Ennyi idősen már rég nem itt kéne tartanod!

Mi az, hogy keresed az utadat? Úri luxus! Mi az, hogy nem érzed jól magad a munkahelyeden? Örülj, hogy van hol dolgoznod! Mi az, hogy válni akarsz? Tedd össze a két kezed, hogy nem egyedül kell boldogulnod valahogy! Mi az, hogy magadra is akarsz fordítani időt? Így is elég szar szülője vagy a gyerekeidnek! Mi az, hogy megvalósítanád a régi álmodat? Meg se próbáld, úgyis elbuksz!

De tényleg… Mi ez a lázadás a megszokott ellen? Hogy mered megkérdőjelezni azt, amit a füledbe súgnak minden egyes nap? Azt hiszed, jár neked a szabad döntés joga? Azt hiszed, megteheted, hogy hirtelen irányt váltasz? Azt hiszed, képes vagy egyedül boldogulni?

Ugyan már… Te sem hiheted el ezt a sok hülyeséget, amit kitaláltál a fene nagy jó dolgodban! Persze, hogy nem hiszed el, és ezt onnan tudom, hogy ha elhinnéd, akkor nem bizonytalanodnál el minden kritikától. Ha elhinnéd, akkor pont leszarnád, hogy ki nem hisz benned és ki szerint milyen utat kéne járnod. Ha tényleg elhinnéd, hogy az érzéseidnek van létjogosultsága, akkor mások véleményét érdekességnek tekintenéd, nem előírásnak.

De nem hiszed el. Nem hiszed el, hogy jár neked az, amit eddig elfojtottál magadban. Nem hiszed el, hogy járhatsz másik utat is, nemcsak a mások által előírtat. Nem hiszed el, hogy teremteni is tudsz, nemcsak követni a nagyhangúakat.

Még nem hiszel magadban. Még csak hinni szeretnéd, hogy egyszer majd képes leszel hinni magadban. Még elbizonytalanítanak a kritikusok, az óvatosak, a vészmadarak. Te magad árakciózol az álmaiddal. Te hagyod, hogy mások lealkudják az értékét annak, aminek a legnagyobb értéke van számodra. A szabadságodnak. A lelki békédnek. Az igazságérzetednek. Az integritásodnak.

Mennyit érnek ezek számodra? Amikor fáj, hogy valaki ezeket támadja, megkérdőjelezi, kiröhögi vagy akadályozza, akkor, abban a pillanatban árazod be az érzéseidet és a vágyaidat. Ha olcsón adod, már viszik is magukkal. Ha hagyod, hogy lealkudják, értéktelen semmivé válnak. Ezért érdemes privát zónaként kezelned az érzéseidet.

Kifejezheted azokat – ezt fontos is megtenned a lelki és testi egészséged megőrzése érdekében -, de egyetlen érzésed létjogosultsága sem képezhet vitaalapot. Senkinél. Semmikor. Arról lehet beszélgetni, hogy mit kezdj azzal, ami benned van, de arról nem, hogy benned kéne-e lennie vagy sem. Mert benned van. Ez vagy Te, bárki bármilyen címkét is aggat Rád magában vagy nyilvánosan.

És amint ezt már nemcsak olvasni tudod, hanem kimondani és őszintén átérezni is, akkor válnak a vágyaid méltóvá a megvalósulásra.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Kifogások. Szeretjük őket, ragaszkodunk hozzájuk, és mérhetetlenül kreatívak tudunk lenni,
Tovább
Stroke túlélőnek lenni jó. Jó, mert kaptál egy második lehetőséget,
Tovább
Tökéletes. Vajon mit jelent ez a fogalom? Azt, amit a
Tovább
Van egy szó, ami önmagában képes lerombolni minden hitet. Egy
Tovább
Vannak dolgok, amiken nem sokat gondolkodunk. Nem tulajdonítunk nekik nagy
Tovább
A világ tele van törtető idiótákkal. Ők az egyik véglet.
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük