Mert ha nem így van, akkor a másik ember a hibás. Vagy a körülmények. Vagy a világ. Ha nem kapjuk meg azonnal a remélt eredményt, akkor valami baj van odakinn. De biztosan nem bennünk…

Íme a cselekvés elmulasztására felhozott kifogások képzeletbeli toplistájának első helyezettje: Nincs rá időm. Miért nem sportolsz? Miért nem figyelsz oda, milyen ételeket vásárolsz a boltban? Miért nem töltesz időt a természetben? A „nincs rá időm” együgyű és hiteltelen érvelés.

Nem várhatod, hogy bármilyen eredményt elérj, ha semennyi időt nem szánsz rá. De a helyzet ennél rosszabb: azt sem várhatod, hogy a jelenlegi életkörülményeidet és egészségedet akár csak megőrizd, ha nem fektetsz bele energiát. Elmulaszthatod a testmozgást, holnap még semmi negatív hatását nem fogod érezni. Dobálhatod a kosaradba a műkajákat, sem holnap, sem jövő héten nem lesz semmi következménye. De eljön az a nap, amikor már lesz.

Sokszor hallottam erre a vicceskedő választ, hogy valamiben meg kell halni. Ezt egytől egyig olyan emberek mondják, akiknek fogalma sincs róla, milyen élet és halál küszöbén állni. Én tudom milyen. És garantálom, hogy aki egyszer megtapasztalja, soha többet nem fogja közömbösen azt mondani: valamiben meg kell halni.

De a valódi probléma nem az, hogy ha nem figyelsz az egészségedre, akkor 5-10 évvel előbb halsz meg (egyébként jó eséllyel ennél sokkal hamarabb, szívinfarktusban, stroke-ban, vagy rákban). Az igazi probléma az, hogy nagyon hamar lesüllyedsz arra a szintre, hogy nyomorultul éled le a hátralévő időt, amíg itt vagy. Amikor már az általános fáradtság és a stressz a mindennapok részévé válik, amikor a családdal töltött idő egy késő esti TV sorozatra korlátozódik, és amikor egymás után jönnek a konfliktusok és az egészségügyi problémák.

De ha már most érzed ennek a hatásait, akkor sem késő. Mindig tudsz változtatni. Amikor legközelebb azt mondanád, nincs rá időm, helyette mondd ki őszintén: ez nem fontos nekem. És ha tényleg nem az, éld tovább így az életed, amíg azzá nem válik. És reménykedj, hogy még akkor sem lesz késő. Ha pedig fontos az egészséged, akkor kérdezd meg magadtól, mennyi időt vagy hajlandó rászánni. 5 percet sem?

Ha akár csak ennyit szánsz egy gyors ház körüli kocogásra, vagy néhány jóga vagy erősítő gyakorlatra, már akkor sokat tettél magadért. És gyakran azon kapod magad, hogy ez nem is olyan rossz, és örömmel folytatod, belemerülve a testmozgás élményébe. Az egészséges ételek kiválasztása szintén nem tart ennél tovább. 5 perc. A Te döntésed.

Kevés dolog van, ami nagyobb problémát okozhat egy embernek, mint egy másik ember. Ennek az lehet az oka, hogy magunkból indulunk ki, és oda is érkezünk vissza. Valójában el sem hagyjuk saját kis felépített világunkat, melyben mindennek megvan a maga helye, és csakis ott van helye. Ha valami nem illik bele a képbe, azt személyes támadásnak vesszük. Ha valaki más, mint mi, az egyúttal rosszabb is.

A legtöbb embernek nem erőssége a konfliktuskezelés. Azonnal várjuk a megoldást, mely természetesen úgy kínálkozik, hogy a másik fél hirtelen megváltoztatja a véleményét és elfogadja, ami teljesen nyilvánvaló: nekünk van igazunk. A rossz hír az, hogy a másik ember általában pontosan ugyanígy gondolkodik.

Játsszunk most el egy gondolattal: mi van, ha a másik ember nem rosszabb, mint Te? Mi van akkor, ha ő pontosan azt érzi helyesnek, amit tesz? És mi lenne akkor, ha megértenéd, őt milyen érzések vezérlik, és miért mondja vagy teszi azt, amit. Próbáltad már őszintén megismerni az ő kis világát, mielőtt igyekeztél ráerőltetni a saját elképeléseidet? Lehet, hogy olyan megoldást találnátok, ami mindkettőtöknek jó?

Legközelebb, amikor nézeteltérésed támad valakivel, aki fontos számodra, gondolkozz el, mennyi időt szánsz rá, hogy megismerd az ő motivációit. 5 percet sem?

…ha sikerülne lefogynom…ha több pénzt keresnék…ha boldogabb lennék…ha saját házam lenne…

És így tovább. A kérdés röviden ennyi: Mennyire akarod? Ha olyasvalami a célod, ami nélkül nem tudod elképzelni az életedet, akkor felejtsd el a feltételes módot. És felejtsd el a béna kifogásokat. Egyedül Te felelsz a saját boldogságodért. Ha valami fontos Neked, menj és szerezd meg! Ha pedig nem annyira fontos, engedd el! Az élet túl rövid ahhoz, hogy sajnálkozz. És ha úgy érzed, túl vagy terhelve, nem megy, nem tudsz már erre időt szánni, akkor ismét tedd fel magadnak a kérdést: 5 percet sem?

Ha csak ennyivel előbb fölkelsz az ágyból és megteszel egy apró lépést a célod felé, már közelebb vagy hozzá, mint tegnap voltál. És ha ezek az apró lépések beépült szokássá válnak, akkor egy idő után további 5 perceket fogsz „találni” az életedben, melyeket örömmel fogsz a célod szolgálatába állítani.

Az egészséged, az emberi kapcsolataid és az álmaid sokkal többet érnek, minthogy veszni hagyd őket. Ha az ezekre szánt időről van szó, mindig tedd fel magadnak a kérdést: 5 percet sem?