Persze, fájdalmas. Ismerem az érzést. Megbíztál valakiben, aztán csalódtál egy hatalmasat. Azt feltételezted róla, hogy neki is van gerince. Vagy hogy hasonló értékrendje van, mint neked. Vagy hogy az emberség legalább minimális szinten jelen van a lelkében.

De nem. És most nem tudsz mit kezdeni a csalódásoddal. Persze, rohadtul fájdalmas. És értelmetlennek tűnik. És hülyének érzed magad miatta. És ostorozod magadat, hogy hogy lehetsz ilyen szerencsétlen idióta.

De várj egy picit…

Hol tanulhattad volna ezt meg? Ki tudta volna átadni neked azt az ismeretet, amely alapján elkerülhetted volna a csalódást? A szüleid, akik maguk is beleestek hasonló csapdába, vagy akikre amúgy sem hallgattál volna? Vagy az oktatási rendszer, ami leginkább megfelelésre nevel?

Nem volt rá lehetőséged, hogy bárkitől is mély emberismereti leckét kapj. Eddig még nem. Most viszont kaptál egyet. Igen, attól, aki átcseszett. Attól, aki megbántott és visszaélt a bizalmaddal. Ő lett a tanárod, még ha az ellenségednek is hiszed.

A tandíj pedig ennyire magas lett: ennyi fájdalom, ennyi kétség, ennyi önostorozás, ennyi rossz érzés kellett ahhoz, hogy a leckét elsajátíthasd. Tudom, ez rohadt magas ár, de az a helyzet, hogy olcsóbb kurzust nem találtál – és ez nem a Te hibád. Egyszerűen így alakult.

Most viszont mindössze egyetlen kérdés maradt: megtanulod a leckét, vagy háborogsz, hogy miért kellett ennyit fizetned?

Ha az utóbbit választod, a tandíj tovább növekszik legközelebb. Mert lesz legközelebb. Ezek a helyzetek, ezek a csalódások megismétlődnek, ha semmit nem kezdesz velük. Megismétlődnek, Te pedig egyre nagyobb szerencsétlenségnek fogod érezni magad, mert a negatív tapasztalataid tovább erősítik azt a narratívát, hogy Te vagy a világ áldozata.

A másik út nehezebbnek látszik. Tanulni a helyzetből, felismerni a saját felelősségedet, abbahagyni a panaszkodást, segítséget kérni, ha szükséges – ezek mind-mind olyan fájdalmas lépések, amelyeket nagyon sokan soha nem tesznek meg.

Mert itt nincs helye az egónak. Nincs helye a tanult áldozatszerepnek. Nincs helye a félelmeid elől való menekülésnek. Itt az őszinteségnek van helye. És a cselekvésnek. Igen, ez az út nehezebb – de csak kezdetben. Mert ez az út nem a szakadékhoz vezet.

Úgyhogy lehet, hogy ideje beáraznod a leckét. Ideje elfogadnod, hogy ez most sokba került neked. Ideje megkeresned, hogy mit csinálhatsz jobban legközelebb. Nem általános következtetéseket levonva az emberek gonoszságáról, hanem mélyen arra fókuszálva, hogy mit nem vettél észre az adott emberben vagy helyzetben.

És talán épp itt az ideje a “probléma” szót “lehetőség”-re cserélned.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Sokan építenek falakat. Falakat, amelyekkel védeni próbálják önmagukat, vagy éppen
Tovább
Nem sokat. Legalábbis ezt gondolod, amikor elhagynak, ordítoznak veled vagy
Tovább
Elérkezett hozzám a Liebster Award, a bloggerek vándordíja. De ahogy
Tovább
Igen, Téged. Téged, akire rendszeresen rátolják az extra feladatokat, hogy
Tovább
Van, hogy úgy gondolod, Veled történik meg minden rossz, amit
Tovább
Gondolj egy pillanatra azokra az emberekre, akiket őszintén szeretsz. Te
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük