Van egy szó, ami önmagában képes lerombolni minden hitet. Egy szó, ami egyik pillanatról a másikra semmivé teszi mindazt, ami előtte elhangzott. Egy szó, ami több álom halálát okozta már, mint a reggelek. Ez a szó a de. Mindössze két betű, a hatása mégis akár életre szóló is lehet.
„De…” És követi őt a kifogások széles spektruma, próbálva önmagunk lelkét nyugtatva megmagyarázni, miért is nem tesszük meg mindazt, ami a de előtt elhangzott, és amit a szívünk mélyén igazán szeretnénk megtenni… A kifogást aztán beletörődés követi, a beletörődést pedig a haldoklás lassú, de biztos folyamata. Mert aki lemond az álmairól, beletörődik a kudarcba, és önmaga belső lényét és lényegét elnyomva próbálja tovább élni az életét, az már haldoklik – akár nyolcvan éves, akár húsz.
Nagyon sokan élik haldokolva az életüket. Pedig a változás mindig egyetlen felismeréssel indul. Egy felismeréssel, mely mindössze három szóból áll: képes vagyok rá. Aki erre rájön, az soha többé nem teszi az álmai után azt a szót, hogy de. Mert tudja, hogy mindaz, ami utána jönne, csak értelmetlen kifogás – üres szavak, melyeknek egyetlen célja az önigazolás.Persze a hegyről lenézve könnyű azt mondani: nincs akadály. Amikor boldog, kiegyensúlyozott az életünk és szépen haladunk a céljaink felé, akkor könnyebben is hiszünk abban, hogy bármire képesek vagyunk. Amikor viszont az élet valódi mélységeit éljük meg, akkor egészen más a helyzet. Összetörten nehéz elképzelni azt, hogy valaha is egyben leszünk.
És ekkor jön egy ember, aki leszáll a bringájáról és kereket cserél. Mi van?! Elgurult a gyógyszer? – gondolod most teljesen jogosan. De nem magyarázkodom, helyette inkább nézd meg ezt a rövid videót:
Akkor most nézzük, mi is az a mondatrész, amit a „de” után tettél. De inkább felejtsük el örökre. A videón látható úriember Hector Picard, aki 1992-ben, 24 évesen egy munkahelyi baleset során 13.000V feszültséggel kötött nem kívánt ismeretséget. Teljes jobb karját és bal karjának felét elveszítette, testének 40%-a megégett. Négy hetet volt kómában, és miután az állapota stabilizálódott, világossá vált számára: mostantól egy egészen más élet következik. Olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, melyekről a legtöbbünknek fogalma sincsen – hiszen soha nem éltük át a helyzetét.
Hector Picardnak minden oka meglehetett volna arra, hogy azt mondja: de… És sokat nem is kellett volna gondolkodnia azon, mi legyen az utána következő kifogás. Ő viszont másként döntött. Nem volt hajlandó lemondani az életről, és nem volt hajlandó elfogadni azt sem, hogy a tragédia, ami történt vele, bármiben is megakadályozza ezután.
Rengeteg segítséget kapott a családjától és a barátaitól, de ami a leginkább számított, az a felismerés három szava, mely nagyon erősen ott volt a fejében: meg tudom csinálni. És megcsinálta. Azóta is újabb és újabb kihívásokat vállal, bringa- és triatlon versenyeken vesz részt, sőt, már hosszútávúszásban is megmérettette magát. Emellett motivációs előadásokat tart, és saját alapítványán keresztül segít azoknak, akik életük mélypontján az elvesztett reményt keresik.
Hector Picard videóját egy kedves olvasóm küldte nekem, és hozzá megírta, hogy mostanában, amikor eszébe jut, hogy miért nem lehet valamit megcsinálni, akkor megnézi a fenti videót, aztán megy és megcsinálja. És ennél jobban nem is lehetne összegezni a lényeget.
Nagy köszönet Andrásnak, hogy megismertette velem Hector Picard történetét. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Azta! Ő lesz a következő, köszi szépen! 🙂
ezt nézd: https://www.facebook.com/PRESSTV/videos/912763428765445/?pnref=story
Csak így van értelme. 🙂
És köszönet neked is, hogy tovább adtad Hector Picard történetét. 🙂