Mindennapi Motiváció – Rubén Roldán

Van egy álmod. Valami, ami igazán fontos számodra. Valami, ami értelmet ad az életednek, amiért érdemes küzdeni, ami mosolyt fakaszt a komor arcodon már akkor is, ha csak eszedbe jut, hogy sikerülhet. Mert érzed, hogy ettől élsz igazán. Van egy nagyszerű álmod, és minden egyes nap közelebb kerülsz ahhoz, hogy valóra váljon.

Aztán történik valami. Egy baleset, egy lelki sérülés, egy családi tragédia, vagy egy személyes kudarc. Történik valami, és mindennek vége. Feladod. Vesztettél. És ha Te magad nem is hiszed még el teljesen, a környezeted meggyőz róla, hogy az álmodról örökre le kell mondanod. Nem véletlenül történt ez így! – mondják. Ez egy jelzés! – állapítják meg komoly és együttérző arccal bólogatva.

Hogy ki jelez és miért, arra a legkülönfélébb magyarázatokat kapod, melyekben azonban egy valami közös: kiveszik a kezedből a saját életedért vállalt felelősséget. És még az is, hogy “átlagos” életre buzdítva megpróbálnak végleg lebeszélni arról, ami igazán fontos számodra.

Mert aki a saját álmairól lemondott, az másokéban sem hisz. És a legtöbb ilyen ember belül mélyen azt szeretné, hogy Neked se sikerüljön megvalósítanod az álmodat – mert ha sikerül, azzal saját életük kudarcára adott önigazolásukat sértenéd meg igen durván. Szembe kellene nézniük a ténnyel, hogy az egész életüket egy hatalmas tévedésre – saját kishitűségükre – építették. De ezzel szembenézni túl nehéz számukra.

(h/t: youtube

Van egy fiú, akinek volt egy álma. De még azelőtt történt vele valami, hogy az álma megszületett volna a fejében. Valami olyan dolog, ami a legtöbb ember számára nemcsak az álmokról való lemondást jelenti, hanem a teljes, boldog élet reményét is végleg kitörli belőlük. Rubén Roldán 9 évesen egy traktor alá került. Túlélte, de a bal lábát végleg elveszítette. Kemény dolog így nekimenni az életnek – ilyen fiatalon szembesülni egy olyan kihívással, ami a legtöbb ember életét visszavonhatatlanul tönkreteszi.

Mit kezd magával egy fél lábú kisfiú? Milyen élet vár rá, tolószékhez kötve, korlátozva a mozgásában, ami pedig egy gyerek számára annyira fontos lenne? Milyen álmai lehetnének ezek után? Hiszen a mindennapi tevékenységek, a puszta fennmaradás is kihívássá vált számára. A cél sokak számára már nem is lehet más, csak ez: legalább próbáljon meg normális életet élni, már amennyire lehetséges.

De Rubén ezt máshogy gondolta. Két évvel a tragikus baleset után fejébe vett valamit. Parkour. Tudod, padokon, falakon, házakon, és az elképzelhető összes utcai akadályon való átjutás egy macska könnyedségével. Ez még négy végtaggal, sportolói háttérrel is kihívás, na de fél lábbal? Ugyan már, mit akar szegény fiú? – gondolhatják a legtöbben. De kit érdekel, mit gondolnak a legtöbben? Ezt a fiút biztosan nem, mert neki sokkal fontosabbak az álmai, mint a kishitűek véleménye. És hogy hova jutott mindössze tíz hónap gyakorlás után? Érdemes megnézni ezt a rövid videót.

Ez a fiú él. Megalkuvás, keserűség, önsajnálat és szánalom nélkül. Mert ő tudja: ha nem lehetsz a világ legjobb parkour-osa, akkor legyél Te a világ legjobb fél lábú parkour-osa. És könnyen lehet, hogy így válsz a világ legjobb parkour-osává. De ami igazán számít: nem mondasz le az álmodról, nem cipeled magaddal a sajnálkozás terhét, hanem minden egyes nap egy széles mosollyal térsz aludni, mert érzed, hogy ma is tettél egy lépést a céljaid felé. Élsz.