Konfliktuskezelés: miért csinálod rosszul

Írta: | 2013-12-05
Újabb eredménytelen veszekedés. Megint úgy érzed, mindent megtettél, hogy megoldjad a konfliktust. De a másik… ő az, akivel nem lehet semmit kezdeni. A magánéletedben, az üzleti kapcsolataidban, vagy ismeretlen emberekkel az utcán újra és újra belekerülsz ilyen szituációkba, amikor nem látod a kiutat, mert a másik emberben nem érzel együttműködési szándékot. Van, hogy csak kis bosszúságot okoz, de van, hogy az egész életedet megkeseríti egy-egy ilyen konfliktus.

A fordulópont

Egy valami mindig jusson eszedbe: a konfliktus kimenetele legtöbbször már azelőtt eldől, mielőtt a másikkal való kommunikáció megkezdődne. Ami pedig eldönti, az a hozzáállásod. Most valószínűleg hozzátetted magadban: “na meg a másik ember hozzáállása.” Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak. Akármilyen makacs, vagy agresszív a másik, elfajulni csak akkor tud a helyzet, ha partner vagy benne. A másik félnek semmi köze ahhoz, hogy Te mit teszel, ahogy ahhoz sem, hogy hogyan reagálsz arra, amit ő tesz.

Kivéve, ha fizikai erőszakról van szó és meg kell védened magad. Na, akkor üss! Vagy rúgj… Vagy ha egyikben sem vagy jó, akkor kiabálj és szaladj! De ha a konfliktus verbális fronton marad, akkor a Te felelősséged, hogy elfajul-e. Vállald a saját felelősséged, mert a másikért úgysem vállalhatsz.
És bár könnyebbnek tűnik saját magad változtatása helyett a másik fél változásra kényszerítése, de ha ezzel próbálkozol, szerencsétlenül el fogsz bukni. Mert a másik csak akkor fog változni, ha ő akar változni.

Felkészültél?

Az első hibát tehát már a konfliktus előtt elkövetted, ha mentálisan felkészületlen vagy. Szun-ce (孙子) írja A Hadviselés törvényei c. alapművében: „Győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet.”
A jó hír az, hogy az emberekhez és helyzetekhez való hozzáállás egy képesség. És mint minden képesség, ez is fejleszthető. Foghatod a hozzáállásodat a genetikára, vagy az időjárásra, esetleg a kacsacsőrű emlős kihalására, de legbelül mindannyian tudjuk, hogy mindez csak kifogás. A valóság az, hogy az agyad csodálatos változásokat tud véghezvinni. Ha használod.
A külső hatások kezelésében is folyamatosan tudsz fejlődni. Kezdd el apró lépésekkel, a legegyszerűbb hétköznapi problémákkal, és szép fokozatosan a nagyobb konfliktusok megoldásában is egyre jobb leszel.

Rossz a kérdés

Mégis miért vall kudarcot olyan sok ember konfliktushelyzetben? Amikor ott állsz a másik emberrel szemben, miért tűnik kezelhetetlennek a helyzet? Miért nem találsz választ a problémádra? Az ok egyszerű: jó választ csak jó kérdésre lehet adni. Amikor a konfliktus közepén találod magad, tudatosan vagy tudat alatt, de mindig felteszel magadban egy kérdést.
A legtöbbeket ez a kérdés irányítja: Hogy lesz nekem jó?
Ha erre keresed a választ, szinte biztos, hogy nem érsz el tartós eredményt. A másik fél ugyanis jó eséllyel ugyanezt a kérdést tette fel magában, és ami Neked jó, meg ami neki jó, az a legritkább esetben mutat tökéletes egyezést. Sőt, általában elég nagy a különbség, hiszen ezért alakult ki ellentét köztetek. A konfliktushelyzet tehát fennmarad, tovább őrölve az idegeket.
A másik gyakori kérdés így hangzik: Hogy szabadulhatok ki minél előbb ebből a helyzetből?
Ez a mártír típusú emberek kérdése. Azoké, akik önkéntesen vállalják az áldozat szerepét és maguk gyűjtik a rőzsét saját máglyájukra. Én ebben nem hiszek és soha nem is szerettem a mártírokat. Sem a történelemben, sem a jelenben. Egy ember mindig többet ér élve, mint halottként. És mindig többet ér teljes, boldog emberként, mint egy önmagát feladó, frusztrált emberi roncsként. Ha valakinek meg kell halnia, vagy fel kell adnia önmagát ahhoz, hogy a környezete értékelje, akkor nem jó környezetben van.
A mártír hozzáállás és a vele járó konfliktuskerülés csak elfojtott indulatokat eredményez. A ki nem mondott érzések, szőnyeg alá söpört problémák előbb vagy utóbb biztosan ki fognak törni. Csak idő kérdése. Ha készen állsz, hogy áldozat legyél, az is leszel. És az élet megy tovább. Nélküled.
De Te nem azért olvasol még mindig, mert áldozat szeretnél lenni. És mivel a másik véglet, az egocentrikus hozzáállás sem jött be, tovább keresed a választ a problémádra.

A kalauzhal egyszerű trükkje

Tudod, miért úszkálnak nyugodtan a kalauzhalak a cápák körül? Azért, mert jól működő szimbiózisban élnek. A kalauzhal megszabadítja a cápát az élősködőktől, cserébe nemcsak jóllakik, hanem ő maga le is kerül az étlapról. Mindenki jól jár, nincs konfliktus.
Konfliktushelyzetben a helyes válaszhoz a helyes kérdés így szól: Hogy lesz mindkettőnknek jó?
Így van ez akkor is, ha csak számodra közömbös emberekkel való üzleti kapcsolatról van szó. Gyors sikert elérhetsz úgy is, hogy kizárólag a saját érdekeidet nézed, de tartós eredményt biztosan nem. A személyes kapcsolatokban is ez a helyzet. Ha nincs meg az egyensúly, ne számíts megoldásra. A saját érdekeiddel tisztában vagy; szánj rá energiát, hogy a másik ember igényeit is tiszteld! Főleg, ha még szereted is azt a másik embert. Ilyenkor egyetlen lehetséges kérdés marad: Hogy lesz mindkettőnknek jó?
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.