Jól van. Itt a vége.
Küzdöttél, de nem megy tovább. Beleadtál mindent, mégsem lett meg az eredménye. Nagyon szeretted volna, ha sikerül, de nem jutottál el a célig. Helyette a keserű csalódás maradt.
Talán nem ez a Te utad. Talán pont ez a kudarc tanít meg arra, ami még hiányzik ahhoz, hogy más valamiben, vagy más valakivel sikerüljön. Talán. Vagy talán az utolsó lehetőségedet engeded most el.
Mielőtt feladnád, van néhány kérdésem hozzád.

Miért kezdted el?

Állj meg egy pillanatra – hagyd most itt a jelent és emlékezz vissza! Akár évekkel ezelőtt indultál, akár csak nemrég kezdted, valami elindított. Valamiért úgy döntöttél, megcsinálod. És valamiért folytattad, egészen mostanáig.
Mi az, ami motivált akkor, amikor elkezdted, és ami vitt előre idáig? Több pénzt szerettél volna keresni, konkrét és határozott cél nélkül, csak hogy több pénzt keress? Vagy mások elvárásainak szerettél volna megfelelni? Talán meggyőztek róla, hogy ezt kell csinálnod ahhoz, hogy boldog legyél?
Ha csak külső motiváció hajtott előre, akkor megértem, hogy elfáradtál. A külső motiváció soha nem tartós. Ha csak erre építettél, akkor nem csoda, hogy összeomlott a várad. És talán nem is érdemes a romok között maradnod – jobb, ha találsz valamit, ami fontosabb számodra.
De ha ennél többről van szó, ha a motiváció belülről jött, ha tényleg hittél benne, akkor várj még, mielőtt gyászolsz. Várj egy percet, nézz magadba, és válaszolj őszintén önmagadnak: miért kezdted el? Annak idején meghoztad a döntést és elindultál egy úton, ami fontos számodra. Elkezdtél valamit, ami a részeddé vált. A legfontosabb lépést – a legelsőt – akkor megtetted. A második legfontosabbat most fogod megtenni. Kiszakítod magadból ezt a részt, vagy megőrzöd és harcolsz tovább?
samurai

Mennyit tettél bele?

Befektetett munka nélkül nincs hosszú távú eredmény. Pontosan tudod ezt, hiszen eddig küzdöttél a célodért, áldozatokat hoztál érte, és erre szántad egy jelentős részét a legnagyobb vagyonodnak – az idődnek. Gondold végig, mennyi munkát és energiát tettél eddig bele. Gondolj azokra a percekre, órákra, napokra, talán évekre is, amiket a célnak szenteltél.
Nem, nem veszítesz el mindent, ha most feladod. Minden törekvés, minden küzdelem erősebb és értékesebb emberré tesz. Az eddigi munkád sem fog kárba veszni teljesen. De ha most feladod, mindenképpen veszítesz. Mekkora ez a veszteség? El tudsz vele számolni? Vagy az eddigi befektetésed túl értékes ahhoz, hogy veszni hagyd?

Mennyire fontos ez neked?

Fontos volt. Tudom. Hiszen ezért tartottál ki eddig. De folyamatosan változunk, és időnként a prioritásaink is változnak. Lehet, hogy ami régen olyan közel állt a szívedhez, az ma már csak egy langyos mosolyt vált ki belőled. Lehet, hogy egy ideje már csak a megszokás visz előre.
De vannak dolgok, amik nem változnak. Vannak olyan vágyaink, melyekért bármikor képesek lennénk küzdeni. Mégis megtörik néha a hit; a legerősebb belső motiváció is válságba kerülhet időnként. És nem is mindig egyszerű ilyenkor eldönteni, hogy Te változtál meg, vagy csak egy olyan mélypontra kerültél, mely természetes része az útnak.
Személyes segítség
Mikor jobb lemondani valamiről? És mikor kell küzdeni tovább, bármennyire is nehéz? Ha válságba kerültél, nem könnyű eldönteni, hogy mit engedj el, és mihez ragaszkodj minden erőddel. De ha valami igazán fontos számodra, akkor azt érzed Te is. Mert ha nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnál rá, akkor fontos.  És ha fontos, akkor nem adhatod fel.

Meddig fog fájni?

Gondolj arra, hogy mit éreznél, ha sikerülne. Képzeld el, milyen erő, magabiztosság és öröm járna át, ha elérnéd a célodat. Milyen érzés? Nem most érzed ezt utoljára – elő fog jönni újra és újra. Ha megpróbálod eltemetni mélyen, akkor is. Amikor már azt hiszed, végleg elfelejtetted, akkor is elő fogja hozni egy elejtett félmondat, egy bevillanó kép, vagy egy magányos óra, amikor a gondolataiddal maradsz. És ez akkor válik igazán fájdalmassá, amikor rájössz, hogy már késő; az egykori „mi lenne, ha” kérdésből már csak a „mi lett volna, ha” maradt.
Ha nyitott kérdéseket hagysz, melyekkel nem számolsz el most, azok végig fognak kísérni egész életedben. Ha most a küzdelem fájdalmától menekülsz, akkor tudd: ez a fájdalom elmúlik, de az elszalasztott lehetőség miatti sajnálkozás olyan fájdalmat okoz, mely sokkal tovább veled marad.

Kit hagysz magára?

Talán túlságosan el vagy foglalva önmagaddal és a saját problémáiddal ahhoz, hogy ezt észrevedd, de nem csak rólad szól a történet. Még a személyes céljaid és az értük való küzdelem, vagy annak hiánya is hatással van a környezetedre, a szeretteidre – azokra, akik hisznek benned.
Megpróbálhatod önmagaddal elhitetni, hogy így lesz jobb, és másnak is megmagyarázhatod, miért adtad fel, de az ő érzéseit, az ő csalódását nem fogod tudni tompítani. Nem csak magadnak taposod az utat, ezt soha ne feledd! Azzal, hogy küzdesz a célodért, hitet adsz másoknak is – hitet benned, hitet saját magukban, és hitet abban, hogy van értelme ennek az élet nevű játéknak. Mert a Te feladatod az is, hogy megmutasd nekik: ha nem adod fel és következetesen dolgozol valamiért, annak mindig lesz eredménye.

Hogy lesz jobb az életed?

Maradt még egy kérdés, mielőtt a végső döntést meghozod. Minden cselekedetednek alapvetően az a célja, hogy jobb legyen az életed. Csak így van értelme. Sok döntésünket úgy hozzuk meg, hogy a hosszú távú jó érzést lecseréljük a pillanatnyi örömre. Sokan ezért nem jutnak el a célig soha. Most könnyebb feladni, mint tovább küzdeni. De hogy később mi lesz, mennyire fog ez fájni, mennyi keserűséget fog okozni a pillanatnyi gyengeség, arról a legtöbben próbálnak nem tudomást venni.
De Te ennél többre vagy képes! Tudsz küzdeni, ahogy eddig is ezt tetted, és tudod, hogy mire van szükséged az életedben. Az egyetlen kérdés, ami maradt, mielőtt feladnád: mivel teszi jobbá ez az életedet? Ha azért akarod feladni, mert nem fontos számodra, és biztosan tudod, hogy ez kell ahhoz, hogy jobbá váljon az életed, akkor ne habozz, hagyd abba!
De ha nem így van, akkor szedd össze minden erődet és folytasd! Mert képes vagy rá.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Mindennapi Motiváció – Mark Goffeney
Sok olyan embert ismerek, akinek egyik pillanatról a másikra összeomlott
Tovább
Az egér esete az egérfogóval – avagy a közömbösség csapdája
Mi közöm nekem ehhez? Más nyomora nem a Tiéd –
Tovább
Az utolsó fuvar
Vannak dolgok, amik jelentéktelennek tűnnek. Sőt, akár fölöslegesnek is. És
Tovább
Az a bűnöd, hogy Te voltál kéznél – az emberi rosszindulat lélektana
Képzelj el egy olyan életet, amiben senki nem áskálódik ellened.
Tovább
Nem kell bilincsben élned – gyakorlati útmutató a félelmeid legyőzéséhez
Rengeteg formáját ismerem a félelemnek. Tudom, milyen érzés olyan jelentéktelen
Tovább
Te mit viszel magaddal?
Az élet egy utazás – szól a jól ismert közhely.
Tovább

2 Comments

  1. Kedves Edina, köszönöm szépen, hogy írt és megtisztelt a bizalmával. Mindig van kiút, csak elszántság kérdése, hogy valaki megtalálja-e. Ez a válaszom közhelyesnek tűnik elsőre, de valójában nagyon egyszerű ez: ha csak egy apró lépést tesz azért, hogy jobban érezze magát, már előbbre jut, mint ahol most van. A kulcs a cselekvés. Én nem gondolkodnék túl sokat azon, hogy mit kezdjek az életemmel, hanem elkezdenék minél több olyan tevékenységet megismerni és kipróbálni, ami érdekelhet. Szerintem szánjon egy kis időt önmagára. Legalább néhány hetet, vagy ha kell, akkor többet. Próbáljon ki olyan dolgokat, amiket még soha, és olyanokat is, amiket már régen nem csinált. Ha érdekli a rajzolás, kezdjen el rajzolni, ha a könyvelés vonzza, vágjon bele a könyvelésbe, ha búvárkodni szeretne, búvárkodjon… A lényeg, hogy találja meg Önmagát – újra, vagy talán életében most először. És azt javaslom, hogy mellette sétáljon sokat, lehetőleg erdőben, de mindenképpen valami nyugodt helyen. Csak Ön és a gondolatai. Ne A-ból B-be akarjon eljutni, csak sétáljon céltalanul, és közben figyeljen befelé, aztán kifelé is, és keresse a kapcsolódási pontokat a világgal. Egy gondolatot, egy érzést, egy formát – bármit, amiben megtalálja Önmagát. Az önismeret hosszú utazás, de megéri elindulni rajta. Röviden összefoglalva én azt javaslom, ne görcsöljön azon, hogy még nem tudja, hol a helye a világban, egyszerűen csak induljon el valamerre, amerre húz a szíve, és ha nem jó az irány, akkor útközben majd változtat rajta. Mozgásban maradni – ez a kulcs szerintem. És miután megtalálta önmagát, jó, ha van egy saját magánál nagyobb célja is. Mások segítése, a világ kicsit szebbé tétele, és természetesen a szerettei boldoggá tétele. De ez csak azután fog menni, hogy egyensúlyba került önmagával.
    Remélem tud valamit hasznosítani azokból, amiket írtam, és ha elakadna, írjon nyugodtan.
    Legyen szép napja! Ne csak a mai, hanem az összes. 🙂

  2. Kedves Gábor!Ez a történet mélyen megérintett engem!Én már 4hónapja harcolok magammal de úgy érzem nincs már erőm és nincs mi motivájon!Nagyon el vagyok keseredve!Hát igen megvallom őszintén én is azok közé tartoztam akik hajtják a pénzt.Nekem négy gyermekem van és mindig csak a munkahely és az otthonom közötti útvonal volt számomra az élet.Nekik megadni mindent hogy ne közösítsék ki őket a suliból,táborok tablet,telefon és még sorolhatnám mi minden.Aztán a sok túlóra családi gondok munkahelyi gondok szép lassan felörölték a mindennapjaimat.Most itt vagyok megtörten lefogyva kész ideg roncsnként.Habár felmondtam nem bántam meg mert úgyéreztem váltanom kéne hogy máshol is kiprobáljam magam.Azért nyolc évet lehúztam de lehet előbb kellett volna megtennem ezt a lépést és akkor nem fájna annyira mint most.Fogalmam sincs hogy mit fogok kezdeni a szabadidőmben mert nekem most új ez a helyzet.Kiestem a mókuskerékből!Egyre viszont nagyon vágyok mégpedig az hogy újra boldog kiegyensúlyozott anyuka és feleség legyek.Nagyon negativ vagyok semmi jót nem látok !Értéktelennek érzem magam!Gábor szeretném ha segítene!Van ebből egyáltalán kiút?Gyógyszereket nem szeretnék szedni mert az csak elnyomja a problémát attól még a probléma megmarad!Mihez kezdjek magammal igy megtörten csalódottan?Válaszát előre is köszönöm!Tisztelettel:Váciné Veller Edina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük