Túl sok az oltás.
Tényleg. Ez így sehová sem vezet. Illetve ahová vezet, oda szerintem egyikünk sem akar menni. Csak azt még nem látjuk, az még nincs itt – ezért nem is akarunk vele foglalkozni.
Túl sok az oltás. És ez így nemcsak gáz, hanem baromi veszélyes is.
Nem a vakcináról beszélek. Aki felnőtt embernek érzi magát, annak lehetősége van tájékozódni, mérlegelni, újra tájékozódni (lehetőleg más forrásból is), újra mérlegelni, aztán dönteni, hogy mit tesz. Önálló emberként. Mondhatnám, hogy úgy, mint a nagyok, de a nagyok többsége nem ezt teszi.
A nagyok többsége egymást oltogatja.
Személyeskedő, mocskolódó, gúnyolódó, vagy gyűlölködő megjegyzésekkel, innen-onnan összeollózott, “racionális” (valójában az érzelmeik racionalizálására szolgáló) érvekre alapozott szónoklatokkal, vagy a másik háta mögött zajló, alattomos áskálódással.
Jut itt oltás mindenkinek. Hiszen tele vagyunk hittérítő polihisztorokkal, akik nemcsak hogy mindenhez értenek, de még küldetésüknek is tartják azt, hogy leoltsanak mindenkit, aki másképp ért mindenhez. Meg azokat is, akik egyáltalán nem akarnak mindenhez érteni, egyszerűen csak kérdéseket tesznek fel.
Túl sok az oltás, és jó eséllyel Te is érzed, hogy ez hová vezet. A tisztelet teljes hiányához. A vélemény korlátozásához. A konstruktív viták megszűnéséhez. Az izomból berúgott ajtókhoz kopogtatás helyett.
Ebben a játékban nem nyerhetsz. Akár oltasz, akár Téged oltanak, ha részt veszel a játékban, veszítesz. Itt csak azok nyernek, akiknek érdekük, hogy egymást oltogassák az emberek. Mert amíg az oltogatással vannak elfoglalva, addig sem figyelnek.
És aki nem figyel, az hamar rabja lesz valakinek vagy valaminek. Mint a vad, aki egy jó falat reményében besétál a ketrecbe.
Túl sok az oltás. Túl sok a felbujtás. Túl sok a kéretlenül kihányt szó, túl sok az igazságot önkényesen értelmező igazságosztó. Főleg most. Főleg akkor, amikor a feszültség lett az alapállapot. A “vagy te, vagy én” gondolkodás oda vezet, hogy együtt zuhanunk. Mert mindenki meg akarja úszni a becsapódást, ezért elkezd lökdösődni – de ahol mindenki lökdösődik, ott mindenki zuhanni fog. És az utolsónak nem lesz ideje integetni, mert magával rántja az utolsó előtti.
Túl sok az oltás. És túl kevés az olyan ember, akinek fontosabb a jövője, mint az igazságérzete. Aki meri azt mondani: Köszi, én ebből nem kérek.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
