Sokan panaszkodnak, hogy milyen romlott világban élünk. Egyre rosszabb minden, egyre több a másokat kihasználó, aljas, tisztességtelen ember, és egyre kevesebb boldogság jut az embereknek. De ez tényleg így van? Tényleg ennyire szörnyű lenne a világ? Erről szól az a tanmese, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy idős bölcs üldögélt a Korinthoszba vezető út szélén egymagában. Hosszú ideje ült már ott csendben, mikor is egy utazó lépett oda hozzá, és így szólt:
„Jó napot, bátyám! Mondd csak, milyenek az emberek Korinthoszban?”
Az öreg erre visszakérdezett:
„Honnan jöttél, fiam?”
„Athénból.” – hangzott a válasz.
„És ott milyenek az emberek?”
„Ne is kérdezd!” – kezdett panaszkodni a fiatal vándor – „Szörnyű, velejéig romlott emberek élnek ott. Lusták, csalnak, hazudnak, ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol tudnak. Ezért jöttem el onnan.”
Az idős bölcs ekkor így szólt:
„Sajnos nincs szerencséd, fiam. Korinthoszban is ugyanez a helyzet: pont olyan lusta, csaló, hazug emberekkel fogsz találkozni, mint Athénban.”
A vándor elköszönt, majd elkeseredetten folytatta útját.
Valamivel később az öreget egy újabb utazó szólította meg, aki szintén Athénból érkezett. Azt szerette volna tudni ő is, hogy mire számíthat Korinthoszban. A bölcs ember tőle is megkérdezte, milyenek az athéni emberek, mire a vándor így felelt:
„Ó, nagyon barátságos, jó emberek élnek Athénban. Sajnáltam is elhagyni a várost, mert rengeteg jószívű embert ismertem meg ott.”
Az öreg erre így válaszolt:
„Ne aggódj, nagyon jó helyre jöttél. Korinthoszban is nagyon sok remek emberrel fogsz megismerkedni.”
Az utazó nagyon megörült a jó hírnek, és miután elköszönt, boldogan folytatta útját Korinthoszba. Ekkor egy fiatalember lépett az idős bölcshöz. Végig a közelben volt, és hallotta mindkét beszélgetést.
„Micsoda kétszínű alak vagy te! Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy így megvezetni az embereket!” – szólította meg felháborodottan az öreget.
„Tévedsz, fiam, egyáltalán nem erről van szó. Tudod, a világot olyannak fogjuk látni, amilyenek mi magunk is vagyunk. Ha a félelem, a rosszindulat és a panaszkodás lakozik a szívünkben, akkor ezt fogjuk észrevenni magunk körül is. Ha viszont a szeretet és a jóindulat tölti be a szívünket, akkor csupa olyan emberrel fogunk találkozni, akik szintén ilyenek.”
*****
Sok a csalás, a hazugság, az erőszak a világban? Igen, sok, ez kétségtelen. Az egész világ romlott lenne emiatt? Ugyan már. Ezt csak a híradón szocializálódott emberek hihetik el teljes odaadással. Aki viszont nem úgy lép ki az utcára (vagy lép be egy emberi kapcsolatba), hogy eleve a rosszat feltételezi, az rengeteg értéket, szeretetet és odafigyelést fog tapasztalni maga körül. Erre viszont csak olyan ember képes, aki valóban szereti önmagát, és nem az egója mögé rejtőzve próbálja a saját lelki problémáit kivetíteni másokra. Mert ahogy Goethe gyönyörűen megfogalmazta: „Az ember azt látja a világból, amit szívében hordoz.”
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Jobb később, mint soha. Gyakran mondjuk és gyakran halljuk, de
Tovább
Mindannyiunk múltjában vannak fájdalmas, szánalmas, lélekromboló dolgok. Olyan dolgok, amiket
Tovább
Van, hogy az életed nyugodt, békés folyamát megzavarja valami. Vagy
Tovább
Az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, amit ember ember ellen elkövethet az,
Tovább
Kedves Tamara. 🙂
Amikor elolvastam a mai irast, hasonlo dolgok jutottak eszembe. Egyet kell ertenem onnel. 🙂
Nezhetem en barmilyen szemmel ezt a vilagot, de bizony csak a rosszabbik oldalat mutatja. Persze minden rosszban van valami jo, amit fel kellene fedezni benne?!…… de a mostani helyzetben nagyon nehez. Es igaza van. Ez nem egy orszagra vonatkozo meglatas, ez vilag jelenseg. Ugy terjed, mint valami fertozes.
Bar az en optimista kicsit naiv lelkem remenykedik a joban, es ezert nagyot fog koppanni. – mint ahogy Ildiko irta. 🙁
Sajnos, a világ állapota egyáltalán nem hívogató, nem jó. De azt gondolom, nemcsak nézőpont kérdése – ez a saját véleményem. Ugyanis, ha szépnek látjuk, azért látjuk annak, mert olyannak szeretnénk látni. Egyszerűen csak kivetítjük a vágyainkat a valóságra. Reménykedünk.
Anélkül, hogy a híreken nevelődnék, az alapján alkotok ítéletet, amit látok magam körül. Szerencsére engem nem érintettek a banki botrányok, de nagyon sok embertársunkat sajnos igen. Őket nem vigasztalja az, hogy megpróbálnák szép oldaláról nézni a világot, attól még ugyanolyan kiszolgáltatottak maradnak. A pénz mint mozgatórugó nagyon sok érdekre van hatással. Amíg olyan a világ, hogy igazságszolgáltatás helyett csak jogszolgáltatás van, amíg csalók megússzák a tettük büntetését, miközben azokkal vitetik el a balhét, akiket becsaptak, mert ezek neve mögé bújtak, addig milyen világ lehet szép? Amíg embermilliók éheznek, élnek szegénységben… s a sort a végtelenségig lehetne folytatni, könyvek telnének meg vele, példának elég ennyi is. Szépnek látni a világot naivság is. Én örök optimista vagyok, ezt teszem, mindent a jó oldaláról nézek. Nálam a pohár félig tele van, nem pedig üres. De a legjobb indulattal sem nevezhetem ezt a világot jónak. Az időzített bomba mindig ott ketyeg, mikor lesz, mikor lehet még ennél is rosszabb? Mint egy aknamezőn, úgy lépkedek, nehogy beleszaladjak valami átverésbe, mert ahol az ember nem számít rá, ott leselkedik valami csalás.
Mégis, ennek ellenére, hogy ezt a nem túl hízelgő képet látom a környezetemben, megpróbálom optimizmusomat megőrizni a magam miliőjében, nem hagyom azt, hogy mások elvegyék a kedvemet. Nem állok neki szidni a Kormányt, mint sokan teszik kétségbeesésükben. Ez nem oldana meg semmit. Ez nemcsak egy ország problémája, hanem az egész világé. Említettem az aknamezőt: egyszerűen próbálom kikerülni a csapdákat, s közben élni a rendelkezésemre álló lehetőségekkel. De én kívánom a legjobban: bárcsak jobbat tudnék nyilatkozni a világról. Mint mondtam, örök optimista vagyok, de egyelőre nem tehetek mást: csak túlélni tudom e világ káros hatásait, egyszerűen kizárni magam belőlük, hogy ne érjen semmilyen kár. De élni benne – arra nem alkalmas. Ahhoz igazságosság kellene.
“Ne aggódj, nagyon jó helyre jöttél. Korinthoszban is nagyon sok remek emberrel fogsz megismerkedni.” —— Aztán meg éppen ezért nagyokat fogsz koppanni, pont akkorát, amit “belehazudtál” ezekbe az emberekbe, illetve kapcsolatokba.
“Akinek lelkében szép az ének, az hallja mások énekét is szépnek”.
Azok énekét is, akik pedig csúnyán énekelnek, vagy kettős szólamban: szemtől szembe szépen, a háta mögött meg csúnyán. De ő szépnek fogja látni, mert az ő szívében szép az ének.
És ez kivetítés, és ez veszélyes.
Az előttem szóló Sarolta is szívemből szólt, és Gábor is mindannyiszor azt teszi írásaival. Hálás szívvel köszönöm neki!
Ilona
Rendkivül szivbemarkolo történetek ès okfejtèsek. Két kérdésem lenne: Tisztelt harcmüvész Ur, hogyan lett ön ilyen? Hol vannak az önhöz hasonlo emberek? Hol szerezte ezt a fantasztikuslogikos, de mégis csupasziv gondolkodàsmodot? nagyon szeretem olvasni az ön iràsait, köszönetem ezuton fejezem ki. sarolta