Olyan világban élünk, ahol az emberek többsége a boldogságot és a boldogulást keresve egy túlhajszolt, teljesítménykényszerre épülő életmódot folytat. Gyors meggazdagodás, extrém fogyás, azonnali siker, nagyobb teljesítmény – az ehhez hasonló hívószavak tömkelege áramlik be a fejekbe, és sokan tényleg elhiszik, hogy egyik végletből a másikba csúszva megtalálhatják a belső egyensúlyukat. Erről szól az a történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Miközben a megvilágosodás felé vezető utat kereste, Sziddhártha (későbbi nevén Buddha) egy erdőben élt tanítványaival, teljes némaságban, aszkéta életmódot folytatva. Már hat éve élt így: a folyóból ivott, napi ételadagja pedig mindössze egyetlen szem rizs volt. Fizikailag legyengülve, csontsoványan élte mindennapjait, mert úgy képzelte, hogy elméjének megerősítésével képes lesz úrrá lenni testi szenvedésein, és így jut majd el a megvilágosodáshoz.
Egy napon, amikor a folyó partján álldogált, egy csónakot látott közeledni. Egy zeneművész ült benne egy tanítványával, akinek a mester éppen a hangszer megszólaltatásának megfelelő módjáról magyarázott.
„Ha túl erősen feszíted, a húr elpattan, ha túl gyengén, nem szólal meg.”
Ezt hallva Sziddhártha megértette, hogy önsanyargatásával mindeddig tévúton járt: nem a szélsőségek, hanem a középút megtalálása vezet a valódi megvilágosodáshoz. Hat év után most először a faluban élő egyik lánytól elfogadott egy tál rizst, és fogadalmát megtörve jóízűen elfogyasztotta azt.
*****
A mai felgyorsult világban könnyen eladhatók az instant eredményeket ígérő szolgáltatások és termékek. Erre épül a fogyasztói társadalmunk. Az emberek többsége pedig elhiszi, hogy a túlfeszített tempó vagy a rövidített út valóban tartós sikerhez és boldogsághoz vezet.
Én a kemény úton tanultam meg ezt. Túlgörcsöltem az életemet, végletekbe hajszoltam magamat, a szervezetem pedig a másik végletbe egy betegség formájában kényszerített. Amikor fiatal felnőttként egy stroke után magatehetetlenül vegetáltam a kórházban, elgondolkodtam rajta, hogy megéri-e ez.
Megéri-e görcsölni, megéri-e hajszolni a boldogságot, a pénzt, az eredményeket úgy, hogy közben elmulasztom észrevenni és megélni az engem körülvevő apró csodákat, amelyekben minden egyes nap részem lehetne? Megéri-e hajtani egy olyan cél felé, amihez az út maga nem élvezetes, és megéri-e a jövőbeli boldogság reményében feláldozni a jelen pillanatot?
Neked megéri? Mert ha nem, akkor csak Te tudsz változtatni ezen. Amíg még megteheted.
Nagy köszönet Zolinak, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a történetet. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Nagyon sok múlik azon, hogy hisznek-e valakiben. Jó eséllyel Te
Tovább
Sokan kínosan ügyelnek arra, hogy soha egyetlen csúnya szó se
Tovább
Ismét egy különleges ember történetét hoztam el Nektek. Olyan emberét,
Tovább
Tudom, hülye a kérdés. Sőt, provokatív is. Egyáltalán, hogy lehet
Tovább
Mit kérdeznél attól, aki túlélt egy stroke-ot? Talán semmit. Talán
Tovább
Szia Gabor 🙂 Ez egy ujabb jo tema! 🙂
Megeri e hajszolni magunkat?
Megeri e belebetegedni a rohanasba?
Megeri e ilyen eletet elni?
A valasz egyetlen rovid szo: NEM!!
Nincs az az ertek, erdem, vagy barmi, ami ezt megerne. Azert mert ha megis elernenk, amit hajszolunk, az egeszsegunkkel fizetnenk erte. Es mit er az elet egeszseg nelkul?
Mit er, ha betegagyhoz vagyunk kotve?
Milyen elet az, amit ido elott tonkre tettunk?
Es milyen gondolkodas vezet ide??
Milyen fontossagi sorrendje van az ilyen embernek?
Tul sok a kerdes,……… es meg sorolhatnam,……. vege hossza nincs! …….. nem teszem.
Udv. Rozika.
Kedves Gábor!
Már szokásszerűen továbbítom az írásaidat a gyermekeimnek. Ez az írásod ismét szíven ütött, mert a legidősebb, Gábor nevű gyerekem szintén ilyen hajszolt életmódot folytat. Köszönöm, hogy továbbíthatom neki az észrevételedet, és talán meg is szívleli.
Jó egészséget és erőt kívánok a további életedre és munkádra, Isten áldásával!
Szeretetteljes üdvözlettel,
Ili