Tudod, mi az, amire az emberek még a céljaik elérésénél is jobban vágynak?

Az önigazolásra. Arra, hogy ne kelljen hülyének érezniük magukat a döntéseik miatt. Amiatt, hogy megvették a leárazott szélesvásznú TV-t, ami drágább volt, mint máshol eredeti áron. Amiatt, hogy befizettek egy rahedli pénzt egy kurzusra, amitől kicsit sem lettek boldogabbak, sikeresebbek vagy gazdagabbak. Amiatt, hogy vakon hisznek egy olyan párt propagandájának, amelynek politikusai baromira nem az ő érdekeiket szolgálják. Amiatt, hogy évek óta követnek egy szelfméjd “gurut”, aki gyönyörű képet fest arról, amit ő maga soha meg nem tapasztalt − ezért fingja sincs róla, hogyan lehet megvalósítani azt.

És ez kínos. Na, nem az eladónak, az oktatónak, a politikusnak vagy a guru-imitátornak, hanem a fogyasztónak. Neked, ha megvetted a túlárazott TV-t, befizettél az értéktelen kurzusra, benyalod a látszatintézkedéseket, vagy hallgatod az üres, ám hangzatos álbölcsességeket.

Kínos, mert át lettél… hajítva. Át a palánkon, hogy meglegyen a repülés illúziója. És ilyenkor lép be az önigazolás mechanizmusa.

“Ó, hát ez nagyon megérte, hiszen mindenki más is vigyorog! Ó, hát magasabban vagyok, mint voltam! Ó, hát jól döntöttem, hiszen szárnyalok! Ó, hát nincs itt semmi baj, még be sem csapódtam!”

Aztán jön az érkezés… pofára.

Az még hagyján, de most jön a lényeg. Mert ilyenkor hősünk vagy belátja, hogy valamit nagyon benézett (és akkor nagyon hülyének fogja érezni magát emiatt), vagy kitart amellett, hogy ő igenis repül (még ha most arccal fekszik is a mocsárban).

Szerinted melyiket választják többen?

Nyertél: a másodikat. Mert nem szeretjük hülyének érezni magunkat. Az már az oviban is ciki volt, ha ránk mutogatnak, úgyhogy a hülyék − mint mindenkinél − a mi utcánkban is a másik oldalon laknak.

Nevezhetjük ezt egónak. Nevezhetjük makacsságnak. Nevezhetjük regressziónak. Nevezhetjük a szégyenérzet elől való elnyargalásnak. De tök mindegy, hogyan nevezzük, mert a lényeg ugyanaz:

Addig nem haladsz előre, amíg fontosabb a célodnál a szar döntésed igazolása.

Addig csak dobálnak át a palánkon. Újra és újra. Úgyhogy ha valóban repülni szeretnél, akkor szükséged lesz a saját szárnyaidra. Önállóságra. Körültekintő hozzáállásra. Kritikus gondolkodásra.

Így sem kerülhetsz el minden egyes kudarcot, de kétszer nem fogod látni ugyanazt a palánkot. Mert ha nem félsz egy kis időre hülyének érezni magad, akkor már nem leszel az folyamatosan.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója. Mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Általában két okból szokott egy ember egy másik ember életébe
Tovább
Nem így tervezted. Először nem is tervezted sehogy. Egyszerűen csak
Tovább
Tudom, rohadtul idegesítenek Téged. A nagyképű celebek, az okoskodó ismerősök,
Tovább
Néha úgy tűnik, hogy az emberiség kezd elembertelenedni. Úgy tűnik,
Tovább
Az emberi életnek van egy furcsa paradoxona: túl hosszú ahhoz,
Tovább
Utálni nemcsak a tökfőzeléket lehet, hanem embereket is. Embereket jobban.
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük