A süteménytolvaj

Szeretünk ítélkezni. Az sem jelent akadályt, ha csak a teljes kép egy kis darabját látjuk, és valójában fogalmunk sincs a helyzetről vagy a másik emberről. Szeretünk gyors ítéleteket hozni. Mert a megismerés munka. Befogadni valami újat, mélyebbre ásni, megérteni – sokszor ez tűnik a nehezebb útnak. Főleg akkor, ha az saját prekoncepciónkat rombolná le. Pedig a könnyebb út, az azonnali ítélkezés általában nem vezet sehova. Erről szól az alábbi történet.

*****

Egy középkorú hölgy érkezett a repülőtéri váróba. Mivel több órája volt még gépe indulásáig, vett egy csomag süteményt, keresett magának egy ülőhelyet és elővette a könyvét. Egyre jobban belemerült az olvasásba, ám egyszer csak feltűnt neki, hogy a mellette ülő férfi pofátlan módon belenyúl a kettőjük közt lévő süteményes zacskóba, majd vesz belőle néhány darabot.

A hölgy próbált úgy tenni, mintha nem venné észre a történteket, de nehezen tudta visszafogni magát. „Hogy képzeli ez, hogy szó nélkül vesz a sütimből? Ha nem lennék ilyen jólelkű, már rég kiszúrtam volna a szemét.” – gondolta ingerülten. Feszültsége egyre csak fokozódott, mert mindig, miután kivett egy sütit a zacskóból, a férfi szintén ugyanezt tette, egészen addig, míg már csak egyetlen süti maradt.

A hölgy feszült kíváncsisággal várta, most mi fog következni. Ekkor a férfi elmosolyodott, majd kettétörte a süteményt és az egyik felét a hölgynek nyújtotta, miközben a másikat elkezdte rágcsálni. „Ez igen… ennek az embernek aztán van bőr a képén!” – gondolta ingerülten az asszony, miközben kikapta a férfi kezéből a fél süteményt.

Idejét sem tudta, mikor húzta fel magát ennyire valakin, és amikor a hangosbemondó az ő járatának utasait szólította, megkönnyebbülten indult el a beszállókapuhoz. Szó nélkül, vissza se nézve hagyta ott a süteménytolvajt.

Miután felszállt a repülőre és elhelyezkedett az ülésben, már kicsit megnyugodva elhatározta, hogy befejezi a könyvét az út alatt. Ahogy a táskájába nyúlt, megdöbbenve vette észre, hogy süteményes zacskója bontatlanul ott lapul a cuccai között.

„Ha az enyém itt van, akkor a másik zacskó a férfié volt, és ő csak barátságosan megosztotta velem.” – hasított belé a felismerés. De már késő volt bocsánatot kérni. Nem a mellette ülő férfi, hanem ő maga volt a hálátlan és szemtelen süteménytolvaj.

*****

Akármilyen kényelmes és ösztönös megoldás is, amíg nem ismered a teljes történetet, ne próbáld meg kipótolni azt. Legyél nyitott, ismerd meg a másik embert, az adott helyzetet, az események hátterét, és csak ezután alkoss véleményt! Soha ne hozz pillanatnyi érzések alapján végleges döntést!