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy fiatalember, aki sok mindenre vágyott az életében: csodálatos feleségre, gyerekekre, jól menő üzletre, nagy házra, és rengeteg boldog pillanatra. Egy éjjelen egy angyal jelent meg előtte, és mesélni kezdett neki.
Elárulta, hogy minden lehetősége meglesz arra, hogy az álmai valóra váljanak. Elmondta, hogy találkozni fog egy csodálatos nővel, akivel boldog házasságban élhetnek, nagyszerű üzleti lehetőségek nyílnak előtte, megbecsült tagja lehet a társadalomnak, és annyi pénzt gyűjthet össze, amiből mindent megvehet, amire csak szüksége lesz neki és családjának.
Teltek-múltak az évek, és a fiatalember gyakran gondolt nagy lelkesedéssel az angyal szavaira. Idővel aztán haja őszülni kezdett, lelkesedése megkopott, teste megöregedett, lelke egyre jobban megfáradt, és egy napon azon kapta magát, hogy élete végéhez érkezett. Csodálatos feleség, gyerekek, üzleti sikerek, nagy ház és boldog pillanatok nélkül hagyta itt a Földet. Egyetlen álma sem valósult meg.
Távozáskor ismét találkozott azzal az angyallal, aki annak idején megjelent előtte, és a férfi most keservesen kérte számon tőle sok évvel ezelőtt elhangzott ígéreteit:
„Csodálatos feleséget, családot, sikert és boldogságot ígértél nekem, és nézd meg, milyen szánalmas életem lett! Becsaptál, semmi sem volt igaz a meséidből!”
Az angyal ekkor az öregember szemébe nézett, és így szólt: „Nem, nem ígértem mindezt neked. Én lehetőségeket ígértem.”
A férfi nem értette, ezért az angyal elkezdte felidézni életének fontos pillanatait: „Emlékszel arra a napra, amikor a barátod születésnapján egy ifjú hölggyel egymásra néztetek?”
A férfi bólogatott, az angyal pedig így folytatta: „Nagyon tetszett neked, ő is rád mosolygott, de Te mégsem mertél odamenni hozzá.”
A férfi szomorúan lesütötte szemeit.
„És emlékszel arra az új ötletedre, amit végül nem valósítottál meg, mert azt mondtad, hogy túl kockázatos, pedig csak féltél belevágni?”
Az öregember némán bólogatott.
„Az az ötlet néhány évvel később valaki más fejében is megszületett, aki nem ijedt meg, és sikerre vitte. Ismerted is őt, a környék egyik leggazdagabb embere lett.”
A férfi csak bámult maga elé.
„És arra emlékszel,” – folytatta az angyal – „amikor tűz pusztított a városban, de Te nem mentél oltani, mert féltél, hogy a lakásodat kirabolja közben valaki?”
Az öreg csak nézett szomorúan és bólintott egyet.
„Akik ott voltak és megmentettek másokat, igazi hősökké váltak, akiket tisztelt és megbecsült a város lakossága életük hátralévő részében.”
Az angyal egy kis szünetet tartott, majd így folytatta: „Minden lehetőséged megadatott, hogy csodálatos életed legyen. Te azonban inkább a félelmeidre hallgattál, ezért semmit sem kaptál meg abból, amire vágytál.”
Az öregember nem tudott mit mondani. Megértette az angyal szavait.
*****
Sokak számára így telik el az élet. Várnak, reménykednek, aztán sajnálkoznak és beletörődnek. Persze tükörbe nézni, a saját félelmeinkkel és gyengeségeinkkel szembemenni igen fájdalmas tud lenni, de aki ezt nem teszi meg, az könnyen lehet, hogy olyan lehetőségeket szalaszt el, amelyek már soha többé nem térnek vissza.
Az álmait pedig viszi magával a temetőbe.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

6 thoughts on “Az angyal ígérete – egy történet az eltékozolt életekről

  1. Nagy Andrea

    Kedves Gábor!
    Ez nekem egy “Te jó ég” élmény volt, egy jó kis fenékberúgás érzést is adott, mivel már a “B” oldalon forog életem lemeze, talán még lesznek lehetőségeim, melyeket igyekszem nem kihagyni.
    Remek írás, köszönöm szépen!

    Üdvözlettel: Nagy Andrea Budapest

    Reply
  2. Nagy Andrea

    Kedves Gábor!

    Még azt elfelejtettem mondani, hogy nagyon hálás vagyok inspiráló írásaiért, valahogy mindig “húsba vágónak”-nak érzem őket, s tovább taszigálnak a “zökkenőimen”.
    A továbbiakhoz jó egészséget, kitartást és a legjobbakat kívánom Önnek, s várom továbbra is írásait. Könyvet nem terve készíteni?

    Üdvözlettel és köszönettel: Nagy Andrea Budapest

    Reply
  3. Winke Henriette

    Ez a történet nem szól arról, hogy a példaként említett emberke milyen családban nőtt fel. Van az a határ az életünkben, amikor elérkezik az a kilátástalan fordulat, ami kikényszeríti belőlünk, hogy rátaláljunk az igazi utunkra, és azt tegyük, ami a dolgunk a világban.

    Reply
  4. Hreskone Rozika

    Kedves Gobor,

    Szeretem olvasni a tanulsagos torteneteit, mert egyertelmuen megragadja es kepszeruen leirja az eletre jellemzo dolgokat. Azt ertjuk meg leghamarabb es legjobban ami olvasas kozben megelevenedik elottunk.
    A kovetkezo kis tortenetet ma talaltam es azt gondolom, hogy ide illik.

    “Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az Életünk…
    Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
    A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
    Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
    Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen… lassan eltelik az Életünk”

    Reply
  5. Sipos Marianna

    Kedves Gábor!
    Nagyon jól sikerült ez az írása is, sokan megfogadhatnák. Könyvet kellene írnia, csatlakozom egy előttem szólóhoz.
    Köszönettel: Mariann

    Reply
  6. Tóth Lászlóné

    Nagyon tetszenek az irásai!! Köszönöm

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

nyolc + tizennégy =