Próbáltál már megülni egy vágtázó lovat csukott szemmel? És rajzolni, süteményt sütni, vagy bármi mást alkotni úgy, hogy nem látod az eredményét?
Csend és sötétség. Ez jellemzi Sanja Fališevac életét. Legalábbis kívülállóként ezt gondolhatnánk, ugyanis a hölgy gyerekkorában egy ritka betegség együttesnek köszönhetően elveszítette látását és hallását is. Azonban az ő világa mégsem láthatatlan és néma.
Sanja művész. Amit múltkor írtam a művészet valódi értékéről, annak ez a hölgy az élő példája. Megmutatja, mit jelent, és mire képes a művészet. Sanja Fališevac ráadásul olyat alkot, amihez azt gondolnánk, a látás nélkülözhetetlen. Szobrokat készít, melyek rendkívül kidolgozottak és élethűek.
Emellett egy ideje már lovagol is. Magabiztosan, élvezettel és félelem nélkül száll fel minden alkalommal a lóra. Sem művészetét, sem életét nem korlátozza az, amit mi fogyatékosságnak hívunk. Sokaknak csodának tűnik, azonban nagyon egyszerű a „titka”: azt csinálja, amit őszintén szeret. Szenvedélyesen követte az intuícióit és nem foglalkozott azzal, milyen távolinak tűnt a célja, hanem elkezdte járni azt az utat, amiben igazán hitt. Ez a kulcsa a céljaid elérésének. Ez az, ami a lehetetlen szót kitörli a szótáradból.
Itt pedig megnézheted, hogy Sanja hova jutott a saját útján:
(a képek az angolul nem tudók számára is önmagukért beszélnek)
Ideje félretenni a kifogásokat. Ideje elkezdeni élni, korlátozások nélkül. Itt az ideje, hogy változtass azon, ami nem tetszik az életedben. Ha egy vak és süket kislány elismert szobrászművész nővé tudott válni, akkor a Te álmaid sem elérhetetlenek. De ahhoz el kell indulnod az úton. A saját utadon.
Az, amit korlátnak hiszel, valójában lehetőség. Rajtad áll, hogy kihasználod-e.
„Te látsz dolgokat és azt kérdezed: „Miért”? De én megálmodok dolgokat,
melyek soha nem léteztek, és azt mondom: „Miért ne?”.
George Bernard Shaw
Szia Gabor 🙂
Azt gondolom, hogy aki ezt megerti, vagy nagyon melyerzesunek kell lenni, vagy valamilyen tragedianak kellett tortenni az eleteben, ami felnyitotta a szemet. En lato es hallo ember vagyok, de mindig melyen megerintenek az ilyen dolgok. Bizony vannak sokan: kik latok, de nem kepesek latni, es vannak kik hallok, de nem kepesek hallani.
Szerintem el kell erni egyfajta fejlettsegi szintet, hogy ezeket a kepessegeket magunkenak tudhassuk. Ehhez kellenek az elet megprobaltatasai, amibol sokat lehet tanulni. Vagy nevezhetem az elet leckeinek is.
Udv. Rozika