Korábban írtam a motiváció szerepéről, a külső és belső motiváció közti különbségről. Azonban vannak olyan helyzetek az életünkben, melyek az erős belső motivációt is megtépázzák. Meggyengül az önmagunkba vetett hitünk és megkérdőjelezzük saját céljaink és a hozzájuk vezető út helyességét. Stroke túlélők sokat tudnak erről mesélni, de a legtöbb ember a mindennapokban is rendszeresen szembesül a motiváció kisebb vagy nagyobb mértékű visszaesésével. Sokan szenvednek ettől és nem tudnak vele mit kezdeni, mások kifogások mögé menekülve próbálják igazolni önmagukat. Pedig nem olyan bonyolult a helyzet. Zig Ziglar szavaival: „Az emberek azt szokták mondani, hogy a motiváció nem tartós. Nos, a fürdés sem. Ezért ajánlatos naponta megismételni.”
Sokszor felnagyítjuk magunkban a problémáinkat és hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a mi helyzetünkben mások is motiválatlanok lennének, összetörnének, feladnának. Ilyenkor jó emlékeztetni magunkat, hogy vannak emberek, akiknek még nálunk is nagyobb nehézségekkel kell szembesülniük, és akiknek a „lehetetlen” nincs a szótárukban. A saját gondolataim mellett az oldalon Mindennapi Motiváció címmel rendszeresen meg fogok osztani olyan történeteket, melyek Zig Ziglar fent idézett szavait segítenek teljesíteni.
Az első olyan ember, akire érdemesnek tartom felhívni a figyelmet, Nick Vujicic. Több oka is van annak, hogy vele kezdem. Az első, hogy a stroke-om utáni felépülés időszakában rám is inspirálóan hatott, amikor rátaláltam a neten egy video-ra, ami egy végtagok nélkül született ember életét és mindennapjait mutatja be. A másik ok az, hogy idén tavasszal lehetőségem volt személyesen is meghallgatni őt, amikor Magyarországon járt. Végül, de nem utolsósorban örültem, hogy Eni, a fiatal stroke túlélő lány, akivel interjút készítettem, szintén megemlítette őt, mint inspiráló személyiséget.
Nick Vujicicra nehéz bárkinek azt mondania, hogy „bezzeg neki könnyű”. Ha arra gondolsz, hogy valakinek még az olyan alapvető dolgok, mint az evés, egy ajtó kinyitása, vagy egyszerűen csak a reggeli felkelés fekvő helyzetből is kihívást jelent, akkor egészen más perspektívába kerülnek a saját problémáid.
Az alábbi két video jól tükrözi Nick életfelfogását és azokat a gondolatokat, amiknek köszönhetően teljes és sikeres életet tud élni (jóval több video megtalálható magyar felirat nélkül, angolul tudóknak érdemes rákeresni a nevére). Ha legközelebb panaszkodsz, gondolj bele, milyen könnyű volt legutóbb fogat mosnod.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Voltak kisebb es nagyobb tragediak az eletemben, amit vegul is en nem tragedianak eltem meg, hanem valami olyan helyzetnek, amibol ki kell jonni. Ki kell jonni, mert nekem elni kell, nekem feladatom van. Mindegyik mas volt, de mindegyik megallitott egy idore. Es valamikor egy ilyen helyzet-ben vagy utan, talaltam ra a neten Nick Vujicic egyik videojara. Csak neztem a karok es labak nelkuli embert, hallgattam amit mond, es folytak a konnyeim. Amikor magamhoz tertem es tudtam gondolkodni, akkor ertettem meg, hogy nekem mekkora elonyom van. Vele szemben nekem vannak karjaim es labaim. Nem letezik, hogy ne tudnam azt tenni, amit akarok. Ki hatarozhatja meg hogy mikor, mit tehetek? Senki! Csak en magam. Szep lassan megerosodott bennem a tudat, hogy semmi nincs veszve, csak egy kicsit megallt a dolog. Pihenunk, gondolkodunk (nem agyalunk) es cselekszunk. Bennem is van annyi ero mint barki masban. Amit elakarok erni, attol nem tantorithat el senki. Akkor sem, ha sok evbe telik megvalositani. Annal nagyobb lesz az oromom es a meglepetes masoknak.
Sokszor visszatertem az O videoihoz. Tudatosan kerestem es talaltam tobbet is. Nem tudom megnevezni milyen, hatassal volt ram. Mindig konnyes szemmel neztem vegig. Teljesen megerintett a lelkem melyeig. Kesobb pedig mar celiranyosan kerestem az ilyen lelekepito videokat – tobbet is. Hasonlokat. Keresem a mai napig is, vagy visszaterek hozza. Vagy csak ugy jon egy “kosza” gondolat. Mar regebb ota tudom, hogy azok nem veletlenul jonnek az utamba. Mar tudom, hogy az ilyeneket kovetni kell. Altalaban mindig akkor talalok ra valami megoldasra, ami mar regota foglalkoztat, vagy eszembe juttat valamit, amit mar elfelejtettem.
Azt hiszem nem bolcsebb lettem, csak turelmesebb es korultekintobb. Es mar tudom, hogy a “belso hangra” hallgatnom kell. Fajdalmas emlek tanitott meg ra. Es az is igaz, hogy mindenhez fel kell noni!! 🙂 Es az is, hogy minden csak akkor erkezik az eletunkbe, amikor felkeszultunk a fogadasara. 🙂
Bocsanat de kicsit hosszura sikeredett. Ugy megindultak a gondolataim, hogy ezeket le kellett irnom.
Udvozlettel Rozika.