Vannak emberek, akik nagyon kemény tapasztalatokat gyűjtöttek már az életük során. Én is ilyen vagyok, és jó eséllyel Te is. A legtöbb ember ilyen. És míg azt látom, hogy bizonyos emberek képesek felállni, és minden kudarc ellenére – vagy inkább éppen a kudarcaik hatására – még elszántabban, még okosabban és még eredményesebben haladnak tovább a céljaik felé, addig nagyon sokan vannak olyanok, akik egyik gödörből a másikba esve vergődik végig az életüket.
De miért? Ennyire szerencsétlenek lennének? Ennyire igazságtalan lenne az élet egyesekkel? Portia Nelson írása letisztult egyszerűséggel ad magyarázatot erre a kérdésre.
*****
ÖNÉLETRAJZ ÖT RÖVID FEJEZETBEN
ELSŐ FEJEZET
Sétálok az utcán. A járdán van egy lyuk.
Nagyon mély az a lyuk. Beleesem. Tehetetlen és kétségbeesett vagyok.
Nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Egy örökkévalóság, mire valahogy kikecmergek a lyukból.
MÁSODIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Úgy csinálok, mintha nem látnám. Beleesem… megint.
Nem hiszem, el, hogy újra ugyanott vagyok, de nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Megint rengeteg időbe telik, mire kimászom valahogy.
HARMADIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Látom, hogy ott van. Ennek ellenére beleesem. Ez egy káros szokás, de a szemeim már nyitva vannak.
Tudom, hogy hol vagyok. Azt is tudom már, hogy a saját hibámból kerültem ide.
Azonnal kijövök onnan.
NEGYEDIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Megkerülöm.
ÖTÖDIK FEJEZET
Egy másik utcába megyek sétálni.
(Szerző: Portia Nelson)
*****
Sokan vannak, akik a második fejezetnél megrekednek. Elkönyvelik magukat örök vesztesnek, és folytatják pontosan ugyanazt a viselkedésmintát, ami az első, a második és a sokadik kudarchoz is elvezetett. Teszik ezt párkapcsolatban, konfliktuskezelésben, munkában, vagy a céljaik megvalósítására irányuló törekvéseikben – hogy csak a legfontosabb területek közül említsek néhányat.
De ha ugyanúgy csinálsz mindent, vajon miért várod, hogy az eredmény más legyen? Konfuciusznak igaza volt: „Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.”
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Vannak olyan tragédiák, amiknek a feldolgozása lehetetlennek tűnik. Összeomlasz, semmi
Tovább
Amikor legutóbb bekapcsoltam a TV-t – úgy 5 éve lehetett
Tovább
Az emberek többségének vannak álmai. Nem az éjszakaiakra gondolok, hanem
Tovább
Rossz napod volt? Idiótákkal vagy körülvéve? Vagy csak egyvalaki keserítette
Tovább
A legtöbb ember azt gondolja magáról, hogy képes őszintén szeretni
Tovább
Kedves Gábor!
Nagyra értékelem az írásait,fiatal kora ellenére bölcsen szemléli az életet.Engem meggyőzött,hogy minden rossz élethelyzetből van kiút és rajtunk múlik majdnem minden,ezért tenni kell a változásért.Köszönettel veszem az írásait és továbbküldöm az ismerőseimnek,akik szintén olvassák, tanulnak belőle.Köszönet érte!!! Gratulálok!
Ötödik fejezet – …
Szia Gabor 🙂
Az elet nem igazsagtalan! Az elet tanit! Es addig ismetel, amig nem tanulsz belole.
Egyszer csak rajossz, hogy mindig ugyanabba a csapdaba setalsz bele. Es miutan felismerted ezt, es megertetted a tanitast, mas utat fogsz keresni. Nem lesz konnyu eloszor, sot sokadszorra sem, de lathato nyomai lesznek a fejlodesnek. Es amig kepes vagy fejlodni, addig tudsz haladni elore. Nem minden egyes godorbe belemenni/ beleesni!
Ha jo tanulo vagy, akkor hamar felismered ezt a helyzetet, nyitott szemmel jarsz es megtanulod kikerulni a godroket, vagy valoban masik utcat valasztol a celjaid fele menet.
…nagyszerű volt olvasni.., sok ismerősöm viselkedésére és köztük a magaméra is rá kellett döbbennem, ahogyan rávilágított a problémára..,
…nem semmi látásmód, …Gratulálok..!