Vajon természetes folyamat-e az izoláció, mely társadalmunk jelentős részénél megfigyelhető? Tényleg technológiai és intellektuális fejlődésünk szükséges következménye az, hogy az emberek többsége a természetből – és sokszor mesterséges közegéből is – kiszakadt lényként éli le életét?
És vajon visszafordítható-e ez a folyamat? Én hiszek benne, hogy igen. Ahogy abban is, hogy sokkal könnyebben, mint hinnénk. Elég csak kinyitni a szemünket és kinyitni az elménket, hogy újra befogadjuk azt, amitől elszakadtunk. Mert mindez jelen van most is a világban, ahogy a következő rövid történet is tanúsítja.
*****
Egy antropológus hosszabb időt töltött egy afrikai törzsnél, hogy tanulmányozza életüket, kultúrájukat és szokásaikat. Látogatásának vége közeledtével, egyik nap a munkája utáni időtöltésként egy játékot javasolt a gyerekeknek. Megtöltött egy nagy kosarat gyümölcsökkel, letette egy távolabb eső fa tövébe, majd egy vonalat húzott, mely mögé felsorakoztatta a gyerekeket. Azt mondta nekik, hogy vezényszóra szaladjanak a fa alatti kosárhoz, és aki megnyeri a versenyt, az kapja meg az édes gyümölcsöket.
Amikor elindította a versenyt, valami egészen szokatlant tapasztalt, amire egyáltalán nem számított. A gyerekek ahelyett, hogy egymást lökdösve próbáltak volna az élre törni, megfogták egymás kezét és együtt szaladtak vidáman a célig. Ezután leültek egy kört alkotva és együtt megették a finom gyümölcsöket. Az antropológus meglepetten kérdezte tőlük, miért futottak együtt, csoportban, mikor sokkal több gyümölcs, és így sokkal nagyobb öröm juthatott volna annak, aki egyedül nyeri meg a versenyt.
Az egyik kislány ekkor így válaszolt: “Hogy lehetne egyikünk is boldog, ha a többiek szomorúak?”
*****
A dél-afrikai törzsek kultúrájában az Ubuntu szó fejezi ki ezt az összetartozás-érzést. A szó jelentése: emberiesség; kapcsolat a világ összes élőlényével. “Azért vagyok, mert mi vagyunk.”
Az Ubuntu filozófiája egyrészt azt fejezi ki, hogy Te, mint egyedülálló emberi lény része vagy egy nagyobb egésznek, aminek a létezésedet köszönheted. Legyél hálás azoknak az embereknek, akik segítettek az utadon, és legyél hálás azoknak az ismeretlen élőlényeknek, melyek létezése hozzájárul ahhoz, hogy Te létezhess.
Másrészt arra is emlékeztet ez a gondolat, hogy Te is hozzá tudsz tenni ahhoz, hogy a világ picit jobbá váljon. Ez pedig nemcsak lehetőség, hanem egyúttal felelősség is. Felelősség azokért, akikkel megosztod az otthonodat, a Földet, és felelősség azokért, akiknek átadod majd azt.
Ahogy a Nobel-békedíjas Desmond Tutu fogalmazott, az Ubuntu annak az ajándéknak a része, melyet Afrika ad a világnak. Fogadd el ezt az ajándékot, és add tovább minél több embernek!
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
“Ha a letezes alapja a dialektika, akkor az ellentmondast barmiben ki kell tudnunk mutatni.” Lenin
A kozossegelmeny /amit igazan tobbnyire csak pszihedelikumokkal lehet elerni/ dialektikaparja az individualis identitas.
Csak nehany hartyasszarnyu rovar es az ember haboruzik eletre-halalra. Miert? Mert a hartyasszarnyuak tarsadalmaiban a rokonsagi fok a testver es a klon kozott van. Az embernel a genetikat a ,tarsas, fantomok potjak: haza, csalad, mi vallasunk, istenunk, kiralyunk.
Ha az identitas atcsuszik az ,en,-rol a ,mi,-re akkor nnem lehet a haborut elkerulni. Sajnos ma is nacionalizalodik a vilagunk.
Nagyon örülök, hogy Te is ebben hiszel és így élsz 🙂
Ha erre az életszemléletre tanítjuk a gyerekeket és a felnőttek közül azokat, akiket még lehet, akkor meg is fog valósulni. 🙂
Nagyon tetszett az írás! Ezt és így kellene a ma “modern” emberének is összefogni, egymást segítve, közösen örülni a szépnek a jónak, a világ minden adományának, a természet parányi része vagyunk- hiába az óriási egónk, a felsőbbrendűségünk- ez nem ér semmit, szeretettel, összefogással jobbá válik környezetünk, életünk,a világunk!
Begyógyulnak Földanya sebei, boldogabb lesz parányi életünk ezen a világban!