Boldogság – egy mindenkiben élő vágy, egy olyannyira keresett lelkiállapot, egy rongyossá használt fogalom, egy mindig eladható árucikk. Mindenki szeretne boldog lenni, és a fogyasztói társadalom vásárlási lázának ez az egyik legfontosabb motorja. De vajon hol kell keresni a boldogságot? Egy rövid tanmese következik, ami segít választ adni a kérdésre.
*****
Élt az erdőben egy varjú, aki teljesen meg volt elégedve az életével, boldognak érezte magát. Egy napon azonban életében először meglátott egy hattyút. „Ő milyen szép fehér,” – gondolta – „én pedig milyen fekete vagyok. Biztos, hogy a hattyú a világ legboldogabb madara.”
El is mondta ezt a hattyúnak, aki azonban így felelt: „Én is azt gondoltam, hogy én vagyok a világ legboldogabb madara, amíg meg nem láttam egy papagájt, akinek a tollai kétféle színben is pompáztak. Szerintem ő lehet a világ legboldogabb madara.”
A varjú megkereste hát a papagájt, hogy lássa, milyen is a világ legboldogabb madara. Irigykedve nézte egy darabig, majd őt is megszólította és elmondta neki gondolatait. A papagáj így válaszolt: „Igen, nagyon boldog életem volt, egészen addig, míg egyszer meg nem láttam egy pávát és rá nem jöttem, hogy nekem csak kétféle színem van, míg ő rengeteg színben pompázik. Biztos, hogy ő a legboldogabb madár a világon.”
Elindult hát a varjú a páva keresésére. Kereste őt az erdőben, a közeli mezőn, a tónál, de sehol nem találta. Végül az állatkert fölött repülve látta meg őt, ahogy valóban csodálatos tollazatát széttárva álldogált ketrecében. Rengeteg ember gyűlt össze, hogy megcsodálja szépségét. Amikor a páva újra egyedül maradt, a varjú odarepült hozzá és áradozva így szólt: „Kedves páva! Annyira szép vagy, hogy nap mint nap emberek százai jönnek megcsodálni Téged! Bezzeg amikor engem meglátnak, azonnal elhessegetnek. Most már biztos vagyok benne, hogy Te vagy a világ legboldogabb madara.”
A páva ekkor így felelt: „Én is mindig azt gondoltam, hogy én vagyok a legszebb és legboldogabb madár a világon. De a szépségem miatt rácsok mögé vagyok zárva egész életemben. Körbenéztem, és azt látom, hogy Te, a varjú vagy az egyetlen madár itt az állatkertben, aki nincs rabságban. Most már tudom, hogy nem én vagyok a legboldogabb madár a világon. Bárcsak varjú lehetnék! Milyen szabadon és boldogan repülhetnék, amerre csak kedvem tartja!”
pava_es_varju
*****
Az emberek többsége pont ott nem keresi a boldogságot, ahol az egyetlen esélye lenne megtalálni azt. Igen, könnyebb másokhoz hasonlítani önmagad. Könnyebb elhinned, hogy a külsőségek számítanak igazán. Könnyebb megvásárolni készen azt, ami boldogságot ígér.
Valóban vannak dolgok, melyeket ha megszerzünk, boldogabbá válhatunk. De ezeken a dolgokon nincsen árcédula, és még csak kezedbe sem foghatod őket. De megtalálhatod, ha jó helyen keresed – önmagadban.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Mit is jelent gazdagnak lenni?
Gazdagnak érzed magad? Vagy sok minden hiányzik még az életedből?
Tovább
A harcos és a medálok
A győzelemnek is megvan a maga terhe. Ha elbuksz, az
Tovább
Változás
Egy nagyon kedves barátom nemrég azt mondta, hogy meglepődött, amikor
Tovább
Amiért senkinek nem kell magyarázkodnod
Általában két okból szokott egy ember egy másik ember életébe
Tovább
Élve vagy halva – vajon hogyan érünk többet?
Tudom, hülye a kérdés. Sőt, provokatív is. Egyáltalán, hogy lehet
Tovább
A gyűlölet a gyenge ember utolsó fegyvere
Tudod, mi történik akkor, ha valaki nem tud veled mit
Tovább

4 Comments

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Nem baj ha ronda fekete varju vagyok, csak szabad legyek. Nem szeretem a pavaskodo embereket, mert nem oszintek. Tul sok a festek rajtuk, ami idovel megkopik. Mig a varju szine orok, szive es elete szabad.
    Igen, nagyon tanulsagos ez az iras: ha megertjuk. 🙂 Mint minden jo az eletben a szetetet is belulrol indul el. Mindenkiben benne van, csak nem mindenki tudja kiszabaditani.
    Udvozlettel Rozika.

  2. Szántó András

    Most olvastam ezt a – szintén – remek írásodat. Talán egy dolgot tennék hozzá:
    a boldogság alapja az önismeret.
    3 dolgot kérdeznek az emberek (akiket érdekelsz!):
    – Min szoktál nevetni? Minek örülsz?
    – Min szoktál sírni?
    – Miről álmodsz?
    Ha ezt tudod valakiről, akkor ismered. Ha tudod magadról, akkor magadat is ismered…
    Szeretettel és köszönettel:
    Szántó András

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük