Nyomás alatt vagy. Tolod a döntést magad előtt, mint ganajtúró bogár a galancsinját – mígnem azon kapod magad, hogy már ki sem látsz a szarod mögül. Amiben élsz, azt már megszoktad. Mint Pelikán elvtárs narancsa: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a Tiéd – és lassan már fel sem tűnik, hogy valami nagy gáz van.

A kiszámíthatóság biztonságot ad. Boldogságot ugyan nem, de a megszokott életed felborulásának képe túl rémisztően hat. Akkor inkább lefekszel este szorongva. Inkább eltűröd, hogy nem a helyeden vagy. Inkább kihúzol még egy évet, meg még egyet, meg ki tudja még hányat.

Olcsó fájdalomcsillapítók

Sokan ringatják magukat illúziókban. Nemcsak a biztonság illúziójában – azt képzelve, hogy ha nem változtatnak semmit az életükön, akkor a dolgok nem fordulhatnak rosszabbra –, hanem a döntés illúziójában is.

“Úgy döntöttem, hogy maradok a munkahelyemen, még ha méltatlan is a helyzetem.”
“Nem válok el, mert nem tehetem meg ezt a gyerekeimmel.”
“Inkább vágjanak fát a hátamon, de legalább nyugodt a lelkiismeretem.”

És a sor még nagyon hosszan folytatható lenne. Illúziók, vagy ha nem ragaszkodsz az eufemizmus aranyköntöséhez: hazugságok. Olyan hazugságok, amelyekkel az emberek azért etetik magukat, hogy ne fájjon annyira a helyzet, amelyben vannak.

Sokan hazudják maguknak azt, hogy döntést hoztak. Hogy valami vagy valaki mellett kiálltak. De hazudnak, hiszen nem tudnak beleállni teljes szívvel az egyik vagy másik lehetőségbe. Hazudnak, mert csak elvannak anélkül, hogy bármit is változtatnának, miközben keseregnek azon, amiből kimaradnak.

Ez nem döntés. Ez sodródás. Vagy legjobb esetben egy erőtlen evickélés sodrásirányban. Egy olyasfajta ábrándozó alkudozás a Világegyetem működésével szemben, hogy a jó dolgokat továbbra is megkaphasd, de a velük járó nehézségekből kimaradhass.

Persze ez szinte mindig vesztes stratégia. Ilyenkor van az, hogy kiborulsz, mert már megint megalázott a főnököd. Vagy még mindig ugyanabban a szar kapcsolatban vagy, mint tegnap, tegnapelőtt, meg tíz évvel ezelőtt. Vagy lemondasz a saját boldogságodról a gyermeked érdekeire hivatkozva (és ezzel nemcsak óriási terhet akasztasz a nyakába, hanem szépen meg is tanítod neki, hogyan legyen egész életében nyomorultul boldogtalan).

A vagy-vagy gondolkodásmód veszélyes csapda. A valódi élet analóg tartományban zajlik, nem digitálisban. A legtöbb esetben nem A vagy B, jó vagy rossz, boldogság vagy katasztrófa között kell döntened, hanem egy széles spektrumon találhatod meg a lehetőségek közül a számodra legjobbat. Amiben benne vannak kompromisszumok, benne vannak áldozatok, benne vannak bizonytalanságok, és benne vannak olyan lehetőségek is, amelyek haszonnal, örömmel, új lehetőségekkel járnak.

Mit kezdhetsz ezzel most, hogy nyomás alatt vagy? Mi legyen most a döntésed a párkapcsolatodról, a munkahelyedről, az álmaidról, és más fontos kérdésekről?

Persze, hogy nem én fogom megmondani ezt. És bízom benne, hogy senki másnak sem hagyod, hogy megtegye helyetted. Abban viszont szívesen segítek, hogy megosztom, nekem hogyan váltak sokkal könnyebbé a döntéshelyzetek.

Mentális szerepjáték az életedért

A módszer végtelenül egyszerű. Elképzelem, hogy a döntést, ami előtt állok, már meghoztam. Sokszor egyébként ez valóban így is van, hiszen tudat alatt sokkal előbb döntünk, mint tudatosan, de tegyük fel, hogy még nincsen tudat alatti döntés, vagy még nem férünk hozzá.

Tehát lejátszom az agyamban, hogy A és B közül az A-t választottam. Aztán csak figyelek. Először csak figyelek, hogy mit érzek. Félelmet? Felszabadultságot? Szorongást? Örömet? Bármi is legyen az, az érzés őszinte. Az érzés mindig őszinte.

Aztán átgondolom, hogy mit nyertem és mit vesztettem. Megnézem, hogy amit vesztettem, az mennyire fontos nekem, és ha fontos, vissza tudom-e szerezni, tudom-e kompenzálni, vagy ha egyik sem megy, el akarom-e fogadni a veszteséget. Nem az a kérdés, hogy el tudom-e fogadni, hanem az, hogy akarom-e.

Aztán eljátszom ugyanezt a B lehetőséggel (vagy ha több lehetőség van, akkor az összessel). Aztán hagyom, hogy érjenek bennem az érzések és a gondolatok.

De ha Te nem a tudatosság útján szereted megközelíteni a kérdést, akkor megközelítheted máshogy is: meditációval, intuitívan, vagy bárhogy máshogy. Talán nem is fontos, hogy hogyan közelíted meg, csak az a lényeg, hogy közelítsd meg, ne pedig fuss előle.

Nem fogod tudni megspórolni a tanulási folyamatot. Így lettél orvos, vagy tanár, vagy mérnök, vagy felszolgáló. Beletanultál abba, amit csinálsz most. Így lett jogosítványod, és így lettél pelenkásból WC-re járó. A döntés, ami előtt állsz, olyan helyzetbe hoz, amelyből tanulni fogsz. Pontosabban tanulhatsz, ha a lehetőséget kihasználod, nem pedig elpazarolod.

Eredmény helyett folyamat

Végül nem az számít majd igazán, hogy hogyan döntesz, hanem az, hogy teljes szívből beleálltál-e a döntésedbe. Mert ha igen, és a döntésed szar lett, akkor nyugodt lélekkel válthatsz irányt bármikor, és állhatsz bele teljes szívvel egy újabb döntésbe.

Ha viszont nem állsz bele igazán semmibe sem, csak sodródsz és bánkódsz azon, ami nincsen, akkor nemcsak az irányváltás valódi lehetőségét rabolod el magadtól, hanem a jelenlegi helyzeted szépségeit is elmulasztod.

Pedig akár meg is élhetnéd a folyamatot. Nem a jó döntésen görcsölve, nem a biztonság illúzióját őrizgetve, nem a tanulás nélküli kényelemben ücsörögve, hanem figyelve az érzéseidre, befogadva a jót, és felnőve a nehézségekhez.

Mert az élet most zajlik. Nem akkor, amikor majd talán egyszer eljutsz valahova.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Hidd el, tudom. Ismerem a fájdalmat. Sok ruhájában találkoztam vele
Tovább
Képzelj el egy olyan életet, amiben senki nem áskálódik ellened.
Tovább
Persze, mindenki tudja, mi az. Mindenki érzi, ha kapja, és
Tovább
Tudod, mi az, amire az emberek még a céljaik elérésénél
Tovább
Egy fél és egy másik fél soha nem lesz egy
Tovább
Na igen. Szeressük egymást, gyerekek, amíg még megtehetjük – elintézhetnénk
Tovább

2 Comments

  1. Szia, nagyon tetszik ahogy gondolkodsz…a Concordantia bázisát építjük Keszüben (Pécs mellett), az első objektuma egy öngyógyító központ lesz. Ha már állunk valahogy, szeretnénk meghívni egy előadásra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük