Így mossák az agyadat csendben és hatékonyan

Írta: | 2017-06-12
Hülyét csinálni abból lehet a legjobban, aki nem tudja, hogy éppen hülyét csinálnak belőle. Nem is kell előkotornunk általános iskolai emlékeinket ahhoz, hogy egy-egy „osztály balekja” személyében életszerű példát találjunk erre; elég csak körbenéznünk jelenlegi életünkben.
Nem, nem a tipikus lúzerekre gondolok, akiket csak a társadalmi szolidaritás ment meg az evolúció munkájától, hanem az átlagemberre. Azokra, akik reggel bemennek dolgozni és este hazamennek, törlesztik a banki hiteleket, megmondják nekik, hogy mit csináljanak, mit gondoljanak és mit ne – és mindeközben elhitetik velük, hogy szabadok. A dolog tragikomikus része az, hogy sokan tényleg el is hiszik.
Napjaink talán legkelendőbb árucikke a szabadság. Az emberek többsége kapkodja, mint a levegőt, miközben fel sem tűnik neki, hogy csak egy illúziót vásárolt meg. Egy olyan illúziót, ami instant örömforrást jelenthet ugyan, de ez többnyire néhány percnél nem tart tovább. Aztán kiürül a szervezetből, és szükség van belőle egy újabb adagra.
Ezért nyalják be annyian a politikai propagandát, és követnek vakon önjelölt népvezéreket, hiszen meg vannak győződve róla, hogy ezzel épp az áhított szabadságukat váltják meg. Ezért van az is, hogy az emberek jelentős része olyan munkát végez, amit nem is igazán szeret – vagy egyenesen utál –, mert elhiszi, hogy ennyi jutott neki, és így még legalább viszonylag szabad és biztonságos életet élhet. És ezért veszik meg rengetegen ész nélkül azokat a termékeket, amiket ügyes marketingesek az arcuk elé tolnak, megetetve velük, hogy ezektől lesz szabadabb és boldogabb az életük.

Túl nagy ár a semmiért

Sokan sokféleképpen adják el neked a szabadság illúzióját, de a cél mindig ugyanaz: a manipuláció. Az, hogy ne kelljen kényszeríteni Téged egy ideológia követésére, egy termék megvásárlására vagy egy helyzet elfogadására, hanem Te magad mondd azt, hogy „igen, ezt akarom!” Mert így sokkal hatékonyabb. Nem kell harcolni, nem vagy veszélyes, kevesebb energiába, időbe és pénzbe kerül elérni, hogy azt csináld, amit mondanak.
De még mielőtt az összeesküvés-elméletesek vagy az anti-összeesküvés-elméletesek erőre kapnak, megjegyzem: nem összeesküvés-elméletről beszélek, hanem egyszerű emberi tulajdonságokról. Olyanokról, mint kapzsiság és arrogancia az egyik oldalon, ostobaság és valahová tartozni vágyás a másik oldalon. Így talál egymásra eladó és vevő, függetlenül attól, hogy politikáról, vallásról, gazdasági társaságról vagy családon belüli dominanciáról van-e szó.
Az eladó többnyire jól jár (legalábbis rövidtávon), a vevő számára viszont a tranzakciónak mindig elég rossz az ár-érték aránya. Magyarul megszívja újra és újra, akárhányszor részt vesz a játékban. Túl sokat fizet a semmiért vagy a nagyon kevésért cserébe. Nézzük meg, hogy mik a leggyakoribb ilyen játszóterek.

Vedd meg a boldogságodat

Vegyük elsőként az embereket fogyasztóvá degradáló gazdasági társaságokat. Pontosabban azok döntéshozóit, akik ugyanolyan emberek, mint a többiek, csak erről gyakran megfeledkeznek (az időnként felbukkanó kivételek természetesen minden esetben tiszteletet érdemelnek). Számukra az elsődleges cél az anyagi haszon, minden más csak utána következik. Ha egyáltalán következik. Az emberek eszközzé válnak, akikkel csak annyit kell törődni, hogy megmaradjanak fogyasztónak, vagy ha kihullanak, akkor legyen helyettük utánpótlás.
Ha az ember mint élőlény kicsit is számítana ebben a képletben, ha kicsit is felelősségteljesen gondolkodna egy fogyasztási termékek eladásából élő vállalat, akkor nem kínálnának mérgeket alkohol, cigaretta, kozmetikum vagy akár egy egészségesnek kikiáltott műzli formájában.
Ehelyett mi történik? Emberek tömegei kajálják be, hogy ha valamire rá van írva, hogy epres, akkor az egészséges – még ha epret soha nem is látott a termék, ellenben E-számok tömkelegével tele van nyomva a megfelelő íz és állag érdekében. Ahogy azt is sikerült elhitetni a társadalom jelentős részével, hogy az igényesség és a jó társaságba tartozás szimbóluma az alkohol, a szabadságé a cigaretta, a vonzerőé pedig a kozmetikum.
Nem is a direkt reklámok okozzák a legnagyobb károkat – bár azok is erősen hatnak még a tudatalattinkra is –, hanem a közvetettek, amelyek a többség számára fel sem tűnnek. Megnézel egy filmet, és a kemény férfi hős vagy a független, erős nő alapvető kelléke a szájában a cigaretta. Vagy ott van a szex utáni cigi, ami sokakban már feltételes reflexszé erősödött mintakövetéssé vált. Aztán a bánatot alkoholba kell fojtani, de az ünnepléshez vagy a bulizáshoz is elengedhetetlen a pia. Közben pedig szenvedélybetegek milliói élnek önjelölt rabságban, teszik tönkre az egészségüket, és egy részük bele is hal csak azért, mert képtelen lemondani arról, amit gazdasági társaságok profitszerzés céljából vagy menő dolognak, vagy hatékony megoldásnak állítottak be számára.
De a rejtett manipulációval nemcsak a válogatott mérgek rád tukmálásánál találkozhatsz, hanem olyan ártatlannak tűnő dolgokban is megjelenik, mint a boltok készletének átrendezése. Úgyhogy legközelebb, amikor azon bosszankodsz, hogy már megint nem találod a lisztet, akkor jusson eszedbe, hogy ez nem véletlen. Ha mindig tudnád, hogy a gyakran vásárolt dolgok hol találhatóak, akkor kisebb eséllyel „botlanál bele” olyan dolgokba, amiket nem is akartál megvenni, de ha már ott van, bedobod a kosárba. Ahogy bedobod a csokit vagy a rágót is a kasszánál sorban állva, mert addigra már eljutottál a döntési fáradtságig, és egy-két apróság pluszban „már nem számít”.
A manipuláció még kifinomultabb formája az, amikor a gyerekeken keresztül hatnak a felnőttekre. A boltok polcain gyerekszem magasságba kerülnek a nekik tetsző dolgok (mert majd a gyerek eldönti, hogy mit vegyen meg neki a gondos szülő), és a gyorséttermek (amelyek „ételeinek” összetevőjéről most ne beszéljünk) sem jófejségből kínálnak gyerekeknek játék meglepetéseket és szórakoztató programokat.
Rengeteg példát tudnék még mondani a mindennapi agymosásra – az eredetinél kisebb méretűvé zsugorodott akciós csokitól kezdve a gyerekekkel és kutyákkal reklámozott termékeken át egészen a motivációt és a boldogságot árucikként forgalmazó önjelölt gurukig és MLM hálózatokig –, de ha picit figyelsz, akkor Te is nagyon könnyen észreveszed ezeket.
Ha viszont nem figyelsz, akkor a semmit is el lehet neked adni. Erre egyébként 2015-ben egy amerikai cég zseniális szarkazmussal rá is játszott, amikor a mesterségesen gerjesztett, őrült vásárlási lázról híres „fekete pénteken” konkrétan a semmiért kértek pénzt vásárlóiktól. Mindenki, aki 5 dollárt fizetett számukra, a cég előzetes ígéretéhez híven nem kapott semmit. A cég ezzel az akciójával közel 20 millió forintnak megfelelő összeggel gazdagodott.
Itt viszont legalább senki nem vert át senkit. Nem úgy, mint azokban az esetekben, amelyekkel Te is nap mint nap találkozol, ha nyitva tartod a szemed.

Legyél jó robot

A manipuláció másik két fontos játszótere a politika és a vallás. Mindkettőnek vannak tényleg emberi értékeket szolgáló képviselői, akik minden tiszteletet megérdemelnek, de sok az olyan ember is, aki saját céljai elérésének eszközeként használja e két terület valamelyikét (vagy mindkettőt). Ők azok, akiknek az az érdekük, hogy minél több jó robot kövesse őket, akik amik lehetőleg feltétel nélküli kiszolgálást biztosítsanak.
Egy robot akkor jó, ha könnyen irányítható a távirányítójával. Nem gondolkodik, nem kérdez, hogy miért jobbra vagy balra kell épp mennie, hanem ha azt a gombot nyomták meg, akkor arra megy. Nem pofázik vissza, ha valamivel nem ért egyet, hanem alapból egyetért és bólogat. Nem panaszkodik, hogy már megint miért rúgtak belé, miért rabolták ki, és egyáltalán miért cseszegetik egy távirányítóval, hanem szép csendben engedelmeskedik. Minden egyes nap. Mert jó robot.
A jó robottá nevelés az iskolában kezdődik. Oktatási rendszerünk legfontosabb célja nem az önkifejezésre, hanem a megfelelésre nevelés. Nem önállóan gondolkodni tanítják meg a gyerekeket (mert aki gondolkodik az veszélyes, hiszen nem irányítható), hanem visszamondani azt, amit a fejükbe tömtek.
Ilyen alapokkal indulnak neki a felnőtt életnek, ahol igénytelen TV-műsorokkal, ostoba reklámokkal és uszító plakátkampányokkal tovább folytatódik a már nem is annyira rejtett manipuláció. Mert már elrejteni sem kell, mehet ez nyíltan is, úgyis megeszi az érzelmileg manipulált tömeg. Ahogy megeszi azt is, hogy Hunyadi Jánosként babakocsis migránsoktól kell megmenteni a hazát,  (ugye azt is észrevetted, hogy a menekültek idegen szóval való megnevezése is a rejtett manipuláció egy hatékony formája?), vagy hogy salátatörvények megszavaztatásával olyan rendeletek lépnek életbe, amikről az emberek többségének fingja nincs, hogy valójában mit is jelent.
Ahogy Konfuciusz mondta: „Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség.” De amíg az emberek többsége nem veszi észre, hogy hülyének nézik, addig hülyének is fogják nézni – és ennek minden következményét ő viseli.

Intravénásan kapott kulturális méreg

Végül nézzük a legveszélytelenebbnek tűnő, és épp ezért a legveszélyesebb területet: a kultúrát. Igen, most következnek az eretnek gondolatok. Mert ugye mindenki tiszteli a nagy költőket és a hagyományokat, megdobogtatja szívét a Himnuszunk, és lelkesen tanítja gyermekeinek a népdalokat – csak közben észre sem veszi, mennyi kárt okoz önmagának és embertársainak.
Nehéz eldönteni, hogy van-e ebben tudatos manipuláció, vagy egyszerűen ostoba hagyományőrzésről van szó, de a végeredmény szempontjából teljesen mindegy: olyan kulturális mérgeket szívunk magunkba gyermekkorunktól kezdve, amelyek nagymértékben befolyásolják a gondolkodásunkat – és így az egész életünket.
Belegondoltál már például abba, hogy a meséinkben hol vannak a hősnők, akik megvalósítják az álmaikat? Miért csak megmentőre váró női szerepek vannak, és miért mindig a férfi az, aki biztosítja a happy end-et? Vajon ez a burkolt szexizmus nem tesz rá egy lapáttal arra, hogy a nőknek még mindig küzdeniük kell azért, hogy a saját céljaik felé haladhassanak, a férfiak jelentős része még mindig fontosabbnak tartja saját szerepét a család boldogulásában, a kisbabával otthon lévő anyákat pedig lazán vakációzóknak gondolják?
És vajon az egymás elfogadására, a megbocsátásra és az élet tiszteletére tanító gondolatok helyett miért olyan agresszióval, bosszúvággyal és nehezteléssel átitatott művekkel tömjük a gyermekek agyát, mint a Piroska és a Farkas, a Jancsi és Juliska, vagy akár a Gólya, gólya, gilice című csodálatos gyermekdalunk? Hol vannak itt a valódi értékek? Mikor találkoznak a gyerekek például a Gandhi által nagyon szépen megfogalmazott bölcsességgel: „A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.” ?
Aztán itt van a Himnuszunk: ez a meghatónak és szépnek kikiáltott nemzeti ereklye, amit meghallva a szenvedés, az önsajnálat és a tehetetlenség nehezedik rá az ember szívére, hatékonyan hozzájárulva ahhoz, hogy elhiggyük magunkról és az egész magyarságról, hogy tényleg a világ áldozatai vagyunk. És pontosan ezért válunk azzá – mert ahelyett, hogy a múlton rinyálnánk és a jövőtől félnénk, akár meg is élhetnénk a jelent, szebbé tehetnénk a saját életünket és a környezetünket, és a mástól várt segítséget megadhatnánk magunknak.
Pedig vannak a kultúránknak értelmes és előremutató részei is, csak valahogy azok kevesebb hangsúlyt kapnak.

A nálam nagyobb ellenség elve

Az emberi manipulációnak alapvetően két formája létezik: tudatos és nem tudatos manipuláció. Az első gyökere a hatalomvágy és a kapzsiság, a másodiké a közöny és az ostobaság. Az ellenszer pedig mindkét esetben ugyanaz: figyelem, tanulás és önreflexió.
Az ostobaságból elkövetett nem tudatos manipuláció esetében – ilyen például egy gyermek jóhiszemű félrenevelése vagy egy mérgező kulturális berögződés őrizgetése – az imént említett három ellenszer alkalmazása elég is a változáshoz. Persze ez sem könnyű menet, de aki akar, az rengeteget tud fejlődni benne. A tudatos manipulációra viszont érdemes még néhány szót szánni, hogy jobban megértsük, valójában mi is zajlik.
Tulajdonképpen egy egyszerű pszichológiai elvről van itt szó: ha el akarsz érni valakinél valamit, ám ez részéről áldozatot követel, akkor mutass neki a Te alternatívádnál egy rosszabbat, és hitesd el vele, hogy éppen attól készülöd megmenteni őt. Vagy kicsit élethűbb megfogalmazással így szól ugyanez: ha kártevő vagy, és nem szeretnéd, hogy ez kiderüljön, akkor kiálts ki valakit magadnál nagyobb ellenségnek, önmagadat pedig a megmentőnek.
Így hitették el az emberekkel például a szenvedélybetegségekből megélő cégek azt, hogy a magánytól és a jelentéktelenségtől mentik meg őket, így vált a kormány a magyarság idegenektől való megmentőjévé, így lettek a kozmetikumok a kisebbrendűségi érzés és az egyedül maradástól való félelem ellenszerei, és így történhet meg az is, hogy mindenféle szemétből összerakott, ételnek nevezett termékeket áruló gyorséttermek a stressztől mentik meg az embereket. Legalábbis ezt szeretnék elhitetni magukról ezek az érdekcsoportok – és sokan tényleg el is hiszik az arcukba tolt hazugságot.
Ezek után megmosolyogtató, hogy mennyien félnek a földönkívüliektől, pedig a földlakóktól sokkal inkább kéne.

Figyelj a részletekre

Túlzásnak érzed mindezt? Pont azért tűnik annak, mert ezek a dolgok annyira beépültek a kultúránkba, hogy már természetesnek vesszük őket. Menő cigizni, menő piálni, menő kibeszélni az embereket, menő gyűlölni más nemzeteket, menő lenézni a nőket, menő másokon keresztülgázolni.
Pedig mindez nem menő. Ez szégyen. A társadalom szégyene. És az egyéni ember kudarca. Ettől nem lesz senki sem értékes – a valódi értékek egészen másról szólnak.
Akkor vagy igazán értékes, ha egészségesen élsz, és nem hanyagolod el önmagad. Akkor vagy igazán értékes, ha odafigyelsz a környezetedre, kedves és tisztességes vagy. Akkor vagy igazán értékes, ha segítesz másoknak, jó példát mutatsz a gyerekeknek – és a felnőttek közül azoknak, akiknek még lehet. Akkor vagy igazán értékes, ha elültetsz egy fát, megmentesz egy állatot, tiszteled az élet minden formáját, és elfogadod mások különbözőségét.
Akkor vagy igazán értékes, ha pia nélkül is hülyére tudod röhögni magadat a barátaiddal, ha cigi nélkül is erős és kitartó tudsz lenni, és ha kórházba járogatás nélkül töltöd életed második felét. Akkor vagy igazán értékes, ha nem egy-egy rád tukmált terméktől érzed 15 percig egyedinek és szabadnak magad, hanem belülről, tiszta szívből az vagy. Akkor vagy igazán értékes, ha nem mások céljainak rabszolgája vagy, hanem megvalósítod a sajátjaidat. Akkor vagy igazán értékes, ha békében vagy önmagaddal és a világgal.
De nem kell azon görcsölnöd, hogy számtalan módon próbálnak manipulálni nap mint nap; elég, ha csak picit jobban odafigyelsz, és elgondolkozol azon, amit tapasztalsz. Főleg az apró részleteken, amik igazán számítanak.
Mert ha csak passzív résztvevője vagy az életednek, akkor úgy kúsznak be a fejedbe a gondolkodásodat befolyásoló mérgek, hogy észre sem veszed azokat, és hamarosan már nem a saját életedet éled, hanem azt, amit mások neked szántak.
Ugye érzed a különbséget?
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Related Post

17 gondolat ehhez az íráshoz: “Így mossák az agyadat csendben és hatékonyan

  1. M. Ágika

    Kedves Gábor!
    Amit a fogyasztói társadalomról és a manipulációról írsz, az mind igaz és nem lehet elégszer leírni, annyira áthatja az éltünket. De ha már agymosás a téma, akkor (téged idézlek) “Figyelj a részletekre!” Pl. a népmesék és a népdalok. Azt tartja a modern népművészet-kutatás, hogy ezek mind azért maradhattak fenn, mert általános mondanivalójuk van, ami mai napig érvényes az adott társadalomra nézve. Tehát a Piroska és a farkas meg a Jancsi és Juliska, ezek az “agresszív” mesék éppenséggel segítenek a gyereknek szembenézni a világukat fenyegető rémekkel, megélni és leküzdeni azokat. A Gólya, gólya, gilice sem szó szerinti tartalmat hordoz, hanem az általad számonkért társadalmi szolidaritásról szól: a törökvész idején a török katonák által teherbe ejtett magyar lányokat feleségül vették a magyar fiúk síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Nem akarom teljesen szétcincálni az írásodat, nem az a célom, hiszen – még egyszer mondom – a lényegével egyetértek. Csak ennyi: neked, ekkora követőtáborral felelősséged van abban, hogy hogyan “neveled” a népedet, úgyhogy erősen megfontolandó, mit adsz közre, mikor manipulációról írsz.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Ágika,
      köszönöm szépen, hogy megírtad a gondolataidat. Egyetértek Veled abban, hogy van általánosan hasznos mondanivalója ezeknek a meséknek és daloknak, de pont a részletek miatt nem tartom őket megfelelőnek. Az írásomban csak utaltam ezekre a részletekre, de leírom itt picit bővebben:
      – Piroska és a Farkas: a gyerekeknek szerintem azt érdemes megtanítani, hogy az ember nem felsőbbrendű, mert minden élőlény az ökoszisztéma része, és ha az erdőben megtámad egy farkas, akkor nem a farkas a hibás, és nem a felkoncolása a megoldás. Magyarországon egyébként ez már nem történhet meg, mert sikeresen kiirtottuk őket, és nem azt mondom, hogy ez a mese az oka, hanem azt, hgoy az ilyen felelőtlen gondolkodás, ami ebben a mesében is megjelenik. Legyünk óvatosak, de ne a pusztítást tartsuk a konfliktushelyzetek hatékony megoldásának, mert nem az. Lehet, hogy ez sokaknak nem tűnik fel, de tudat alatt beépül a gyerekek fejébe, aztán felnőttként is így élnek.
      – Jancsi és Juliska: nagyon fontosnak tartom én is azt, hogy emberi ellenségekre is felkészítsük a gyerekeket, és megtanítsuk őket arra, hogy ne bízzanak meg bárkiben vakon. A mesének ezzel a részével teljesen egyetértek. Az agresszióval és a bosszúval viszont már nem, pedig ebben a mesében ismét ezt a megoldást kínáljuk a gyerekek számára.
      – Gólya, gólya, gilice: igen, a török katonák okoztak nagyon súlyos károkat, ahogy minden más nemzet katonái is a háborúkban (amik egyébként legtöbbször néhány vezető hatalomvágyából fakadnak, és az emberek megvezethetősége miatt tudnak valódi háborúkká válni. Én ezeket a vezetőket ereszteném össze, hogy ne a karosszékből irányítsanak halálba embereket, hanem küzdjenek meg egymással, ha a küzdelemben hisznek). A magyar katonák is csináltak olyan dolgokat, amikre egyetlen jó érzésű ember sem lenne büszke. Javaslom például Dr. Somlai Lajos “Megjártam a Don-kanyart” című harctéri naplójának elolvasását, de nagyon sok más műben vagy személyes beszámolóban is megjelenik ez. Nem hiszem, hogy nemzeteket kéne elítélni vagy megbélyegezni egyéni cselekedetek miatt. A dalban pedig török gyerekről van szó. GYEREKRŐL. Tényleg elítéljünk egy egész kultúrát a kollektív felelősség alapján, és a gyerekeiket is agresszív szemeteknek állítsuk be? Ez a helyes nevelési elv? Nem hiszem. Egy felnőtt ember elméletileg képes már disztingválni (bár a gyakorlatban sokan pont a gyermekkori neveltetésük miatt nem teszik ezt meg), de ha egy kisgyereknek azt mondják, hogy a török gyerek megvágta a gólya lábát, akkor ő azt úgy értelmezi, hogy minden török gyerek gonosz, minden, ami török, az rossz, és minden magyar jóságos. Nagyon veszélyes tévútnak tartom ezt.
      Ezek azok a dolgok, amik miatt felemelem a hangomat a kulturális “kincseink” jelentős része ellen. Olyan ez, mint a gyógyszerek esete: lehet, hogy hatásos egy adott betegségre, de ha mellette okoz három másik egészségügyi problémát, akkor az a gyógyszer veszélyes.

      Reply
  2. Sebestyén Ilona

    Hihetetlenül igaz és magas színvonalú írás! Minden szavával mélységesen egyetértek! János evangéliuma 8. fejezetének 31. versében Jézus ezt mondta. „Ha ti megtartjátok az én beszédemet, valóban a tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Nagyon igaz!

    Reply
  3. MakIca

    Nem vagyok “hozzászólogatós fajta”, de most kivételt teszek.
    Évek óta követem az írásidat és “osztogatom” is őket, sokszor célzottan ismeretségi körömben.
    Kedvesemmel éppen a napokban beszélgettünk egy magyar hagyományú ünnepség okán erről – vagyis a “siránkozással ünneplés” csapdájáról!
    Röviden összefoglalva: nem a világot kell megváltani, elég ha MINDENKI CSAK saját magát helyezi vissza EMBER mivoltába – a többi pedig majd jön MAG-ától!!!
    Hálás köszönet minden tudat-nyitogató szavadért! Minden nap egy ember “felébresztése” már fantasztikus eredmény lenne…. számoljunk csak utána! 🙂
    Szeretettel ölellek (megtehetem – a fiam lehetnél!)

    Reply
  4. Bebe

    Gábor,
    nagyon sokszor éreztem indítattást, hogy írjak pár sort, mert annyira jól összeszedett gondolataid vannak. De ezeddig még nem tettem. Csupán kóstolgattam, ízlelgettem, vagy épp boncolgattam magamban. Ez azonban most nagyon leült. Elsőre. De másodjára is. 🙂 Minden sorral egyetértek. Amit mos leírtál, az külön-külön is megérné végig gondolni. A politikai megvezetésről, a nemi sztereotípiáktól, a piacok által termelt hamis példaképekig… mind-mind mélyebbre ásható gondolatcsomagot foglal magába. De a kérdés valóban az, hogy miért kell ez? Mi az oka, hogy sokan nem látják ezt be? Még ha egyenesen és lényegretörően le is írod és szájbarágod, akkor is kifogásokat keresnek, ellenvéleményt gyártanak, szófordulatokba, hasonlatokba kötnek bele.
    Mindig rácsodálkozom, hogy miért jó az emberek többségének vaknak és süketnek maradni…
    De én mégegyszer köszönöm a gondolatsorort, és persze a sok előzőt is. 🙂

    Reply
  5. Mária

    Elolvastam a hozzászólásokat és csak annyit fűznék hozzá kerülve a további filozófiai, pszichológiai és kriminológiai okfejtést, hogy én ezeken a meséken nőttem fel, ennek ellenére egy gyertyával a kezemben minden további nélkül leküldhető voltam a pincébe krumpliért. Mert ahogyan most, akkor is béke volt a lelkemben. Csak úgy. Egyetlen mese sem zavarta meg az életemet és nem rontotta meg a lelkemet. Mese volt és el tudtam vonatkoztatni az életemtől. A szomszédaink viszont rosszindulatú emberek voltak, így a meséket jobban szerettem mint őket. Nem a mese rontja meg az életet!!!

    Reply
  6. Erika

    Kedves Gábor! “A népmesék olyan ritka kincsei a magyarságnak, melyek emberi, lelki, szellemi útmutatásokat egyaránt adnak nekünk. A kérdés az, vajon akarjuk-e ezt a roppant magas szintű tanítást olvasni és érteni” (Benke-Szabó Lilla). Kérem, hogy nézzen szét mesepszichológia témakörben, elég nagy irodalma van már. Kezdő szettként ajánlanám Benke-Szabó Lilla: Boldog Máriák vagy Boldizsár Ildikó bármely meseterápiás könyvét.
    Ha pedig a magyar himnuszt nem össznépi vernyegésként, hanem különleges, nyílt szívvel Isten felé szálló imaként énekelné, hatalmas csodára lelne 😉

    Reply
  7. Miklós

    Kedves Gábor!
    Tetszett az írásod, gondolatébresztő volt. Két dolog azonban szemet szúrt.
    Az első:
    Azt írtad, migránsoknak hívni a menekülteket rejtett manipuláció. A tény az, hogy ezek az emberek letelepedni akarnak, tehát migránsok, vagy bevándorlók, ha az jobban tetszik. Itt nem arról van szó, hogy a háború idejére menedéket keresnek, aztán hazatérnek, mint a délszláv háború idején a Magyarországra menekült több tízezer ember nagy része. Épp a nyugati politikusok manipulációja az, hogy az általuk letelepíteni kívánt embereket menekülteknek nevezik, függetlenül a tényleges hátterüktől, hogy ezzel számukra megfelelő érzelmi reakciót váltsanak ki az emberekből.
    A nagy többségében férfiakból álló migránsok kapcsán babakocsis menekültekről beszélni pedig enyhén szólva csúsztatás. Úgy látszik, manipulálni egy manipulációról szóló cikkben is lehet, akár akaratlanul is.
    A másik:
    A szexizmus kérdése mostanában erőteljesen túl van lihegve. Már a gyerekmesék is? Tényleg? Vagy ez a rész: “a kisbabával otthon lévő anyákat pedig lazán vakációzóknak gondolják”. Talán csak én mozgok jó körökben, de még csak hasonlóval sem találkoztam, épp ellenkezőleg. A hagyományos szerepek nem biztos, hogy ördögtől valók.
    Mindezzel együtt köszönet az írásért, tetszett.

    Reply
    1. József

      Kedves Miklós, a számból vetted ki a szavakat. Különösen az alábbi mondatoddal mélységesen egyetértek:
      “Úgy látszik, manipulálni egy manipulációról szóló cikkben is lehet, akár akaratlanul is.” Legfeljebb az utolsó három szóval nem… Azt hiszem, az általam is nagyrabecsült Gábor semmit sem tesz “akaratlanul”…

      Úgy gondolom, Gábor egy ideje mintha csak azért írna egy-egy bejegyzést, hogy meglegyen minden héten a keddre és péntekre való írása. Az, hogy a politika vizére is be-beevez, engem arra enged következtetni, hogy fogytán a témája… Bevallom, én magam már egy ideje csak átfutom az írásait, gyorsan, hogy lássuk, mi van benne. A régebbi írásait jobban szerettem, amelyek politikamentesek voltak és nem lógott ki itt-ott a lóláb.

      Reply
    2. Szoke Csilla

      Kedves Miklos!
      Nemetorszagban elek, ahol sok migrans no babakocsit tologat es mellette meg setal egy-ket pici gyerek. A nemet nok max. egy gyereket es egy kutya setaltatnak.
      Masik: sok evig nem tudtam dolgozni bizonyos okokbol, haztartas vezettem, gyereket neveltem es bizony sokan leneztek es alabecsultek ezert. Udv.

      Kedves Gabor!
      Nagyon tetszenek az irasaid, targyilagos es oszinte! Sajnos tenyleg igy mukodik a vilag. Ma is jelennek meg olyan tankonyvek meseskonyvek amik karosak, mert az irot es a kiadot valamilyen kozos erdek osszekoti, de ez senkit nem erdekel. Regen is volt ilyen, pl. egy-egy koltonek azert lett olyan hosszu az irasa mert akkor tobb penzt kapott erte. Nekunk pedig megkellett ezt tanulni! Es mi hasznom van most belole? Hosszan lehetne sorolni a sok hamissagot a multbol jelenbol! De mindenki higgyen amiben akar, en ebben az irasban hiszek.

      Reply
  8. Sipos Tibor

    Kedves Gábor!
    A modernizmus kritikájával természetesen egyetértek, de az értékekhez való viszonyod nagyon zavaros.
    Értékekről beszélni, azokra hivatkozni úgy, hogy nem tisztáztuk annak fogalmát, úgy tenni, mintha az értékek általánosak lennének, és nem függenének a mindenkori értékalkotók tudatszintjétől, ez már önmagában manipulációgyanús.
    Az „érték” egy dualista fogalom. Az értelme, hogy az érték a választásaimnál elsőbbséget élvez. Az „értékek” kérdésköre kizárólag választási helyzetben merül fel. Azaz: melyiket igen, és melyiket nem, melyiket jobban, és melyiket kevésbé.
    Azt írod: „Akkor vagy igazán értékes, ha elültetsz egy fát, megmentesz egy állatot, tiszteled az élet minden formáját, és elfogadod mások különbözőségét.” Ez a mondat a manipuláció mintapéldája.
    Nem csak azért, mert az olvasó önértékelését megpróbálod az általad megadott értékekhez igazítani, hanem mert ezek az értékek nem valóságosak, soha, senki által meg nem valósítottak, mert kivitelezhetetlenek.
    Aki elültet egy fát, az eközben ezernyi állatot pusztít el; aki egyformán tiszteli az élet minden formáját, az feloldhatatlan konfliktusba kerül, mert saját léte elkerülhetetlenül más lények halálát okozza; és ugyanez a helyzet mások másságával is: amíg nincs közöm hozzájuk, addig csak üres szólam a másság elfogadása, de amikor a másik mássága ellehetetleníti az én másságomat, akkor választanom kell a kettő közül.
    Nem minden vélemény, faj, vagy kultúra egyenértékű. Ha valaki a választást mégis meg akarja úszni, azt csak az önfeladás árán teheti meg.
    Ezt viszonylag könnyű átlátni, hacsak nem akarunk egy olyan ideológiát képviselni, amelyik tiltólistára rakta ezeket a gondolatokat. Ez esetben fel kell adnunk a kritikus gondolkozást, hogy ilyen demagógiákat pufogtathassunk.
    „… a gyerekeknek szerintem azt érdemes megtanítani, hogy az ember nem felsőbbrendű, mert minden élőlény az ökoszisztéma része…”
    Szóval ez az az ideológia. Ebbe pontosan bele is illeszkedik az a látszólagos naivitás, ami egy földművelő kultúra népmeséitől számon kéri, hogy „hol vannak a hősnők, akik megvalósítják az álmaikat?”
    Sehol. Legalább is úgy nem, ahogy a mai feministák elvárják az önmegvalósítást. Egy földművelő, a nehéz fizikai munkán alapuló társadalomban a nők azért imádkoztak, hogy legyen valaki, aki az életben maradásukhoz szükséges, de az ő fizikai képességeiket meghaladó munkát elvégzi helyettük. Ők a szeretteikről való gondoskodásban, gyermeknevelésben teljesedtek ki, amiben sokkal jobbak, mint a férfiak. A női önmegvalósítás modern formáit csak az iparosodás tette lehetővé, ami gépi erővel helyettesítette az emberi munkát…
    Ha már az apró részletekről volt szó: az ideológiák szószólóinál azt érdemes megfigyelnünk, hogy élik-e azt, amit hirdetnek. Ha igen, akkor biztos hogy nem találkozunk náluk a fent említett megvalósíthatatlan elvárásokkal. Azok ugyanis annak a jelei, hogy a közlő önmaga sem tudott felnőni a feladathoz. Ennek hiányában viszont csak az illúziókkal való kereskedés marad.
    A szép, de önmagunkban megvalósítatlan eszmék formai ismételgetésével elhitethetjük magunkkal is, hallgatóinkkal is, hogy mi az igazság tudói vagyunk, de ez csak arra elég, hogy értetlenül álljunk a többiek ostobasága előtt, akik „képtelenek belátni azt, ami ennyire egyértelmű”.
    Gondold át ezt, kérlek!
    (Nekem Ken Wilber munkái segítettek ebben: https://drive.google.com/file/d/0B3Wga2qFytQVdHlwSnFiZnRlSXM/view?usp=sharing )

    Reply
  9. Juhászné Garics Erika

    Gratulálok!
    Ez annyira beletalált, hogy nem lehet elmenni mellette dícséret nélkül. Szívesen segítenék neked abban, hogy minél több ember éljen SZABADON! Békében saját magával és a környezetével.
    Ha tudsz feladatot adni, várom! Ha nem, teszem a dolgom. Bízom abban, hogy egywszer személyesen is találkozunk!

    Reply
  10. Jövőtervező

    Kedves Gábor! Látom, hogy nagyon megosztó lett a cikk! Véleményem szerint a tükör jól betalált sokaknál.
    ” jó példát mutatsz a gyerekeknek – és a felnőttek közül azoknak, akiknek még lehet.”- olvasható cikkedben. Könyvet írok a ránk manipulált fogyasztásokról, hogy miért élünk le sokan egy életet állandó függésben. A kiemelt mondatod alapján én is inkább az ifjúságnak tálalnám a mondandómat, mert azt látom, hogy az értelmes, tanult felnőtteknek sok esetben már nem tudsz példát mutatni. Ők már mindent tudnak, mindent megtapasztaltak. Mégis sokan mind a munkahelytől, fizetésüktől, mind a párkapcsolatuktól, sőt idősebb korban még a szüleiktől függenek egy egész életen át . Keveseknek van akár csak egy fél évre elegendő tartalékuk. Folyamatosan rossz döntéseket hoznak a biztonságukra hivatkozva. (Ez is egy saját nézőpontom – ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz?)
    Élj a mának, ez a szlogen. És tényleg igaz, észre sem veszik, hogy nem a saját életüket élik. Régen én sem úgy gondolkodtam, ahogy most, de a folyamatos fejlődés, az állandó útkeresés eljuttatott abba az állapotba, hogy nehezen viselem a családomat, amiért mindig győzködnöm kell őket arról, hogy a lehetőségek mindenütt jelen vannak. Azokra hallgatunk, azoktól nézzük a mintát, akikről azt gondoljuk, hogy jól gondolják. Látok már sok segíteni szándékozót, ezért a hozzászóláshoz eddig használt “nevemet” megváltoztattam. Én is teszem a dolgom 🙂 Köszönöm ismét az írásod!

    Reply
  11. zoli

    Szépen őszeszedet írás azonban ez valahogy 2 élű fegyver is lehet. Más az élet a tettek a cselekedetek és más az elmélet. Na és megint más a kimagyarázás 🙂 A meg magyarázás.

    Én mióta az eszemet tudom mese fan vagyok, Szeretem a meséket. Sok bennük a tanulság sosem az agressziót az erőszakot helyeztem belőlük előtérben ha nem azt hogy a szeretet az igazság az ősszéfóság a tisztán látás stb mindig győzz. És nem szabad elfelejteni hogy a mese az mese. Persze van a meséknek némi valóság alapja is csak sokszor átvitt értelemben. Piroskában pl a farkas sem farkasként viselkedik :-). Na persze mindenki saját értelmezése szerint fogja fel a mesék törtét. meg minden mást amit olvas, hall. lát akár a ezt a cikket is. Sokszor az emberek leginkább azokat a dolgokat emelik ki amikkel azonosulni tudnak vagy ami éppen jelen van az életükben, vagy ami jele volt. Régebben írtam egy barátomnak történeteket. Számára egy olyan dolog volt lényeges a történeteimből amiket legkevésbé dolgoztam ki amiknek én abszolút nem tulajdonítottam jelentőséget. Ez pedig a viták, vitatkozások voltak. Néha van az ember úgy egy történettel ha újra olvassa akkor már teljesen más lesz a lényeges benne mint mint ami akkor volt amikor először olvasta el.

    Itt zárom is soraimat nem akarok ömlengeni feleslegesen 🙂

    Elnézést a helyesírási hibáimért sajnálom de nem tudok helyesebben írni, sosem tudtam, kissé másképp értelmezem a helyesírást főleg a nyelvünkbe beépült sok sosem volt Magyar kifejezést amit magyarosítottak de attól még az sose lesz Magyar 🙂

    Reply
  12. LUL

    Még ez az iromány is manipulatív, ezekkel a mondjuk meg az igazságot a tudatlanoknak írásokkal kell a legjobban vigyázni, mert az író önmgát mások felé helyezi, elítél másookat amiért ítélkeznek miközben ő ítélkezik és csak a saját álláspontját egy nézőpontot mutat be. Egészen tetszett az írás egészen míg a migráns rész című mondjuk meg az EGYETLEN és hihető és stabil és tuti “igazságot” innentől kezdve csak fenntartásokkal olvastam tovább( a legkevesebb a babás migráns volt menekült meg még kevesebb 20 30 éves férfiból volt a legtöbb ,nem kell őket beengedni ellenőriztlenül).Ez az én véleményem sok sok más millió emberével együtt európában, ha ön ellenőrizetlen szomáliaiakkal(ök nem menekültek) együtt élni kérem költözzön oda. “menő lenézni a nőket” khmm és ki tetszett hagyni úgy elegánsan a menő kihsználni a férfiakat? Menő kisemmizni a férfiakat a bíróságon stb stb? Az túl egyoldalú lett, az író személyes érdekeit vélem itt sejteni.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.