A csodálatos búzaszemek

Írta: | 2015-09-24
Szeretjük várni a csodát. Szeretjük átadni saját életünk irányítását egy fizikailag létező emberi, vagy elménk által megformált isteni lénynek, mert így nem terheli a saját vállunkat felelősség. Mennyivel kényelmesebb sodródni, mint evezni…
És ha a csoda elmarad, akkor vagy hitet váltunk, vagy belesüllyedünk az áldozat szerepébe. Amikor pedig valóban átélünk kisebb vagy nagyobb csodákat, meglepődve állunk széttárt karokkal, és magyarázatot keresünk arra, amire a magyarázat valójában nem is olyan bonyolult – ha jó helyen keressük. Erről szól az a rövid tanmese is, amivel nemrég találkoztam.
*****
Történt egyszer, hogy egy bölcs mester úgy döntött, két hétre elhagyja otthonát, hogy vidéken töltődjön fel és gyűjtsön energiát a folytatáshoz. A kis faluban, amelyet pihenése helyszínéül választott, rengetegen ismerték és tisztelték, így sokan kínáltak szállást számára. Mivel senkit sem ismert személyesen a faluból, egyszerűen a legközelebbi gazda felajánlását fogadta el, és nála szállt meg kéthetes pihenője alatt.
Teltek a napok, és a természet által közvetített nyugalom, a gazda és családjának kedvessége, valamint a környéken tett mindennapos séták valóban teljes feltöltődést kínáltak a mester számára. Ahogy a két hét eltelt és eljött a búcsú ideje, a mester megköszönte a család vendégszeretetét, majd egy zsák búzaszemet adott át a gazdának.
„Nagyon különleges magok ezek. Gondosan ügyelj rájuk, és külön földterületre ültesd el őket.” – hagyta meg vendéglátójának. A gazda pedig meg is fogadta a mester tanácsát, és az elültetett magok hamarosan hihetetlenül bő és jó minőségű termést hoztak.
buzaszemek
A következő évben a mester ismét a gazdánál töltötte kéthetes pihenőjét, melynek végén egy újabb zsák különleges maggal köszönte meg a vendéglátást. Így ment ez évekig, és a gazda időközben a környék legelismertebb termelőjévé vált. Fogalma sem volt arról, hogy honnan származnak és miféle varázserővel rendelkeznek ezek a búzaszemek, de már nem bírt tovább a kíváncsiságával, és a mester egy újabb látogatásakor végül előhozakodott kérdésével.
„Mester, ajándékodnak köszönhetően jólét köszöntött be családom számára. Nagyon hálásak vagyunk Neked mindannyian! Áruld el kérlek, honnan van Neked ilyen csodálatos termést hozó gabonád?”
A mester ekkor elmosolyodott, majd így felelt:
„Nincsen nekem semmiféle csodálatos gabonám. Ezeket a magokat a Te földedről gyűjtöttem sétáim során. A Te munkád eredménye, én mindössze annyit tettem, hogy mindig kiválogattam a legszebbeket, és azokat adtam Neked, hogy megkülönböztetett figyelemmel gondozd őket. Ennyi a csoda titka, semmi több.”
*****
Szeretjük várni a csodát. Csak várunk, és amíg kifelé figyelve mástól várjuk a megoldásokat életünk kihívásaira, észre sem vesszük mindazt a csodát, ami bennünk van. Képességeink és energiánk nagy része azért marad kihasználatlanul, mert megtanultunk tehetetlenül várakozni. Pedig a lehetőségeket mindig önmagunkban érdemes elkezdeni megkeresni – és aki ezt megteszi, annak legtöbbször már nincs is szüksége arra, hogy máshol folytassa a keresgélést.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Related Post

4 gondolat ehhez az íráshoz: “A csodálatos búzaszemek

  1. Kőnyves Mária

    Csodálatos tanmese csodálatosan megírva. A csodák velünk, bennünk vannak csak észre kell venni és legfőképpen hinni. Köszönöm szépen.

    Reply
  2. Kormosne Kiss Ilona

    Köszönöm szepen-tovsbbitottam- megosztottam. Tanulhatunk belőle

    Reply
  3. Merész Zsóka

    De jó volt ezt is elolvasni!
    Erről eszembe jutott,amikor repülőn utaztam és időnként felálltam,hogy kiegyenesítsem magam.Ilyenkor hátramentem és olykor a személyzettel szóbaelegyedtem.Látszott,hogy jól esik Nekik az érdeklődésem s még csodálkoztam is,amikor az utazás végén egy kis figyelmességet nyújtottak át azzal,mert hogy kedves voltam hozzájuk és mindent megköszöntem.Istenem!Hát nem ez a legtermészetesebb dolog?
    Egyeseknek úgy látszik,hogy nem!
    Nekem mindenestre jól esett Velük “eszmecserézni”,de persze nem azért,hogy kapjak valamit,sőt,még csodálkoztam is azon,hogy egy-pár jó szóért még meg is ajándékoznak?
    Igen,ilyen is van!
    Gábor,köszönöm az újabb tanulságos írásodat,mindig fel tudom használni!
    Szeretettel:Zsóka

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.