Van az a pont, amikor érzed, hogy vége. Vagy azért, mert eltört benned valami, vagy azért mert megváltoztál, és már nincs szükséged arra, amihez (vagy akihez) eddig ragaszkodtál görcsösen. 

A felismerés eleinte félelemmel tölt el. Mi van, ha mégsem jól döntesz? Mi van, ha a langyos húgyból egy tömény trágyahalmazba veted magad – miközben Te csak a boldogságodat kerested? A változás félelmetes. Félelmetes, mert nincs kapaszkodód, hiszen pont most engeded azt el. Félelmetes, mert nincs tapasztalatod arról, ami következik. Félelmetes, mert egészen másról szólt az eddigi hitrendszered. 

“Maradj nyugiban a seggeden. Csináld azt, amit eddig, abból baj nem lehet. Ne lépj ki a biztonságos zónából, még ha minden porcikádat taszítja is ez a fajta élet.” 

Ilyen mondatok suhannak át az agyadon, miközben valahol belül mélyen már érzed, hogy ettől a perctől már semmi nem lesz olyan, mint régen. Már nem megy. Egyszerűen már képtelen vagy belesúvasztani magadat egy olyan keretbe, amiben soha nem is fértél el.

Nincs visszaút. A vadászpilótáknál a “point of no return” azt a helyet jelzi, ahol elfogy az üzemanyaguk fele. Onnantól már csak előre van út, visszafordulni fölösleges, hiszen a bázist már úgysem érnék el. 

Point of no return. Végzetes túlvállalás, vagy motiváció az előrejutáshoz?

Persze, hogy félsz. Ismerem én is ezt az állapotot. Sőt, nekem sem csak múlt idő lehet ez. Bármikor belefuthatunk mindannyian egy olyan élethelyzetbe, amikor már világos, hogy vissza nem megyünk, de előre menni még félelmetes.

Csakhogy tudod, mi az, ami még ennél is félelmetesebb? 

Az, hogy így éled le az egész életedet. Beleragadva egy méltatlan kapcsolatba, vagy egy méltatlan munkakörnyezetbe, vagy egy méltatlan szerepbe az életedben. Az a félelmetes, hogy 10-20 év múlva, amikor már megtennéd azt a lépést, amit most még nem mersz, akkor már késő lesz. Vagy ha még nem késő, akkor is újabb évtizedek mentek el az életedből úgy, hogy nem voltál boldog. Talán az utolsó évtizedek.

Nincs visszaút. Amikor már érzed ezt, ideje lépned. Agyalás nélkül, önmagadba vetett hittel.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Képzelj el egy 81 éves bácsit. Sajnos az emberek többsége
Tovább
Ma lennél 5 éve halott. Ismeretlenül, senkinek nem hiányozva, plusz
Tovább
Kereshetsz újat. Kereshetsz izgalmat. Kereshetsz valakit, akivel újra megéled a
Tovább
Van egy dolog, ami rendkívül egyszerűnek tűnik, sokaknak mégis nagyon
Tovább
Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek
Tovább
Veszélyes párosítás. Az ilyen ember újra és újra keresni fog
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük