Soha ne hagyd el a játszóteret – felépülés stroke után

Írta: | 2013-08-09
Az életben időnként olyan akadályokba ütközünk, amiket sokan hajlamosak leküzdhetetlennek látni. Van, aki megfutamodik, és van, aki kitart, de egyre fogy a reménye. Egy stroke is ilyen akadály, amit az tesz igazán nehézzé, hogy koncentráltan és jelentősen felnagyítva jelentkezik mindaz, amit az élettől normál esetben elosztva, kis adagokban kapunk. Hogyan tudjuk kezelni ezeket a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat az életünkben? Hogyan érjük el, hogy ne forduljunk vissza, még ha eleinte reménytelennek is tűnik a siker?
A stroke utáni felépülés lassú, és az út rögös. Ezt minden stroke túlélő és közeli hozzátartozója is jól tudja. A normális életbe való visszatérésért folytatott mindennapos küzdelemben időnként nehéz kitartónak lenni. A felépülés során mindenki találkozik ilyen mélypontokkal, még a legerősebbek is. Mindenfajta terhelés elől ösztönösen menekülni próbál a szervezet, éppen akkor, amikor kitartó, következetes munkára van szükség.
Nemrég megismertem egy lányt, akinek szintén stroke-ja volt (érdemes megnézni az ő blogját is, szimpatikus a hozzáállása és sok hasznos információt gyűjtött össze: http://strokeomvolt.blog.hu/). Őt idén februárban, szintén 28 évesen érte a csapás, de hozzám hasonlóan ő is lehetőségnek tekinti azt, ami történt. A pozitív életfelfogásának köszönhetően fél év alatt szinte tökéletesen felépült, és gyakorlatilag már a célegyenesben van. Ő is szembesült azzal, amivel mindannyian: vannak holtpontok, amiken néha úgy érezzük, nem tudunk átlendülni. Megkérdezte, milyen gyakorlati tanácsokat tudok adni ilyen esetekre.
Alapvetően azt tudom mondani, hogy nincsenek csoda módszerek. Minden fejben dől el, én ebben hiszek. A kishitűek persze nyugodtan mondhatják, hogy ez hülyeség, de ezzel csak magukat nyugtatják meg és próbálják igazolni tétlenségüket.Te döntesz, mennyire akarod a sikert. Az első és legfontosabb lépés az, hogy állítsd rá az agyad, hogy tökéletesen rendben vagy. Nem jövő időben, hanem jelenben. Ne adj más lehetőséget az agyadnak.
Ami a konkrét gyakorlatokat illeti, mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy minden eset más és más. A stroke különböző részeit károsíthatja az agynak, és a károsodás mértéke is különböző az egyes esetekben. Ezt a részét a stroke-nak nem lehet általánosítani, ahogy az is egyéntől függő, hogy milyen specifikus gyakorlatokra van szükség a felépüléshez. Azonban minden esetben a hozzáállás az, ami a legtöbbet fog számítani.
Lényegében bármiből lehet gyakorlatot csinálni. A lényeg, hogy élvezd, ne feladatként tekints rá, hanem kihívásként. Én mindent próbáltam felhasználni a gyors felépülés érdekében. Pár nappal a stroke után behozattam a családommal a laptopomat és befejeztem az elmaradt munkámat úgy, hogy igyekeztem minél többet használni a bal kezemet. Így ugyan lassabban ment minden, de folyamatosan fejlődött a mozgáskoordinációm. Aztán azzal játszottam, hogy míg bejött a családom látogatni és beszélgettünk, a kórházi kisasztalon lévő kockás terítőn kinéztem egy-egy négyzetet és az ujjammal megpróbáltam beletalálni. Az ásványvizes palackért mindig bal kézzel nyúltam, még ha eleinte csak 3-4 próbálkozás után sikerült is eltalálnom. Az egyik szobatárs bácsitól kaptam egy puha kislabdát, amivel sokat járkáltam a kórházi folyosón. Feldobtam, elkaptam, persze mindig bal kézzel. Egyik nap édesanyám behozott egy cérnaszálat, azzal gyakoroltam a bal kéz finom mozgását. Evésnél is sokszor a bal kezemet használtam. Szóval nem követtem semmilyen kötött gyógytornát (gyógytornász egyébként rám sem nézett), csak igyekeztem a mindennapi életben mindent felhasználni a felépüléshez. Az egyensúlyérzéket egy lábon állásokkal, meg a küzdősportban használt rúgások lassított kitartásával gyakoroltam. Hozzám ez áll közel, de mindenkinek van olyan mozgásfajta, amit szeret, és ahol kell a pontos mozgás (tánc, jóga, vagy bármi más). A kórház udvarában, utána pedig otthon az utcákon sétálva azzal is játszottam, hogy a kiemelkedő járdaszegélyeken végig tudjak menni.
Ne hagyjuk, hogy meghaljon bennünk a gyerek. A kisgyerekek ösztönösen játszanak, felfedeznek. Szívják magukba a tudást és gyorsan fejlődnek minden téren, ha nem korlátozzuk őket.
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk,
hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”
George Bernard Show
Ahogy a gyerekek fejlődésében, úgy egy stroke-ból való felépülés, vagy bármilyen más leküzdhetetlennek tűnő akadály esetén is fontos, hogy váltogasd az impulzusokat, amik az agyadat érik. A változatosság egyrészt segít, hogy ne görcsölj, ha egy gyakorlat még nem sikerül, másrészt sokkal gyorsabb a fejlődés (sportban is, egészséges embereknél is), ha nem a monotonitás dominál, hanem sokféle kihívással találkozik az agyad.
Összefoglalva tehát, nem az a fontos, mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan. Ha mindig mindent megpróbálsz felhasználni a felépülésre, akkor előbb-utóbb nem lesz más választása a szervezetednek, mint normálisan működni. A lényeg a következetesség, hogy minden nap foglalkoztasd a rosszul funkcionáló végtagokat. És fontos, hogy élvezd a folyamatot. Ne görcsölj rajta, hanem játékosan állj hozzá. Ha elsőre nem tudsz végigmenni a járdaszegélyen, vagy nem tudod elkapni a kislabdát, esetleg nem tudsz megcsinálni egy táncmozdulatot szépen, próbáld meg újra és újra, és hamarosan menni fog. Csinálj sokféle szórakoztató dolgot és élvezd az egész folyamatot. A többi magától jön.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

4 gondolat ehhez az íráshoz: “Soha ne hagyd el a játszóteret – felépülés stroke után

  1. Antal Sára

    Kedves Gábor! Szeretem a történeteidet. Szeretem a bölcsességedet. Szeretem a Benned lévő szeretetet!- köszönöm! Ölellek: Sára ❤

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Sára, én is nagyon szeretem a kedvességedet, az értékes gondolataidat, és a belőled áradó szeretetet. Nagyon köszönöm! 🙂

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.