127 óra. Ennyi idő telik el, míg eljutsz a hétfői munkakezdéstől a szombati ebéd befejezéséig. És ennyi idő telt el, míg egy fiatalember eljutott az élettől a halálig, majd ismét az életig. 127 óra. Éhség, kínzó szomjúság, csontig hatoló fájdalom, teljes magány – és a végső döntés: vagy így halsz meg, vagy megcsonkítod a saját testedet.
Sokan vágynak a sikerre. “A fél karomat odaadnám, ha sikerülne!” – mondják lelkesen. De vajon tényleg? Tényleg odaadnád a fél karodat, ha valami igazán fontos a számodra? Belegondoltál már abba, hogy ez mit is jelent pontosan?
Mindennapi_MotivacioAron Ralston magányosan rótta a sziklákat. 1 évvel korábban otthagyta jól fizető állását, hogy megmássza Utah legszebb szikláit. A 27 éves fiatalember éppen ezt tette most is, tele önbizalommal, életerővel, és azzal a boldog tudattal, hogy azt csinálja, amit szeret. Álma megvalósításának újabb napja érkezett el, és nagyszerűen indult minden.
Aztán valami olyan dolog történt, ami mindannyiunkkal előfordul időnként: Aron hibázott. Méghozzá nagyon nagyot. Nem a tévedése volt nagy, hanem annak következménye: egy 360 kilogrammos szikladarab. És ahogy a mászás közben megkapaszkodott az elmozdíthatatlannak tűnő kőtömegben, már érezte, hogy baj van. Nagyon nagy baj van. Csak pár pillanat – mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy a helyéről távozó súlyos sziklatömb Aron jobb kezét telibe találja.
Tudod, van az az érzés, amikor az események tragikomédiába illő fordulata már számodra, mint főszereplő számára is annyira szürreális, hogy ha mástól hallanád, talán el sem hinnéd. És most, hogy megtörtént, legszívesebben csak nevetnél magadon, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen – ha éppen nem ordítanál a fájdalomtól.
A 27 éves hegymászónál ez az érzés úgy 45 percig tartott, miközben folyamatosan káromkodva egyre jobban tudatosult benne: ez a szikladarab bizony nem fog magától lemászni a kezéről. És jó eséllyel mástól sem. Aron ugyanis senkivel sem közölte, hogy pontosan hol fog mászni, telefonját nem vitte magával, a turista útvonalaktól pedig közel fél napnyi gyaloglás választotta el. Már ha nem lett volna egy óriási kőtömb által hozzászorítva a sziklafalhoz.
Aron_Ralston_1
Miután a düh és a kétségbeesés első hulláma lecsillapodott benne, a csapdába került fiatalember elkezdte mérlegelni a lehetőségeit. Az öngyilkosságot hamar elvetette, de mindössze 1 liter vízzel és egy kevés ételmaradékkal felszerelkezve így sem sok esélye maradt már az életben maradásra. Először hegymászó felszereléséből rögtönzött csigás rendszert készítve próbálta mozdulásra bírni fogva tartóját – de hiába. Több napig tartó eredménytelen próbálkozás után végül kénytelen volt szembesülni a ténnyel: a szikla marad, és ő is. Hacsak nem…
Na ne! Azt nem! Azt nem vagyok képes megtenni… Levágni a saját kezemet?! De csak így menekülhetsz meg, Aron! De mivel? Hiszen nincs is semmi nálam, csak egy tompa élű bicska.
És ahogy zakatolt az agya, már tudta, hogy ez az egyetlen esélye maradt. De azzal a bicskával jó, ha a bőrét fel tudja sérteni, a csontjait biztosan nem tudná elvágni. És egyébként is, képes lenne egyáltalán amputálni saját végtagját? Te képes lennél rá?
Teltek az órák. Az órákból újabb napok lettek, és Aron egyre gyengébbnek érezte magát. Az éhség és a szomjúság gyakori hallucinációkkal kísérve gyötörte, és az ötödik napon végül tudomásul vette: ennyi volt, vége. Ez a szikla lesz a sírhelye. Aztán valami ismét történt. Nem, nem jött a segítség – továbbra sem volt semmi jele, hogy rajta kívül lennének még emberek a közelben. Viszont Aron szemei előtt megjelent egy kisfiú, és őt szólította. Egy újabb hallucináció, de ez valamit jelent. A kisfiú későbbi gyermeke lehet, akinek szüksége van rá. És Aron rájött, hogy ezt a jövőt nem engedheti el. Szüksége van az emberekre, szüksége van a szeretetre, és leginkább szüksége van arra, hogy éljen. Neki élnie kell.
És végső elszántságában, minden elemi ösztönét a célra fókuszálva már tudta, mit fog tenni: a szikla segítségével eltöri saját csontjait. És amikor ez végre sikerült, az iszonyatos fájdalom ellenére a bicskával való amputáció már gyorsan ment. Tudta, hogy nincs más választása. Tudta, hogy bármilyen fájdalmat képes kibírni, mert élni akart. Mert ez volt a legfontosabb célja – semmi más nem számított.
Aron_Ralston_2
(h/t: wikipedia)
Aron Ralston ma is járja a hegyeket. Legyőzte önmagát – a félelmeit, a korlátait, és mindent, ami visszatartotta az élettől. Neki szó szerint az élete múlott azon a döntésen, amit a halál torkában meghozott. És talán Te a saját céljaid elérését nem élet-halál kérdésként fogod fel, de hidd el, hogy az. Neked jó eséllyel nem 127 órán múlik az életed (bár ilyen helyzetbe is kerülhetsz bármikor), de ha lemondasz az álmaidról, feladod a céljaidat, és a megkeseredettség csapdájában próbálsz átvergődni a máról a holnapra, akkor szép lassan teljesen meghal a lelked.
Ne engedd, hogy így legyen! Ne hagyd, hogy mások visszahúzzanak, és legfőképpen saját magadnak se engedd ezt meg! Nincs leküzdhetetlen akadály. Nincs legyőzhetetlen félelem. Nincs olyan fogalom, hogy lehetetlen. Felejtsd el! Ha van egy célod, tegyél meg mindent érte, és mindig emlékezz arra a fiatalemberre, aki szó szerint képes volt a saját kezét adni azért, hogy élhessen. Élj Te is, ne csak túléld a napjaidat!
Nagy köszönet Lencsinek, hogy felhívta a figyelmemet Aron Ralston történetére. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

A kényelem ára
Van valami, ami az emberek jelentős részének fejében nem biztos,
Tovább
Az asszony és a madár – egy történet a mérgező szeretetről
Kevesen tudnak jól szeretni. Tudom, furcsán hangzik ez, de ha
Tovább
Mindennapi Motiváció – Terry Fox
Hogyan lesz győztes abból, aki veszít? Mitől lesz egy kudarc
Tovább
A vándor, a kutya és a ló
Rengeteg dolgot kiáltunk ki értéknek: pénzt, státuszt, hatalmat, tárgyi javakat.
Tovább
Hová tűnnek az érzelmek?
„Imádlak! Örökké szeretni foglak!” – mondja túlcsorduló érzelmektől fűtve az
Tovább
Milyen nehéz?
Múltkor arról írtam, miért nem működik olyan sok embernél a
Tovább

2 Comments

  1. Köszi szépen az infót, sort kerítek rá, mert már az is erős hatással volt rám, amikor először olvastam a történetéről. Filmen pláne durva lehet. Köszi még egyszer!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük