Van, hogy úgy gondolod, Veled történik meg minden rossz, amit csak el tudsz képzelni. Van, hogy a fájdalom olyan erős, hogy másra nem is tudsz koncentrálni. Úgy érzed, mindenki másnak sokkal könnyebb az élete. Kétségbe esel. Az élet igazságtalan – gondolod, és nem érted, miért éppen Téged sújt. Erről szól az alábbi tanmese is.
*****
Élt egyszer egy asszony, aki egy napon váratlanul elveszítette egyetlen fiát. Mélységes fájdalmában a bölcs tanítóhoz ment, hogy segítséget kérjen.
„Milyen imád, milyen varázsigéd van, amivel vissza lehet hozni a fiamat az életbe?” – kérlelte könyörögve az asszony.
A tanító ahelyett, hogy elküldte volna, vagy megpróbált volna logikusan érvelni, így szólt az asszonyhoz:
„Hozz nekem egy mustármagot egy olyan otthonból, mely nem ismeri a szomorúságot. Azzal fogjuk kiűzni a fájdalmat az életedből.”
Az asszony elindult hát, hogy megkeresse a mágikus mustármagot.
Először egy hatalmas kastély ajtaján kopogtatott be, majd így szólt az őt fogadó asszonynak:
„Egy olyan otthont keresek, mely nem ismeri a szomorúságot. Ez egy ilyen hely? Nagyon fontos nekem, hogy megtaláljam.”
„Egész biztos, hogy rossz helyen jár.” – hangzott a válasz, majd a kastélyban lakó asszony elkezdte neki sorolni mindazt a szörnyűséget, amin eddig keresztülmentek. A mágikus mustármagot kereső asszony ekkor ezt gondolta magában:
„Ugyan ki tudna jobban segíteni ezeknek a végtelenül szomorú embereknek, mint én, aki magam is mély fájdalmat éltem meg?”
Így hát maradt még egy ideig, hogy megvigasztalja a kastély lakóit, majd folytatta útját, hogy megtalálja a mágikus mustármagot. De bárhová is kopogtatott be, újabb és újabb szomorú történeteket ismert meg. Mindenhol olyan emberekkel találkozott, akik mély fájdalommal küzdöttek meg életük során, vagy épp jelenleg is ezt teszik.
Az asszony annyira belemerült abba, hogy enyhítse mások fájdalmát, hogy végül szép lassan elengedte a sajátját. Ezután értette csak meg, hogy mi volt az értelme a mágikus mustármag keresésének.
*****
Könnyen kerülünk áldozat szerepbe. A gyermeki naiv illúziók az élet egyszerűségéről hamar elszállnak. Megtanuljuk, hogy sokkal könnyebb padlóra kerülni, mint hittük. És az az igazság, hogy a legtöbben könnyen ott is maradnak. Sokan elfogadják, hogy ami történt velük, az csapás az élettől, Isten büntetése, vagy a sors keze – ki éppen miben hisz. De rá fogsz jönni, hogy mindez nem számít. Mert csak az számít, hogy mit kezdesz azzal, ami történt Veled.
Építkezz, ne rombolj!
én már segíteni SEM tudok….
Kedves Gábor.Minden nap erőt adnak a motivációid.A mai napig a magam baját háttérbe szorítva segítek másoknak,és boldoggá tesz.Sajnos egy műtét előtt álok,és nem tudok dönteni.Pedig olyan jó lenne ha most nekem segítenének.
Üdvözlettel:Ági
Kedves Gábor,ez nagyon igaz,amit ebben írtál!
Magamon tapasztaltam most,hogy otthon tartózkodtam 2 teljes hónapig,a magam fájdalmai ellenére olyan jó volt másoknak vígasztalót mondani,pedig aztán nekem is van!DE! Megkönnyebbültam utána,amikor láttam,milyen hálásak az emberek egy-két jó szóért,s azon csodálkoztam,milyen könnyen tudtam derűt hozni,s aztán úgy belejöttem,hogy még élveztem is!
Nagy tapasztalatod van,s örülök,hogy minden írásodat olvashatom!
Szeretettel Zsóka