Köszönet a gerinctelennek.
Napra pontosan egy évvel ezelőtt két kicsi fekete folt látszódott az országút mentén a pusztában. Sokan elhúztak mellettük, a legtöbben valószínűleg észre sem vették Őket, egy emberi angyal azonban gyanút fogott. Megállt, közelebb lépdelt, és észrevette, hogy a két kicsi fekete folt mozog.
3-4 hetesek voltak. Sírtak, éhesek voltak, nagyon hiányzott nekik az anyukájuk, és rettentően féltek. Néhány órával korábban valaki Istent játszva úgy döntött, hogy a két kutyababa élete eddig tartott, ezért szemétként kivágta őket a pusztába. Majd elviszi Őket az aranysakál, esetleg a patkányok rágják szét a testüket, miután teljesen legyengültek.
Ennek a valakinek mondok most köszönetet.
Annak a humanoid lénynek, akit ha embernek nevezünk, elfog a szekunder szégyenérzet, mert a takonyban egész biztosan több tartás van, mint benne. Őszintén köszönöm neki, hogy két felbecsülhetetlen értékű Kinccsel ajándékozott meg minket – még ha akaratán kívül is tette.
A két kicsi fekete folt nagyon hosszú utat járt be egy év alatt. Egyikük vitaminhiánnyal és evési problémákkal indult, másikuk csigolyaelcsúszással (talán a pusztában landolás miatt), akut veseelégtelenséggel és kétoldali súlyos csípőbetegséggel. Most itt fekszenek mellettem teljesen egészségesen.
Őszintén hálás vagyok a megmentőjüknek, a Páromnak, Édesanyámnak, az állatorvosi csapatnak, és minden barátomnak, akik szeretetükkel és segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy most itt tartunk. De a legnagyobb köszönetet Lord érdemli, aki szintén a halálból menekült még évekkel ezelőtt. Ő az, aki mutatja az utat nekik, Ő az, aki befogadta, védelmezi és őszintén szereti Őket, és ami a legmeghatóbb számomra: Ő az, aki fiú kutyus létére pótanyukájukként gondoskodik róluk, és akihez bármikor odabújhatnak.
Valakinek kidobandó szemetek. Nekünk Gréta és Gertrúd. Túlélők. Társak. Mókamesterek. Csodálatos lelkek.
P.S.: Ha kutyával szeretnétek élni, akkor lehetőleg ne vásároljatok, hanem mentsetek. Rengetegen várnak még egy utolsó esélyre.