A problémák fája

Írta: | 2017-07-20
Van, hogy nem úgy alakul a napunk – vagy akár életünk egy hosszabb időszaka –, ahogy szeretnénk. Kudarcok sorozata ér bennünket, ellepnek a problémák, és nem látjuk a kiutat. Teljesen természetes, hogy megélünk ilyen mélypontokat, azonban sokszor önmagunkat és a hozzánk legközelebb állókat kínozva mi magunk tesszük még mélyebbé azokat. Erre hívja fel a figyelmet az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam./div>

*****
Történt egyszer, hogy egy férfi megbízott egy ácsot a háza felújításával. Az ács becsületesen dolgozott, jól is haladt a munkával, azonban egyik nap hirtelen minden összejött neki: a láncfűrésze tönkrement, a kocsija defektet kapott, aztán már beindítani sem lehetett. Megbízója felajánlotta a segítségét, és hazafuvarozta őt, az ács pedig egész út alatt csak csendben ült a kocsiban.
Amikor megérkeztek, az ács behívta házába a megbízóját, hogy bemutassa őt a családjának. A bejárati ajtó felé haladva azonban a férfi egy szokatlan dologra lett figyelmes: az ács odament egy kis fához, megállt előtte, mindkét kezével megérintette az ágait egy rövid időre, majd folytatta útját az ajtó felé.
A házba belépve egészen megváltozott a viselkedése: széles mosollyal és csókkal üdvözölte feleségét, majd hosszan megölelte mindkét gyermekét. Miután beszélgettek egy kicsit vendégükkel, eljött a búcsú ideje, és az ács kikísérte megbízóját a kocsijához. Ahogy ismét elhaladtak a kis fa mellett, a vendég már nem tudta magában tartani a kíváncsiságát, és megkérdezte az ácsot, hogy minek volt szemtanúja, amikor megérkeztek.
„Ó, ez itt az én probléma fám.” – kezdte magyarázni neki az ács. – „Tisztában vagyok vele, hogy problémák mindig is előfordulnak a munkámban és az otthonomon kívül, de elhatároztam, hogy ezek a problémák nem jelenthetnek terhet a feleségem és a gyermekeim számára. Ezért mindig, mielőtt belépek a házamba, gondolatban felaggatom a problémáimat ennek a fának az ágaira, és nem viszem be magammal azokat.”
Majd egy kis szünet után mosolyogva hozzátette: „Érdekes módon másnap reggel már nem is érzem olyan nagynak ezeket a problémákat, mint amilyennek előző este tűntek, amikor itt hagytam őket.”
*****
Ahogy a mondás szól, „ha már gödörbe kerültél, legalább ne áss tovább.” Picivel sem lesz jobb az életed sem úgy, ha folyamatosan marcangolva magadat túlagyalod az életedet, sem pedig úgy, ha a szeretteidet terheled azzal, amit nem tudtál még megoldani, és amihez nekik semmi közük nincsen.
Sokkal célravezetőbb, ha inkább szeretetet adsz nekik, és Te magad is töltődsz a szeretetükkel – mert a hétköznapi problémák többsége vagy megoldható, vagy elengedhető, de a szeretetet nem tudja pótolni semmi.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

12 gondolat ehhez az íráshoz: “A problémák fája

  1. Balogh Sándorné

    Kedves Gábor !
    Már régóta szerettem volna írni , de most döntöttem : sokat köszönhetek Önnek ! Az írásait nem csak olvasom ,
    hanem el is mentem , mert jó dolog visszatérni az írásaihoz , a gondolataihoz . Majdnem mindegyik illik rám ,
    illetve nekem szól . Most ugyan nem tudom megírni , ami nagyon foglalkoztat , mert későre jár . De szükségem
    van a véleményére , segítségére , hogy újra legyen bátorságom , erőm az élet megpróbáltatásait lazábban el-
    viselni és nem félelemben élni . A hét végén újra fogok írni .
    Hálásan köszönöm az írásait !
    Maradok tisztelettel : Balogh Sándorné / Zsófi /

    Reply
  2. Évi

    Ez az írás azért IS tetszett,mert -a többivel ellentétben- nem volt terjengős.Paradoxon,de igaz:néha a KEVESEBB TÖBB.

    Reply
  3. Roszkosné Zsuzsa

    Probléma-fát mindenkinek, arra az esetre, ha szükség van rá!
    Köszönöm. Nagyon jó ötlet.
    Szép és jó napokat!

    Reply
  4. Krecsunné Márta

    Kedves Gábor!

    Nagyon megszerettem az írásait, sokat lehet belőlük tanulni és ez nagyon jó. Olyan lettem mint az unokám amikor még kicsi volt, hozta a könyvet és alig győzte várni, hogy olvassunk neki. Én is minden nap azt lesem nem-e találok az e-mail-jeim között Öntől érkezett írást, hogy olvashassam.

    Köszönöm, hogy ezt lehetővé teszi számunkra.

    Kellemes és szép napot kívánok! Üdvözlettel: Krecsunné Márta

    Reply
  5. Mária

    Mindig tanul az ember—mától nekem is van Probléma-fám.Köszönet az írásért.

    Reply
  6. Búz Eszter

    Az én kapaszkodom, raktáram az égbolt. Amikor felnézek, már is kirepültem a zaklató szituból. Mert a felhők, ha vannak- gyönyörűek, ha nincs akkor – tiszta, kék, ha sötét akkor tele van már/mindennel/. Nekem ennyi kell a helyre billenéshez, a problémák meg úgyis megoldódnak/nélkülem is/.

    Reply
  7. Silje

    Van, akinek viszont éppen azt érdemes megtanulni, hogy merjen beszélni a problémáiról – akár a szeretteinek is. Az sem jó, ha mindent magába fojt, lenyel, közben meg azt mutatja kifelé, hogy minden rendben. Azt hihetik emiatt, hogy a végtelenségig terhelhető, pedig nem. Talán az arany középutat érdemes megcélozni, a teljes elfojtás és a végtelen panaszkodás közt.

    Reply
  8. Szabóné Zsóka

    Én nemcsak reggel, hanem elalvás előtt is hálát adok, hogy újabb napot éltem meg, annak minden örömével, sikerével, bánatával vagy épp keserűségével. Aztán végiggondolom a napomat reggeltől lefekvésig, mi történt velem, a jónak örülök, a rosszat pedig átgondolom, hogyan tennék másként. Így sose viszek át aggódnivalót másnapra, hiszen lesz másnap új kihívás, új öröm, új bánat. Én úgy nevezem ezt, hogy esti harmonizálás, a küldetése pont ugyanaz, mint a problémafáé.
    Köszönöm a történetet, ez az ács nagyon bölcs ember.

    Reply
  9. Fürediné Kiefer Edit

    Érdekes, hogy ha van egy aktuális üzenet, akkor jön hozzá egy másik is, így megerősödve lehet túljutni a problémán.Kb.2 órával ezelőtt olvastam egy fontos cikket a hatékony kommunikációról, amit vázlatosan lejegyzeteltem, hogy elküldöm egy vidéki rokonomnak aktuális alkalmazási módszer végett.Ha nekem hasznos volt a cikk mondanivalója, akkor most neki is, mert egy cipőben járunk. Most, hogy ezt a probléma nevű kerti fát is megismertem, ez is, mint módszer illik most az életvitelünkbe, bár a rokon most felmenő lelki érzelemben van, de fontosnak tartom, hogy ez a boldog periódusa stabillá váljon. A meglepő az, hogy éppen őszinte akartam lenni a rokonhoz, bátran megírni a sok problémámat / nem szoktam kitárni, magammal beszélem meg, ami 1-2 napra lehangol, de most felemás érzésem volt, hogy panaszkodjak most, amikor ő boldog, de viszont nincs kinek elmondani a problémáimat, így, most könnyen eldöntöttem, hogy a kertben lévő öreg diófának fogom előadni a bánatomat/ nevetséges, de volt amikor a Maci kutyának mondtam el a bajokat, és ő megérezte a szomorúságomat és megpuszilt.Mivel gyermekkorom óta dolgozom, megszoktam az önállóságot, a helytállást,a felelősséget,de a 27 év özvegység alatt már soknak tűnik az örökös magamért és másokért való felelősségvállalás./ persze túl vállaltam magam a 27 év alatt karitatív tevékenységben, stressz és kevés alvás, hogy munka mellett a hajótörötteknek, a kis jövedelmű nyugdíjasoknak, a magányos , otthoni ápolásra szoruló betegknek is segítsek./Az idősek mindig nagyon hálásak voltak a szolgálatomért, de féltettek is, hogy mi lesz velem, ha én leszek beteg, mert az állatok nem tudnak rajtam segíteni / állatvédő is lettem, mivel nagy kertem van/, hát most egy-két hete mindig előugrik a jóslatuk, hogy tényleg egyedül vagyok a problémákra, bár imádkozom, hogy erővel, akarattal bírjam a nehézségeket, de a kerti diófa megölelése is energiát fog adni, mert igaz a jézusi mondás: amire a figyelmünket irányítjuk, az növekszik, ha a diófának energiát adok, az visszatükrözi rám a pozitív energiát.Egyébként ültettem az évek alatt 50 fát és meditációban naponta 3xnézve a lombos fákat, energiát kapok.,és ha most még sikerül elmondani a dió fának a gondokat, a lelkem is felszabadul, megkönnyebbül. Köszönöm ezt az információt, nagyon jókor jött. Valamelyik költő írta: Nem mondhatom el senkine, hát elmondom mindenkinek.Most a diófa lesz a felszabaditóm, őt mindig vár rám a kertben.

    Reply
    1. Kisgyőri Magdolna

      Megható az élettörténete kedves Edit!
      Magamra ismertem az én kutyusom is volt, hogy lenyalta a könnyemet…olyanok, mint a gyermeke, minden szeretetet visszaárasztanak arra, akitől kapták…

      Korábban sokat olvastam a faterápiáról, keveset volt időm gyakorolni, de sok energiát kaphatunk tőlük, jó és természetes energiát, melyet nélkülözünk a nagyváros forgatagában, a betondzsungelekben, az ott élő emberek pedig sajnos a kapcsolataikban is…

      Jól teszi, ha beszél a gondjairól szerető, figyelő barátnak, de még ez előtt érdemes a diófának kiöntenie a szívét, mert sokszor miközben beszélünk a bajokról, jön a megvilágosodás, a megoldás kulcsa…
      Ha meditál, meg tudja hallani a belső hangot, a szív hangját…senki nem ismerheti olyan alaposan a problémáit, mint saját maga, a szív hangja majd megnyugtatja, mert nincs az a gond, ami el ne múlna, ahogy Osho mondja: Olyanok, mint a felhők, jönnek, mennek…

      Kívánom, hogy megtalálja a belső egyensúlyt egyedül is és csak annyit meséljen el a barátnőjének, hogy az lássa, vannak gondok, de a hite erősebb, hiszi a jobb holnapot, hisz abban, hogy ahogy eddig, most is meg fogja oldani a nehézségeket. Lehet, most a betegsége lassítja, nehezíti ezt a folyamatot, de meg nem állíthatja…

      Mielőbbi jobb és szebb napokat kívánok Sopronból, Magdolna

      Reply
  10. Kisgyőri Magdolna

    Szeretem a bölcs tanmeséket, köszönöm az Önét is, kedves Gábor!

    Többször átsegítettek nehéz élethelyzeteken…
    Talán emlékszik a öreg kínai higgadt válaszaira, bármi történt is, békét teremtett a lelkében és kivárta az időt, míg a dolgok valódi minősége megmutatkozik, így a válasza mindig ez volt: “Szerencse, vagy szerencsétlenség, majd idővel kiderül…”
    És valóban így volt az életemben is, amikor már nem feldúlt érzelmektől vezérelve válaszoltam, vagy cselekedtem, megerősödött a hitem, hogy minden rossz is értünk van, meglehet néhány nap múlva kiderül, miért nem sikerült valami, lehet, azért, mert valami még jobbat tartogatott számunkra a Gondviselés…

    A hitünket érdemes naponta erősíteni, a jó történésekre fókuszálni, tudatosítani, milyen gyakran éppen számunkra tragédiának tűnő élethelyzetek után értek bennünket…
    Persze ezek megtapasztalásához idő kell és türelem, béke és elfogadás, mert a rosszat is el kell fogadni, nem biztos, hogy rossz, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt mi szerettük volna, van, amikor ez jobbat hoz, mint a mi akaratunk…

    Legyen jó és eredményes napja és továbbra is juttasson felhasználható gondolatokat, mert sokat segítenek a dolgok, történések jobb megélésében, feldolgozásában, a lelki békénk megteremtésében.
    Üdv Sopronból, Magdolna

    Reply
  11. surajev reni

    Milyen egyszerű, és mégis milyen nagyszerű ez a történet. Beépítem az életembe. Hálám érte, és köszönöm!
    S. Reni

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.