Mi közöm nekem ehhez?
Más nyomora nem a Tiéd – segítened sem kell neki, igaz? Hiszen mi közöd is lenne hozzá? Talán semmi. Vagy talán sokkal több, mint gondolnád…
Erről szól a most következő tanmese.
*****
A kicsi egér figyelt. Közeledő léptek halk dobogása törte meg a hosszú csendet. A régi ajtó zsanérja halk nyikorgással engedelmeskedett a gazda határozott kezének. A férfi feleségével együtt lépett be a sötét kamrába, majd villanyt gyújtva egy kisebb dobozt tett le az asztalra.
„Hmmm… lássuk, milyen finom falatokat hoztatok nekem…” – gondolta magában a kicsi egér, izgatottan leselkedve a résen át. Ám széles mosolya hamar lefagyott az arcáról, amikor meglátta, hogy gonosz emberszabású lakótársai közel sem a jóltápláltságát tűzték ki célul.
„Most végre elkapjuk a kis szemetet!” – vette ki a dobozból elégedett vigyorral a gazda felesége az egérfogót.
„Ajjaj! Itt nagy gáz van!” – kapott észbe a kicsi egér, és kővé dermedve figyelte, ahogy az életére törő két hatalmas alak nevetve távozik az egérfogóval.
eger_egerfogo
Miután a sokk hatásából magához tért, a jólelkű kicsi egér rögtön szaladt is értesíteni a tanya többi lakóját.
„Csirke, csirke! Egy egérfogó van itt valahol a farmon! Vigyázzunk nagyon, mert ezek meg akarnak ölni!” – cincogta kétségbeesetten a tyúkólba érve.
„Egér úr, ez igen szomorú…” – felelte a csirke a kapirgálás közben oldalra pillantva – Veszélyben az életed… De mi közöm nekem ehhez?” – tette fel a költői kérdést, majd közömbös arccal folytatta ténykedését.
A kicsi egér kétségbeesetten szaladt tovább a disznóhoz.
„Disznó uraság! Nagy baj van! Egy egérfogót láttam itt a farmon!”
„Szomorú hír ez, egér úr… kérlek tudd, hogy benne leszel imáimban.” – röffentette a disznó, majd visszahajtotta fejét a sárba.
A kicsi egér már csak tehénben bízhatott – ő nagy és bölcs és erős.
„Tehén asszonyság!” – szaladt oda hozzá levegő után kapkodva – „Egérfogót láttam! Egy egérfogót hoztak a gonosz kétlábúak! Ezek meg akarnak ölni!” – cincogta félelemmel teli szemekkel, szinte könyörgő hangon.
„Egér úr!” – bőgött fel a tehén – „Végtelenül sajnállak, de nekem ehhez semmi közöm.” – mondta apátiával áthatott hangon, majd csámcsogva folytatta a napi fű-adag betermelését.
A kicsi egér teljesen összetört. Közönyös társai cserben hagyták; egyedül kell szembenéznie az életére törő veszéllyel.
A nap lassan nyugovóra tért, és az éjszaka csendje a halál komor valóságát hozta el a kicsi egér szívébe. A kínzó éhséggel egyre nehezebben küzdött már, de a rettegés maradásra bírta.
„Nem bújhatok elő! Most nem!”
De érezte, hogy már nem bírja sokáig…
ejjel_hold
Lassan vánszorogtak az órák, mígnem egyszer csak a komor csendet éles csattanás törte meg.
„Végre megvagy, te kis nyavalyás!” – szaladt izgatottan a ház asszonya az egérfogóhoz. A gazda félálomban hallotta felesége távolodó lépteit, majd az ajtó halk nyikorgását… aztán egy hirtelen feltörő éles sikoly azonnal magához térítette. Az ágyból kipattanva egyből az egérfogóhoz rohant. Felesége a padlón feküdt összegörnyedve, a csapdában pedig nem a kiszemelt áldozat feküdt holtan, hanem egy kígyó farkára csapódott az rá. A gazda még az éjjel orvost hívott, de a kígyómarásra adott gyógyszer hatástalannak bizonyult: az asszony láza még harmadnap sem csillapodott.
„Egy friss házi csirkehúslevesnek segítenie kell!” – reménykedett a gazda, és a tyúkólból be is gyűjtötte a fő hozzávalót…
Teltek a napok, de az asszony állapota egyre csak romlott. Rokonok és barátok váltották egymást, és a gazda nem hagyhatta őket üres gyomorral – így hát a disznóól is hamar megüresedett…
De az asszony szervezete már nem bírta sokáig a harcot; a méreg erősebbnek bizonyult. Búcsúztatására összegyűlt az egész rokonság, és bár a tehén teje sokat ért a gazda számára, ennyi ember ellátásához a húsa is kellett.
A kicsi egér szomorúan leskelődött a résen át…
*****
Talán azt gondolod, Neked semmi közöd nincs mások problémájához. És talán elhiszed azt is, hogy a világ problémái tőled függetlenül keletkeznek vagy oldódnak meg. Igen, egy apró csepp vagy az óceánban; rengeteg dologra nincsen sem hatásod, sem rálátásod. De az óceán is csak apró cseppekből áll. Amit ma teszel – vagy épp nem teszel –, azzal nemcsak önmagadnak használsz vagy ártasz, hanem hatással vagy vele a körülötted élőkre is – és hosszútávon az egész világra.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Hála és megbecsülés. Két olyan fogalom, ami a fogyasztói társadalomban
Tovább
Vannak egyértelmű(nek tűnő) dolgok. Sőt, a legtöbb dolog, ami történik
Tovább
Feszült? Ideges? Töltse fel szervezete magnézium raktárát! Nem szoktam figyelni
Tovább
Vannak emberek, akik nagyon kemény tapasztalatokat gyűjtöttek már az életük
Tovább
Van, hogy nem úgy alakul a napunk – vagy akár
Tovább
Talán túl sok az akadály, amivel meg kell küzdened. Talán
Tovább

One Comment

  1. Averill

    “Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták,
    csendben maradtam,
    hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el,
    nem maradt senki,
    aki tiltakozhatott volna.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük