Motiváció – milyen talajra építed a várad?

Írta: | 2013-07-31
A motiváció, vagy annak hiánya minden ember életét érinti, mégis azt látom, hogy sokan intuitív módon kezelik a kérdést és hagyják, hogy a külső körülmények határozzák meg a motivációjukat, és ezáltal az elért eredményeiket is. Azonban a tartós eredményekhez – mint sok más területen – a motiváció esetében is tudatosságra van szükség. Erre legyintve mondhatnád, hogy hülyeség, hiszen a motiváció egy érzés, ami vagy megvan benned, vagy nincs. Ha valamit nem szeretnél csinálni, nem fogod tudni tudatosan szeretni. Mielőtt válaszolok erre és elmagyarázom, mit értek tudatos motiváció alatt, nézzük meg, miért kezelik a legtöbben mellékvágányon a motiváció meglétét vagy hiányát.

Amíg arról van szó, hogy egy kis extra munkával több eredményt érj el, esetleg több pénzt szerezz, vagy arról, hogy felhúzd-e a futócipőd, vagy lenyomj néhány fekvőtámaszt, addig a legtöbben könnyen ülnek le inkább a TV elé egy zacskó chips-el, későbbre halasztva a cselekvést. De a „később” nem szerepel a naptári napok között. A folyton elódázott döntés megmarad a tervek szintjén és ennek egyik fő oka az, hogy ugyan elmarad a jutalom, de nincs azonnali büntetéssem. Csak évek, vagy évtizedek múlva szembesülsz vele, hogy tönkretetted az egészségedet, nem valósítottad meg az álmaidat, nem tetted meg, amit szerettél volna megtenni az életedben. De ezt addig még nem látod, amíg csak egy-egy nap kényelme a központi kérdés. A népszerű motivációs szerző és előadó, Tony Robbins így fogalmazott: „Az emberek nem lusták, csak nem hatékonyak a céljaik, vagyis olyan céljaik vannak, amik nem inspirálják őket.”
Amikor viszont nő a tét, például az életedről van szó, akkor a motiváció kérdése kulcsfontosságúvá válik. Ezzel találkoznak a stroke túlélők is, amikor a fizikai állapotuk javulása után, vagy azzal párhuzamosan jelentkezik a stroke által okozott pszichés teher. Sokszor ez nem látszik kívülről, de a stroke túlélők és közvetlen családtagjaik hamar szembesülnek a nehézségekkel, melyek a legerősebb motivációt is megtépázzák. Itt már nemcsak arról van szó, hogy megszerzed-e a jutalmat azért, amit teszel, hanem alapvetően arról, hogy megszabadulsz-e a büntetéstől, ami minden nap sújt. Arról, hogy lesz-e újra normális életed. Ha nincs benned motiváció, akkor a félelmeid és a stroke által okozott károk fogják meghatározni a hátralévő életed.

Külső és belső motiváció

A motiváció tehát egyeseknek már rövidtávon is meghatározza az életét, de hosszútávon mindenkinél kulcsfontosságú. De hol van szerepe a tudatosságnak? A motivációnak alapvetően két típusa van: külső és belső motiváció. Külső motiváció például a munkában a pénz és az előléptetés, a mindennapi életben a büntetés elkerülése, a másoknak való megfelelés vágya, de ide tartozik a barátaid vagy családtagjaid ösztönzése is. Ezzel szemben a belső motiváció egy belső késztető erő, ami arra ösztönöz, hogy cselekedj akkor is, ha nincs külső jutalom. Csak azért teszed, mert jól érzed magad, ha megtetted. Ez az a belső tűz, ami akkor is ég, ha kívülről nem táplálják, vagy akár megpróbálják eloltani.
Aki csak külső motivációra hagyatkozik, az olyan, mint aki ismeretlen földön épít várat. A talajtól függ, hogy megmarad-e a vára. Ha szerencséje van és jó a talaj, egy ideig nem lesz gondja, de ha sárra építette, a vár hamar összeomlik. A külső tényezőkben sosem lehetsz biztos. Ami ma neked kedvez, holnap ellened fordulhat. Aki ma melletted áll, holnap elveszítheted. Csak a belső motiváció az, amit biztosan felhasználhatsz, bármi is történik veled vagy körülötted. A tudatosságnak ott van szerepe, hogy megtaláld ezt a belső tüzet, és ha már megtaláltad, akkor eköré építsd az életedet.
Mark Twain-t idézve: „A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszülettél, és az, amikor rájössz, hogy miért.” Az emberek folyamatosan keresik a választ arra, hogy mi az élet értelme. Sokan nem találják meg, mert kifelé nézelődnek, pedig a válasz egyszerű: az élet értelme az, amit adsz neki. Van, aki elvonul a hegyekbe es magányosan éli le az életét. Másnak van egy munkája, amit szeret és mellette felnevel néhány gyereket. Melyikük életének volt több értelme? Számodra talán a családos szülőének, akivel a játszótéren találkoztál, vagy együtt dolgoztatok. De mi van, ha mindketten boldogak voltak? Mindketten megtalálták a belső tüzet és úgy érezték, van értelme az életüknek.
A cselekvés és a halogatás közötti döntés könnyűvé válik, ha a célt igazán magadénak érzed. Így még ha óriási csapás is ér és a körülményeid drámaian megváltoznak, akkor is tudod, mit kell tenned. Nem azért kell, mert bárki ezt mondja, hanem azért, mert így érzed jól magad.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

2 gondolat ehhez az íráshoz: “Motiváció – milyen talajra építed a várad?

  1. Ilona

    Kedves Gábor! Nagy hálával tartozom azért a hosszú idő óta keresett válaszért, amit ebből a godolatfűzérből kaptam! Most igazán AHA élményem volt! És milyen egyszerű a keresett válasz, szinte hihetetlen! ” az élet értelme az, amit adsz neki.” Most jól homlokon csaptam magam: hát persze!
    Örülök, hogy Rád találtam, és hogy vagy nekünk! Köszönöm!
    Kitartó olvasód, és híved: Ili

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Ilona, nem tartozol semmivel nekem, a válasz benned volt, és most álltál készen arra, hogy megkapd. Nagyon örülök, hogy a közreműködésemmel történhetett ez meg. 🙂 Egyébként Konfuciusznak igaza volt: “Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.” Mindig egyszerű a válasz is, csak túl sok a külső zaj, ami elnyomja, mi pedig elfelejtünk hallgatni a szívünkre. Köszönöm szépen, hogy írtál, és hogy olvasol. 🙂

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.