Nem teljes lista következik. Az nagyon hosszú lenne. Inkább azokra a jelekre fókuszálok, amelyek a leggyakoribbak és a leghatározottabban mutatják, hogy sérült, vagy eleve torz személyiségű emberrel van dolgod.
Természetesen vannak fokozatok. Az alábbi jellemzők némelyikét kisebb mértékben megtalálhatod szinte bárkiben (igen, még saját magadban is), de nagyon nem mindegy, hogy csak átmeneti gyengeségről van szó, vagy pedig egy meghatározó mentalitásról, amely sejtszinten jelen van valakiben.
Mindezt szem előtt tartva következzenek a jellemtelenség leggyakoribb jellemzői.
1. Érvek helyett személyeskedés
“Amikor a vitát elvesztette, a rágalmazás marad a vesztes egyetlen eszköze.” – szól a mondás, és ennek valóságtartalmát a mai magyar közéletben nagyon könnyen megfigyelheted. De a személyes kapcsolataidban is – ha még vannak nem megfelelő emberek az életedben. A gerinces és másokat tisztelő ember nem a másik ember személyét támadja, legfeljebb az érveit (de előtte megpróbálja megérteni azokat). Ha nincs ehhez elég ismerete vagy intelligenciája, akkor inkább csöndben marad – de semmiképpen sem próbálja megszégyeníteni azt, akivel nem ért egyet.
2. Szelektív tekintélyelvűség
A jellemében gyenge ember az erősebb kutya basszusgitározik elve szerint akit magánál erősebbnek tart, annak lefekszik, akit gyengébbnek hisz, vagy akivel el akarja hitetni, hogy gyengébb nála, azt megpróbálja lenyomni a földre – és ha sikerül, még meg is tapossa. A tisztelet nála csak “felfelé” működik (mintha létezne felfelé meg lefelé), de azt is csak az aktuális érdeke vezérli.
3. Gátlástalan irányváltások
A római mitológia kétarcú Janusa kispályás játékos emberünkhöz viszonyítva, aki mint az olajozott szélkakas, úgy vált irányt nyomtalanul, ha a hatalom szele már nem az arcát, hanem a seggét fújja. Memória törlése, új irány éltetése, az új urak cipőjének fényesre lefetyelése. Ki emlékszik már rá, hogy tegnap még más zászlót lobogtatott kezét ökölbe szorítva… Ma ma van, ma ezek a szelek fújnak.
4. Határok egyre kijjebb tolása
Racionalizálás. Vagy az indulatok elszabadulása. Ez a két folyamat egyike vezet oda, hogy a jellemtelen ember egyre kijjebb tolja saját erkölcsi határait, egyre többet megenged magának, egyre többet árt a környezetének, és egyre kevesebb szabályt érez magára vonatkozónak. A racionalizálást akkor választja, amikor valamit el akar érni, tisztességesen nem megy neki, így gerinctelen módszert alkalmaz, majd próbálja megmagyarázni azt. Az indulatok elszabadulása pedig akkor jellemző rá, amikor összeomlani készül hamis énképe, és elkezdi olyan kicsinek érezni magát, amilyen a jelleme valójában. Ilyenkor vagy az 1. pont szerinti reakció következik, vagy az agresszió más formája.
5. Könnyű préda
A jellemtelen ember könnyen kizökkenthető tettetett egyensúlyából. A legkisebb probléma, a legkisebb nézeteltérés, vagy a legkisebb őt érő kritika romba dönti látszólagos belső egyensúlyát, és kiömlik belőle saját életének nyomora. Persze nem így, direkt módon, hanem sokkal inkább mások cseszegetése, vagy mások felelősségének hangoztatása formájában. Ragadozónak hiszi magát, pedig nem más, mint egy könnyű préda. És ha ezt megérted, már nem leszel többé az áldozata.
Érdemes figyelned az apró jelekre is, nemcsak a nagyokra. A fentiek már hétköznapi helyzetekben (pincérrel való beszélgetés, apró nézeteltérés, őt kedvezőtlenül érintő felsőbb döntés, stb.) is megmutatkoznak, úgyhogy nem érdemes megvárnod, hogy már csak a Téged érintő, éles helyzetekben vedd észre azokat.
Éles figyelem és a határok következetes meghúzása. Amint ezt megtanulod, köddé válik a jellemtelen emberek hatása.