Először talán kérdezz…

Ez az egyik legegyszerűbb módja a seggfejjé válás elkerülésének. Tudom, az ítélkezés, a címkézés, a másik lenyomása zsigeri reakcióként tör felszínre belőled (pont úgy, ahogy másokból is), de szerintem ennél sokkal több van benned.

Érzelmi és értelmi intelligencia. Szándék az egészséges kapcsolódásra. Vágy a lelki békére. Emberi értékeid megőrzésének igénye.

Úgyhogy mielőtt leordítanád a kollégád fejét egy hibája miatt…
Mielőtt beszólnál egy megalázó mondatot a párodnak…
Mielőtt nekiesnél egy vadidegennek válogatott szidalmakkal…
Mielőtt elmerülnél egy népcsoport, egy szavazótábor, egy közösség vagy egy más szemléletet képviselő ember iránti gyűlölet mocsarában…

…először talán kérdezz.

Miért gondolkodik úgy az a másik ember? Őt mi mozgatja? Miért tette azt, amivel Te nem értesz egyet? Mi az ő igazsága? És összehangolható-e az a Te igazságoddal?

Mert tudod, mindössze ennyiről van szó: neked nem tetszik az, ami van. Ami egyébként a másik ember sajátja.

És ez a történet még akkor sem szól többről, ha társadalmi visszaigazolásod is van. A kommunizmusnak is volt. A fasizmusnak is. A rasszizmusnak is. A népirtásnak is. A háborúknak is. A kirekesztésnek is. És mindegyiknek még most is van. De ettől még egyik sem vezetett előre soha.

Ahogy egy bölcs ember végtelenül egyszerűen megfogalmazta: a kérdés kinyitja az elmét, a kijelentés bezárja azt.

Zárt elmével nem fogsz tudni sem belső, sem külső békét megteremteni. Zárt elmével csak erőszakosan lehet érvényesíteni az akaratodat – ott, ahonnan nem pattansz le vagy nem vernek vissza.

Egészen más a béke útja.

Ha nem faltörő kosként támadsz a gondolataiddal, hanem a másik ember gondolatait is befogadod, akkor a béke útját járod. Ha nem címkézed fel őt, hanem esélyt adsz neki arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, akkor a béke útját járod. És ha nem közös az utatok, ám a kapcsolatot nem anyázással, hanem megértő nyugalommal zárod, akkor is a béke útját járod.

Te magad választod meg a reakciódat.

Mocskolódás helyett kérdezés. Megalázás helyett kérdezés. Ítélkezés helyett kérdezés. (És nem, a “Te hülye vagy??” ide nem elég). Nem olyan bonyolult ez – csak addig tűnik annak, amíg még nincsen gyakorlatod benne. Utána viszont olyan minőségi ugrást tapasztalsz a kapcsolataidban, amit csak a nyitott elméjű emberek élhetnek meg.

Úgyhogy: először talán kérdezz… és még az sem kizárt, hogy közben megtalálod a lelki békédet.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Fontossá általában kétféle ember számára válhatsz: az egyik az, aki
Tovább
Vannak olyan emberek, akik nem hajlandóak lemondani az álmaikról. Érheti
Tovább
Az egyik legnagyobb hazugság, amit egy másik embertől hallhatsz, így
Tovább
Van néhány olyan dolog az életben, amit nem lehet ostoba
Tovább
Esélyek. Mindig arról beszélünk, mennyi esélyünk van. Vagy mennyi esélye
Tovább
Az emberi jellem sokszínűségének megvannak a maga szépségei. Szokásaink, érdeklődési
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük