Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani.
Legalábbis így érzed, amikor megtörténik veled – és lehet, hogy ugyanezt érzed évek, sőt, évtizedek múlva is. Mert az, aki így kicseszett veled, nem érdemli meg, hogy megbocsáss neki.
Itt kerülsz bele a csapdába.
Egy olyan csapdába, amelyben akár egész életeden át vergődni fogsz. Mert azt gondolod, hogy a másik embernek bármi köze is van a megbocsátásodhoz. Azt gondolod, az ő érdemeitől függ, hogy a megbocsátás gesztusával megajándékozod, vagy attól elzárod.
És nem látod, mennyire abszurd a gondolatod.
Pedig olyan ez, mintha valaki rád adna egy jó nehéz hátizsákot, és Te folyamatosan szidnád őt ahelyett, hogy ledobnád a zsákot a földre. Inkább cipeled. Pedig lehet, hogy ő már ott sincsen. Lehet, hogy már nem is emlékszik rá, mit tett. Lehet, hogy emlékszik, és röhög rajtad, hogy még mindig azt a hátizsákot cipeled.
Akármelyik is a helyzet, a zsák a Te terhed.
És ennek semmi köze ahhoz, hogy ő mit érdemel, vagy milyen rossz ember szerinted. Semmi köze ahhoz, hogy megbánta-e, amit tett, vagy vigyorogva figyel Téged. Ez a Te terhed.
És ha picit is szereted magad, akkor nem cipeled.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Gábor! Te megbocsájtanád,ha fiatalon teljesen tönkretették volna az egészséged,annyira,hogy ne tudj dolgozni se? Később- az így kialakult helyzetet kihasználva – elvettek volna Tőled mindent csalással?