Hazudni nemcsak helyzetünk javítása érdekében tudunk – és szoktunk is bőven –, hanem jelenlegi helyzetünk megőrzésének vágya is könnyen hazugságba kergethet minket. És bár a másoknak mondott hazugságok is károsak és erkölcsi szempontból többnyire helytelenek, a legnagyobb veszélyt mégis az önmagunknak ismételgetett hazugságok jelentik. Azok a hazugságok, amelyek mögé életünk irányításának felvállalása elől menekülünk.
Az egyik legnagyobb és leggyakrabban előhúzott hazugságcsokor emberi kapcsolataink megítélésével áll összefüggésben. Persze ebben nincsen semmi meglepő, hiszen társas lények vagyunk, ráadásul tökéletlenek is, és ez a kombináció garanciát jelent arra, hogy életünk során jó néhány csatát megvívjunk embertársainkkal – és önmagunkkal. A csatákból pedig a hazugság látszik a legkönnyebb menekülési útvonalnak.
Megoldhatatlannak tűnő konfliktusok. Mérgező párkapcsolatok. Elnyomó szülők, vagy hálátlan gyermekek. Bonyolultabbnál bonyolultabb élethelyzetek. Tényleg azok – mert azzá tesszük őket. És amikor ott állunk tehetetlenül – vagy ücsörgünk tétlenül – egy fájdalmas, kilátástalannak tűnő probléma kellős közepén, akkor beindul az énvédő mechanizmusunk: hazugságokba menekülünk. Minél nehezebb a tükörbe nézés, annál nagyobb hazugságokba.
Hazugságaink kicsiny tárháza
Sokféle formában tudunk szembemenni a valósággal, ha az túlságosan kétségbeejtőnek látszik. Egy nő megmagyarázhatja másoknak, sőt, egy ideig még önmagának is, hogy miért kell benne maradnia egy olyan kapcsolatban, ahol veri őt a barátja vagy a férje. Sokan benne is maradnak. Egy férfi megmagyarázhatja, hogy miért fontosabb a pénz, mint az otthon elkészített és közösen elfogyasztott vacsora. Két egymással inkompatibilis ember megmagyarázhatja, hogy miért maradnak együtt évekig, vagy akár egész életükben a közös gyerekre hivatkozva. Egy felnőtt, saját életét élő ember megmagyarázhatja, hogy miért hagyja egy barátjának, szülőjének vagy rokonának, hogy rendszeresen ba… a vérét szívja. Mindent meg lehet magyarázni, és sokan meg is teszik.
Csak tudod, mi a gond ezekkel a magyarázatokkal? Az, hogy rohadtul nem számítanak. Egy ember soha nem lesz boldog, ha félelemben él. Soha nem lesz boldog, ha egy érzelemmentes kapcsolatban marad. Soha nem lesz boldog, ha az energiáját folyton lecsapolják mások, vagy értelmetlen harcokra pazarolja. Egy gyermek soha nem lesz boldog, ha a szülei nem boldogok. Legalábbis addig, amíg gyerek, egész biztosan megszívja. Felnőttkorában pedig vagy komoly munkával (és többnyire rengeteg segítséggel) helyre tudja tenni gyermekkori lelki sérüléseit, vagy az egész életét elcseszi. Egyik példa sem extrém, sok ilyen emberrel találkozhatsz.
Bár látszólag igen széles a repertoár, annyira azért mégsem vagyunk jók ebben a hazugság műfajban. Csak éppen annyira, hogy rövid ideig ható fájdalomcsillapítóként használjuk a hazugságainkat. Aztán megismételjük őket. Aztán növeljük a dózist. Aztán már nincs hatásuk, többé nem hisszük el őket, és rájövünk: elcsesztük.
Vannak, akik ilyenkor változtatnak. Szembenéznek önmagukkal, kilépnek a méltatlan vagy szánalmasan egysíkú élethelyzetükből, és elkezdik irányítani a saját életüket. Vállalják, hogy elvesztik mindazt, amit korábban behazudtak maguknak, és új alapokra építenek egy tartalmasabb, boldogabb életet.
Sokan azonban nem ilyenek. Sokan maradnak ott, ahol voltak, és a változástól való félelmük által megbénulva inkább őrizgetik tovább addigi életüket – a kis várukat, amelynek falai trágyából épültek, és hazugsággal vannak kikenve, hogy szebbek legyenek. De ettől még büdösek.
Egyetlen dolgot keress
Változtatnék, de nem tehetem. Leállítanám a vérszívót, de hát mégiscsak az anyámról/apámról/testvéremről/barátomról van szó. Kilépnék a mérgező kapcsolatomból, de hát ott a közös múlt, a gyerek, vagy a néhány jó pillanat, amiben azért időnként részem lehet. Mennék én, de hát nincsen hová. Kizárhatnám a másik embert az életemből, de hát reménykedem, hogy biztos majd megváltozik.
Persze, biztosan. Biztosan nagyon erős mindegyik magyarázat, csak tudod, az életed attól még kicsit sem változik, hogy megmagyarázod, miért nem változtatsz rajta. Mert az a helyzet, hogy ha Te nem teszed meg, akkor senki más nem fogja megtenni helyetted. Senki mást nem terhel a felelősség, csak a Te válladat fogja nyomni egész életedben. És még csak az sem számít, hogy érdekelnek-e bárkit is a kifogásaid, mert egy-egy hátba veregetésnél vagy pillanatnyi jó érzésnél többet úgysem fog tudni adni neked senki sem. A kifogásaiddal nem jutsz előbbre az életedben; attól még, hogy újabb és újabb hazugságrétegeket festesz a várad falaira, azok büdösek maradnak.
Amikor két (vagy több) ember kapcsolatáról van szó, valójában egyetlen egy dolog számít csak. Egyetlen dolog határoz meg egy emberi kapcsolatot: a szeretet. Ez sokkal fontosabb, mint a biológia, az együtt töltött idő hosszúsága, a társadalmi elvárások, vagy bármilyen más körülmény. Ahol szeretet van, ott az otthonod. Akik őszintén szeretnek, azok számítanak igazán az életedben. A többiek csak átutazók, alkalmi segítők, közömbös idegenek, vagy akadályok az életedben. Esetleg egyszerre több kategóriát képviselnek, vagy az idő múlásával egymás után többféle – akár egészen ellentétes – szerepet is betöltenek. A kapcsolataid minőségét viszont minden esetben a bennük lévő szeretet mennyisége és minősége határozza meg.
Igen, a minőség is sokat számít. Hiába kapsz rengeteg szeretetet, ha azzal a másik ember megfojt Téged. Hiába szeret valaki, ha neked másfajta szeretetre van szükséged. Vagy hiába kapod azt, amire szükséged van, ha az feltételekhez van kötve. Nagyon sokat számít a szeretet minősége.
A szeretetnek csak akkor van valódi értéke, ha azt, akkor és olyan mennyiségben adják, amire a másiknak szüksége van.
Nézd meg, mi van a poharadban
De hát ő tényleg szeret – mondhatod magadat nyugtatgatva. És tényleg. De kit vagy mit szeret valójában? Szereti, hogy ott vagy neki? Szereti, hogy nincs egyedül? Szereti azt csinálni veled, amit hagysz neki, hogy megtegyen? Szereti egy-két jó tulajdonságodat? Vagy tényleg Téged szeret, őszintén, tiszta szívből?
Ha szomjas vagy, és kapsz egy pohár vizet, nagyon nem mindegy, hogy mi van benne. Tiszta vizet kortyolgatsz? Vagy több benne a homok, mint a víz maga? Esetleg beleszart egy galamb, vagy egy lassan ölő mérget adagolsz be magadnak ivás közben? Emberi kapcsolataink terén sincs ez másképp. A szeretet akkor értékes, ha tiszta, és nem tartoznak hozzá feltételek.
Azt hiszed, számítanak a társadalmi prekoncepciók? Nézd meg, hányan várják el, hogy pozíciójuknál vagy rangjuknál fogva szeressék őket, mégis visszataszítóak mások szemében. Azt hiszed, számít a vér meg a biológia? Nézd meg, hányan nem szeretik a saját gyereküket vagy a szüleiket. Azt hiszed, számítanak a külső körülmények és az élethelyzetek? Nézd meg, hányan hagyják ott a másikat, ha egy nagyobb (vagy akár kisebb) akadállyal szembesülnek, míg vannak néhányan, akik akkor is maradnak, amikor már mindenki más feladta.
Nem, nem számítanak ezek. Még csak az sem számít igazán, hogy a múltban kitől mit kaptál. Nem tartozol senkinek. Semmivel. Sem a párodnak, sem a szüleidnek, sem a rokonaidnak, sem a barátaidnak. Bármilyen furcsának, vagy akár arrogánsnak is tűnik ez a kijelentés, de nem tartozol senkinek semmivel.
Csak gondolj bele: mi volt a pohárban, amit kaptál? Milyen szeretetet kaptál másoktól? Ha valaki őszintén, tisztán adta a jót, akkor nem vár érte cserébe semmit, mert amint csere alapon kezd működni a dolog, azt úgy hívják, hogy üzlet. De gondolom Te nem akartál üzletelni. Kiskorodban nem is volt beleszólásod, de felnőttként már igen, és szerintem akkor sem üzleti alapokra kívántad helyezni a szeretetet. Úgyhogy tényleg nem tartozol senkinek semmivel.
Ha valakit szeretsz, szeresd, de ne azért, mert egy nem létező számlát próbálsz kiegyenlíteni. Ha építő és lelket ápoló a kapcsolatotok, őrizd meg őt az életedben, ha pedig romboló, akkor vagy változtassatok közösen, vagy zárd le a kapcsolatot.
Sokkal egyszerűbb, mint hiszed
Ahhoz, hogy tisztán láthasd kapcsolataid valódi minőségét, egyáltalán nem kell nagy erőfeszítéseket tenned. Elég, ha csak figyelsz. Figyelsz az apró részletekre. Figyelsz, hogy a másik ember figyel-e rád. Figyelsz, hogy tartozik-e árcédula a kapott szeretethez. Figyelsz, hogy a „szeretlek” szót követi-e egy „de”. Mert ha szeretetről van szó, akkor az olyan szavak, mint a „de”, a „csak” és a társaik, nem mondatrészeket kötnek össze, hanem egészen egyszerűen törlik a mondat első részét. Azt a részét, amiben a „szeretlek” szó szerepel.
Tényleg nem kell ezt túlbonyolítani. A szeretet hiányát egyből megérzed, ha pedig van szeretet, akkor annak minősége is hamar megmutatkozik. Olyan egyszerű élethelyzetekben is, mint egy hibádra adott reakció, egy apró figyelmesség (vagy annak hiánya), vagy akár egy családi ebéd. Kalocsai rokonaim például tudják, hogy mi a szeretet. Egy ideje nem szoktam ebédelni, és ezt eleinte furcsállták, próbáltak győzködni, hogy azért egyek valamit, de ha nem vagyok éhes, akkor nem eszem. Nálam ez ilyen egyszerű. Akinek ez probléma, az az ő problémája, nem az enyém. Nekik viszont nem probléma, nem sértődés tárgya, és már nem is furcsa. Amikor megyünk, megkérdezik: „Eszel velünk?” És ha igen, akkor nekem is szednek, ha nem, akkor ugyanúgy mosolyognak, és ugyanúgy elbeszélgetünk az asztalnál, amíg ők esznek. Ez a tiszta szeretet. Ego nélkül, csatolt feltételek nélkül, elfogadva azt, hogy a másik embernek mire van szüksége.
„Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”
Szabó T. Anna
Emberi kapcsolataid sokkal egyszerűbbé és tartalmasabbá válnak, ha hazugságok, kifogások és menekülőutak helyett csak az őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretetet keresed. És persze ezt adod másoknak is, mert csak így működik.
Akinek tényleg fontos vagy, az tesz érte, hogy az életed része maradjon. Aki tényleg szeret, az figyel rád és a szükségleteidre. A többiek jobb, ha csak átutazók vagy ideiglenes vendégek az életedben. Attól még, hogy szomjas vagy, nem kell mindent meginnod, amit kínálnak neked. Ha a pohárban tiszta víz van, fogadd el, de ha nem tiszta, akkor nem megfelelő helyről kértél inni.
Csak az őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretet számít; a többi csak nagy, üres, fölösleges, messziről bűzlő kifogás.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Igaz nagyon butàk ès hiszèkenyek vagyunk
Nagyon köszönöm az írást, jókor bukkantam rá 😉
Gábor! Nagyon szépen köszönöm ezt az írást is!! Ez is betalált!! Nagyon sokat tanulok tőled!!! Köszönöm! Hálás vagyok érte.
Utoirat: Ez volt az igazi tanitas az eletemben. 🙂
Szia Gabor 🙂
Azt hiszem most ezt fogom hasznalni: “No comment”!
A te okfejto irasod es az Adria hosszu kommentje, mindent tokeletesen leir, amit ateltem. Valoban hosszu ido kellett a felepuleshez, vagy a tullepeshez. De a tanulsag amit adott, az feler egy elettel.
Udvozlettel Rozika.
Nagyon betalált.. ismét..
Elsősorban Anyámmal szakítottam meg a kapcsolatot,aki szeret,mégis mindig megbánt valamivel.mélységesen fáj .megkérdeztem magamtól hogy kell ez nekem?
Ahogy idősödöm,egyre erősebb a rotálás az életemben.
A nyugalom,kiegyensúlyozottság az egyik legnagyobb kincs.
Mindennap olvasom az írásokat,nagyban hozzá segítenek a problémák megoldásához .Köszönöm 🙂
“Ahol szeretet van, ott az otthonod. Akik őszintén szeretnek, azok számítanak igazán az életedben. A többiek csak átutazók, alkalmi segítők, közömbös idegenek, vagy akadályok az életedben.”-Igen, így van Gábor. Ahol szeretet van, ott az otthonod.. De ez az otthon a saját szívedben van. Amíg akadálynak látsz másokat, amíg idegennek érzed őket, amíg közömbös tudsz lenni velük szemben, addig nincs benned elég szeretet. Neked kell magadat szeretni, hogy szeretni tudjanak mások is. Ez az univerzum egyik leggyönyörűbb és legfontosabb igazsága. Mit jelent nyitottnak lenni? Ha valaki a küszöbödön toporog, és bizonytalan, be kell csukni rá az ajtót? Ezt jelenti? Mert akkor nem fogadod el a bizonytalanságát, és nem szeretettel, türelemmel viszonyulsz hozzá. Aki kirekeszt másokat, az viszonzásul önmagát találja kirekesztve.
“Hiába szeret valaki, ha neked másfajta szeretetre van szükséged. Vagy hiába kapod azt, amire szükséged van, ha az feltételekhez van kötve. Nagyon sokat számít a szeretet minősége.
A szeretetnek csak akkor van valódi értéke, ha azt, akkor és olyan mennyiségben adják, amire a másiknak szüksége van.”-milyen fajta szeretetre van szüksége az emberi lénynek? Feltétel nélküli szeretetre. Ha te így viszonyulsz másokhoz, ugyanezt fogod visszakapni. A szeretetben egy minőség van, az igazi szeretetben, ez pedig türelmes, elfogadó, megértő, és tisztelettel teli. A valódi szeretet nem válogat, és nem mérik mennyiségre. Mert ha nem így van, azt nem szeretetnek hívjuk. Ez, amiről te beszélsz, az erőszak egyik formája. Bár ezzel elérhetővé válnak bizonyos dolgok, például egy ideig nyugalmasabb lehet az élet, de ez is csak látszólagos, viszonylagos nyugalom. És mindig valaki kárára, sérelmére történik. Az igazi szeretet nem ilyen.
A meglevőt 110%-al élni,belső nyitottsággal a még jobbra,amivé fejlődhet,vagy a látszólag kívülről megjelenőre.Azzá válni,amit másokban látni szeretnénk.Ebbe az irányba felturbózva pörgetni a jelenlegi kivetüléshálónkat,és átmosni,átmosni bensőnket.
Köszönöm Gábor. Legyen szép napod! 🙂
“Hiába szeret valaki, ha neked másfajta szeretetre van szükséged. Vagy hiába kapod azt, amire szükséged van, ha az feltételekhez van kötve. … A szeretetnek csak akkor van valódi értéke, ha azt, akkor és olyan mennyiségben adják, amire a másiknak szüksége van. … Attól még, hogy szomjas vagy, nem kell mindent meginnod, amit kínálnak neked. Ha a pohárban tiszta víz van, fogadd el, de ha nem tiszta, akkor nem megfelelő helyről kértél inni.
Csak az őszinte, tiszta, feltétel nélküli szeretet számít; a többi csak nagy, üres, fölösleges, messziről bűzlő kifogás.”
Miközben egyetértek és abszolút érzem a jószándékot – szerintem valójában az isiben is kéne ilyesmit tanítani, önismeretet, szeretetnyelvekről, akár emberek közti tranzakciókról (Berne értelmében) – egy picit szeretnék egy szempontot kiemelni.
Ha elolvasom a fent idézett sorokat, kicsit úgy érzem magam, mint amikor a munkahelyen vagy bármilyen interakcióban folyamatos elvárásokkal találkozom: Légy pozitív, légy fitt, állandóan fejleszd magad, vedd meg ezt, nézd meg ezt, legyél nőies, bölcs, nyitott, erős, stb-stb… Csupa felszólító mód, ami mind arról szól, hogy el akarják neked adni, hogy nem vagy elég jó így, ahogy vagy. (Persze azért, hogy a magad átformálásához megvedd a termékeiket, direkt vagy indirekt módon fogyasztójává válj ennek a kultúrának, amiben szükségszerűen megveszed a kultúra termékeit…)
A lényeg, hogy állandó nem-megfelelés érzést és bűntudatot generál a “kultúránk”, és a tökéletesség hamis mítoszát.
Tehát – miközben egyetértek abban, hogy törekedjünk az önismeretre, magunk és társunk valódi szükségleteinek megismerésére, és a boldogabb napokra – szeretném ha hangsúlyoznánk, hogy valószínűleg az emberek nagyobbik része nem találja meg pont ebben az inkarnációban a tökéletes ikerlángját, lelki társát, és nem fog olyan kapcsolatban élni, aminek minden pillanata és mindenkinek minden reakciója tökéletes. Tehát a fenti, jogosan vágyott célok mellett mindenképp hangsúlyoznám, hogy fontos, hogy elfogadjuk magunk és a társunk. Akár azt, hogy nem kapok meg mindent – de lehet, hogy ezt is meg lehet élni szeretetként, feltétel nélküliségként, magam és a társam és a kapcsolatom elfogadásaként – annak elfogadásaként, hogy néha süt a nap, néha meg esik az eső, ez van, a pozitív pszichológia szerint nem kell mindent rögtön patikamérlegre tenni. Csak élni, megélni – nem bármit elfogadón, de elfogadón.
Valószínűleg, amit írok, nem is áll ellentmondásban a cikkben írtakkal. Csak az idézett sorokat túl direktnek érzem, túl hasonlónak a reklám-imperatívuszokhoz. Ha nem fogadok el mást, csak a számomra tökéletes kapcsolatot, akkor pont a feltétel nélküliséget nem tudom magamban sem érezni.
Voltaképp csak azt javaslom, kedves Író, hogy linkelj ide az elfogadásról is egy írást – lelkiségedet ismerve biztosra veszem, hogy van ilyen – és a szeretetkapcsolatra törekvés és az elfogadás együtt fog érlelődni bennünk – mint a jin és a jang vagy ilyesféleképpen…
No remélem, érthető bírtam lenni. 🙂 Köszönet az írásokért!!! Minden jót! 🙂
Nagyon jo amit olvastam,csak egy baja van,és az olyan nagy baj hogy nem lehet segíteni rajta,64 éves vagyok, sok mindenen keresztül, mentem, és állítom, hogy sajnos nem azt tesszük amit akarunk,hanem amit a sors szánt nekünk, mindenkinek meg van írva minden (születés,elhalálozás, közte lévő idő )ez meg ha nem is tetszik,akkor is így van,ezt tapasztalatból írom, (ha valaki,szeretné megtudni,miért írom ezt,szívesen megírom neki,privatba)mindenkinek aki ezt olvassa sok szerencsét kívánok mindenhez
Kedves Adria!
Köszönöm az általad megosztottakat. Három hónapja lett vége a kapcsolatomnak egy “manipulátorral”, de még mindig igen mélyen érintenek a történtek. Nehéz elfogadni, hogy nem akartam, vagy nem tudtam látni a valóságot, és nehéz megemészteni, hogy kijátszott valaki, akit szerettem, ráadásul ilyen durván. Felnyitottad a szemem, bár nem mondom, hogy jobban érzem magam. Ezek tudatában legalább megértettem a számomra érthetetlen történéseket, és jobb ezzel az információval elindulni az elengedés felé, mint kattogni azon, hogy hol hibáztam.
Az alábbi fordítás nem a saját munkám – de a benne foglaltak adhatnak egy lehetséges magyarázatot a hazugságkupacra. Nem rövid, de értékes olvasmány arról, hogyan mossa és programozza át tulajdonképpen bárki agyát egy nem felfedezett manipulátor (pszichopata, nárcisztikus). Biztos vagyok abban, hogy az alábbiak szabadon megoszthatók. Ezt nem tanítja senki! Senki.
“Fordítás Jackson MacKenzie könyvéből. hogy miért fáj és miért tart ennyi ideig felépülni. Kicsit hosszú (elütésekért bocs)
Egy bántalmazóval való szakítás teljesen különbözik egy egészséges személlyel való szakítástól. A pszichopatákkal (fordítás magyarázat: ez a könyv a pszichopata szót használja, nem a narcisztikust, de egy kalap alá veszi a narcisztikus, rosszindulatú narcisztikus pszichopatikus és szociopatikus egyéneket) való kapcsolat utáni felépülés szokatlanul sok időt vesz igénybe. A túlélők gyakran frusztrációt éreznek amiatt, hogy nem gyógyulnak olyan tempóban, ahogy szeretnének. Ezen kívül pedig sok esetben olyan baráti vagy terápiás – jóindulattal mondott – jótanácsokat kapnak, mint hogy mennyire itt van már az ideje annak, hogy “továbblépjenek”.
Akár egy hosszú házasságban éltél / élsz, akár csak egy könnyű nyári kalandba keveredtél, a felépülés ideje azonos, amikor egy pszichopata a másik fél. 12-24 hónapot vesz igénybe az, hogy a szíved visszakerüljön a megfelelő helyre és még akkor is lesznek nehezebb napjaid.
Ne tűzz ki határidőt magad elé. Idővel megtalálod majd azokat a pillanatokat, amiben boldog és elégedett vagy, megtalálod a reményt. Ezek a pillanataok erősebbek és gyakoribbak lesznek a No contact állapotban, ahogyan a bántalmazó fokozatosan elhalványul belőled. Visszatekintve nem is fog valóságosnak tűnni. Képtelen leszel majd elhinni, hogy volt idő, amikor pánikhelyzetet tudott kiváltani belőled az az egyén, aki csak letükrözte a személyiségedet és aztán másokkal “háromszögelve” használt ki. (fordítáás magyarázat: a háromszögelés az, amikor neked az exedet szidja, a barátait elllened fordítja, és az exednek téged szid – minden olyan pont, amikor egy harmadik személyt bevon az életetekbe valamilyen formában, hogy ezzel felemeljen majd lehúzzon) A szívednek és lelkednek sokkal jobb elfoglaltságai lesznek, például, hogy a saját önbecsülésedre és boldogságodra fókuszálon.
Mindegy, hogy meddig tart, ne aggódj, hogy véglegesen megsebeztek. Az empatikus lélek sosem hal meg. Mindig veled van és visszatér gyönyörű formában, amikor készen áll rá. Lesznek hullámvölgyek és hullámhegyek, de egy olyan szabadság útjára léptél, ami egy életen át tart.
Fontos az, hogy ne hibáztasd magad. Ne kívánd, hogy gyorsabban történjen (a gyógyulás). Ne gondold azt, hogy a pszichopata valahogy “nyer” ha neked még mindig fáj. Ő már nem a te dolgod, kikerült a képből. Ez az utazás rólad szól. Ha megbékélsz az idő lehetséges hosszával, sokkal kellemesebb lesz az élmény. Nyugodj meg, szerezz új barátokat és barátkozz meg a felépülés gondolatával. Szóval miért is tart ilyen sokáig?
SZERELMES VOLTÁL
Igen, mesterségesen generált szerelem volt. Igen, letükrözték a személyiségedet és manipulálták az álmaidat. De TE szerelmes voltál. A szerelem a legerősebb emberi érzelem és kötődési forma az egész világon, és te teljes szíveddel átadtad magad neki. Mindig fájdalmas elveszíteni valakit, akit valaha szerettél, egy olyan valakit, akivel az egész hátralevő életedet akartad leélni.
Az emberi léleknek ki kell gyógyulnia ezekből a szerelmi veszteségekből. Mindegy mi volt a bántalmazó szándéka, a te szerelmed nagyon is valóságos volt. Már az is sokáig tart önmagában, hogy kihúzd magad ebből a szakítás utáni depresszióból.
KÉTSÉGBEESETTEN SZERELMES VOLTÁL
Itt különül el először a szakítás egy hagyományos szakítástól. A pszichopaták kétségbeesést és vágyat generálnak. Többet tettél ezért a kapcsolatodért, mint bármelyik másikért korábban, ugye? Több energiát, erőfeszítést és gondolkodást tettél bele, mint bármikor korábban. És ezért cserébe a legszemetebb, legfáájdalmasabb érzést kaptad jutalmul. Az idealizálás folyamatában elárasztott a figyelmével, ajándékokkal, levelekkel és bókokkal. Azt színlelte, hogy minden szinten olyan, mint amilyen te vagy. Bármit tettél, tökéletes volt. Ettől szárnyaltál, nem tudva, hogy ez mind az identitásod lemorzsolása érdekében történt.
Elkezdtek feltűnni olyan helyzetek, ahol azt éreztette, hogy bármikor lecserélhető vagy. Ettől a felfokozott gondolattól sikerült a nap minden percében csak velük foglalkozni gondolatilag. Ez a bizonytalan, felfüggesztett, kiszámíthatatlan életforma az, amit a hazugságaikkal, a vetítésekkel és a hromszögeléssel kreálnak.
Attól, hogy örökké csak rájuk gondolsz egyfajta kétségbeesett szerelmet érzel. Ez nem egészséges és nem azzt jelenti, hogy az akiért ilyen erős érzelmedi vannak egérdemlli a szeretetedet. Az agyad azonban meggyőzött, hogy ha ilyen erőteles érzéseket vált ki belőled, akkor senki más nem válthatja ki ugyanezt. És ha őt elveszíted akkor darabokra hullik majd a világod. Pánikba és kétségbe esel.
A KÉMIAI REAKCIÓ
A pszichopaták rendkívül intenzív érzelmi és szexuális kötődést alakítanak ki az áldozataikkal. Ez egyrészt a szexuális vonzerejükből adódik, másrészt pedig abból, hogy arra kondicionálják az áldozat agyát, hogy az az ő elimserésüktől függjön.
Eleinte mindent imádott, ami veled volt kapcsolatos, felengedtél vele szemben, bizlmadba avattad őt és fokozatosan átadtad neki a saját önértékelésed kulcsát. A boldogságod azon kezdett múlni, hogy ő mit gondol rólad. A boldogság egy kémiai reakció az agyadban – a dopamin és a receptorok beindulnak, hogy jól érezd magad. A pszichopata ezt az első pillanattól kezdve biztosítva neked, mint egy drogot. Amint elkezdesz hozzászokni, visszavonulnak. Lassanként, ahhoz, hogy ugyanazt a magasságot elérd (drog referencia ez is) egyre többre és többre van szükséged. Megteszel mindent, hogy megszerezd ő pedig közben azon dolgozik, hogyan fosszon meg a figyelmétől és elismerésétől.
KISEBBRENDŰSÉGI ÉRZÉS ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS
A megcsallás önmagában olyan téma, amire kifejezett segítőcsoportok alakultak. A hűtlenség hosszú-távú nyomokat hagy, azt az érzést, hogy nem vagy elég jó. Folyamatosan másokkal hasonlítod össze magad. Csak ebből évek, mire valaki felépül. Most vesd össze ezt azzal, ahogy a pszichopata háromszögel Nem csak megcsal, de boldogan az orrod alá is dörgöli. Dicsekszik vele, bebizonyítva mennyiel boldogabbak az utódoddal. Semmi megbánást vagy bűmtudatot nem érzenek. Élvezettel posztolgatnak képeket és mesélik égen-földön, hogy milyen boldogok. Elmagyarázni is lehetetlen ennek az érzelmi károsító hozadéka egy olyan valakinek, akit korábban idealizáltak. Csak a háromszögelést is sok idő kiheverni.
MAGÁVAL A MEGTESTESÜLT GONOSSZAL TALÁLKOZTÁL
Minden, amit az emberekről tudtál… na rá semmi sem igaz. A kapcsolatotok során próbáltál megértő, laza és megbocsátó lenni. Sosem gondoltad volna, hogy ezekez majd fel fogja használni ellenekd. Mert nincs értelme. Vagyis azzal töltötted az idődet, hogy megpróbááltál emberi lelkiismeretet vetíteni rájuk, megmagyarázandó a borzasztó viselkedésüket.
Amint ráébreszd hogy mive állsz szemben (narcizmus, szociopata vagy pszichopata személyiség) a dolgok megváltoznak. Kezdesz megundorodni és rettegni amiért beengedted ezt a sötétséget az életedbe. Minden hirtelen értellmet nyel. A “Véletlen” vagy “nem szándékos” viselkedés mód végre klappol.
Megpróbálod elmesélni ezt a családodnak és barátaidnak, de nem értik igazán. Ezért fontos a visszaigazolás. Ha találkozol olyanokkal, akik keresztülmentek hasonlón, rájössz, hogy nem vagy őrült ebben az embertelen történetben.
Sok időbe telik kigyógyulni ebből a személyiségzavarból. El kell engedned a múltbeli vélekedéseidet az emberi természetről és úra felépíteni nulláról. Rá kell jönnöd, hogy az emberek nem velükszületetten jóók. Paranoiás, felfokozott és feszült leszel. A gyógyulási folyamat arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt ahogy ezt az úúj tudást a korábbi könnyen bizalmat adó és nyitott személyiséged között húzódik.
A LELKED MÉLYEN SÉRÜLT
Az elkerülhetetlen elhagyás után a túlélől ürességet éreznek, amit még depressziónak sem lehet nevezni. Olyan, mintha a lelked elhagyott volna. Érzéketlen vagy mindenre és mindenkire. Azok a dolgok, amik valaha örömet okoztak most hidegen hagynak. Attól félsz, hogy a szörnyeteggel való találkozásod kiirtotta az empátiára, törődésre s érzésekre való képességedet.
Ebből a legnehezebb és leghosszabb felépülni. Reménytelennek tűnik, de a lelked veled van. Persze hogy sérült, de sosem hagy el. Ahogy úra felfedezed az önbecsöóülésedet és határokat szabsz, kezdi majd újra megtalálni a hangját. Kezdi majd biztonságban érezni magát arra, hogy megnyíljon. Megkönnyebbülsz és hálás leszel, hogy újra tudsz sírni, hogy kezdenek visszatérni az érzéseid. Ez nagyon jó érzés és egyre gyakorobb és állandóbb lesz.
Végül majd magad mögött hagyod a teljes élményt, meglepő bölcsességre szert téve. A lelked visszatér, erősebben mint valaha, és soha többet nem negedi, hogy bárki így bánjon veled. Lehet hogy találkozol majd még toxikus meberekkel az ééletedben, de nem maradnak sokáig, mert nem engeded. Nincs időd játszmázásra és manipulációra. Kedves, őszinte és odaadó egyéneket keresel majd. Mert tudod, hogy ezzt érdemled.
Ez az újonnan felfedezett erőd a legnagyobb ajándék, amit ebből kaphattál. És minden perce megéri a felépülési folyamatnak, mert az egész életed hátralevő részében védeni fog.”
Köszönöm Gábor! Minden írása egy lecke számomra! Ideje lenne nem csak tanulni de gyakorlatba is alkalmazni a tanultakat!
Kedves Gábor és Olvasók ! Ismét egy remek írás tartalmával lettem gazdagabb 😀
Én megléptem – már 9 éve -, nagyon fájdalmas volt 25 év után. Rengeteg minden történt azóta, jó – rossz, de mind lecke, tapasztalat. Ma már ” az építő és lelket ápoló a kapcsolatotokat” őrzöm , s ezek poharából tiszta “forrás”-vizet iszom. A többiek – csodálkoznak a “lekopáson” – csak útitársak az Élet vonatán, hol beszállnak, hol mellém ülnek, hol leszállnak, hol elkerülnek. Ha kéri, leülhet , de – tapasztalat alapján – kínált poharát már nem fogadom el.
Köszönöm írásodat, minden jót kívánok 😀
Kedves Gábor!
Köszönöm szépen ezt a sok szempontból szemfelnyitó írást. Pár gondolatot elindítottál bennem most, és ezért hálás vagyok.
Maradok hű olvasód.
Dóri
annak szántam 🙂
Kedves Gábor!
Kellemesen jó érzés volt megerősítésképp olvasni soraidat. Szerencsére szeretem magam annyira, és tisztelem annyira a kapott életem, hogy csak tiszta vizet fogadjak el. Tudod mire nem jöttem még rá? Merthogy több olyan szeretett egyén él a környezetemben, akik nem vállalják fel az életük irányítását. Azt nem értem, hogy tudják magukról, hogy boldogtalanok, hogy a mellettük élő ellentétes nemű ember nem társ, hogy nem ott van a helyük, ahol élnek, és ezen változtatni nem tudnak, és mégsem lépnek rá a másik útra. Tudom, hogy a gyermekkorból erednek ezek a gyökerek, de felnőttként sem képesek ezen túllépni. Miért? Miért nem merik rászánni magukat EGY döntő lépésre? Hiszen látják, hogy utána jobb lesz, mégsem lépik meg.
Köszönöm a gondolataidat! A madárkás idézet kifejezetten simogató volt számomra!
Szép napot!
Szilvi
Sajnos én is későn jöttem rá ,hogy nem szabad mindég mindenre bólogatni és ki mondani azt ,hogy nem .
Köszönöm szépen !!!!
De még mennyire!! ☺
Ha ez dícséret volt Olivér, akkor köszönöm! ?
Szívesen, nagyon örülök, hogy tudod hasznosítani. 🙂
Azt hiszem, ennek nincsen alacsonyabb ára. Tiszta szívű, érző ember számára nincsen. A tapasztalatainkat viszont fel tudjuk használni.
Nekem most az utolsó bekezdés ragadta meg agyhullámaimat… Azt hiszem komolyan el kell gondolkodnom ezen a vándor dolgon és hogy kinek a poharából iszok…
Köszi szépen, újfent 🙂
uhh… micsoda megfogalmazás = “Pedig vannak, de erre csak akkor jön rá miutan kézhez kapja a “felmondólevelét” és “unalmában”?összerakja a puzzle darabjait!?”
🙂
Nincs mit Gábor! ? Bár ne ilyen áron kaptam volna dícséretet magyarból!!???
De szépen fogalmaztad meg életünk egyik legfájdalmasabb tapasztalatát. Köszönöm, Erika. 🙂
Hogy ez mennyire így van, Gábor!! Csak ha az ember szerelmes hajlamos nem figyelni a jelekre. Pedig vannak, de erre csak akkor jön rá miutan kézhez kapja a “felmondólevelét” és “unalmában”?összerakja a puzzle darabjait!?