Kedves Hölgyek!
Mit mondhatnék rólatok férfiként, ami hiteles? Mit mondhatnék, ami tiszta és igaz képet ad rólatok, akik életem részei voltatok, részei vagytok, vagy éppen most először találkoztok velem egy kis időre, és talán soha többet nem is láttok? Mit mondhatnék, ami valóban rólatok szól, és nem rólam?
Semmit. Semmi olyat, amit feltétel nélkül el kellene fogadnotok. Semmi olyat, ami személyiségeteket, jellemeteket, nőiességeteket és érzéseiteket minősíthetné. Semmi olyat, ami többet árulna el rólatok, mint rólam. És semmi olyat, ami igazán határozott alapokon nyugodhatna.
Mert aki férfiként azt meri állítani, hogy hiteles ismerője a női léleknek, az vagy csak kifelé hazudik, vagy ha ezt komolyan is gondolja, akkor önmagának is. Lát egy képet, és ítélkezik a festő fölött. De a festőt igazán soha nem láthatja, és mivel ő maga soha nem festett – mert nem festhetett –, a festmény elkészülésének körülményeiről is csak laikus elképzelése lehet.
Kedves Hölgy, aki ezt most olvasod…
El sem tudom képzelni, milyen érzéseket élhetsz át, és milyen kihívásokkal kell megküzdened azáltal, hogy saját testedből egy új élet születik. Nem tudom, mit jelent megélni azt, hogy egy kis emberi lény fejlődik benned, és minden mozdulatoddal, minden tetteddel, minden gondolatoddal és érzéseddel őt támogatod – vagy ha hibázol, akkor hátráltatod. Nem ismerem ezt a felelősséget. Férfi vagyok, és soha nem volt, és nem is lesz ilyen nehéz és szép feladatom.
Nem tudom azt sem, hogy mekkora fájdalmakkal jár számodra világra segíteni azt a kis embert, akit hosszú hónapokig őriztél magadban. Nagyon jól ismerem a fájdalmat; sokszor és sok formájában találkoztam vele, de a szülés fájdalmát soha nem fogom átélni, így teljesen megérteni sem tudom. Nem ismerem a félelmet sem, amivel Te szembenézel életed során talán többször is, amikor a szülés veszélyeit és felelősségét magadra vállalod. Mert férfiként mindennek csak szemlélője lehetek.
Nem ismerem azt a kötődést, ami a közös test által kialakulva egy anya és gyermeke között egész életen át tart. És bár képes vagyok adni figyelmet és őszinte szeretetet, de az élet fonalának ilyen tiszta folytonossága köztem és egy gyermek között soha nem lehetséges. Mert férfi vagyok – teremtő, de nem alkotó. Egy folyamat elindítója lehetek csak, de egy új kis embert saját testemből megalkotni soha nem leszek képes.
Sok minden van még, amit nem tudok – mert nem tudhatok.
Fogalmam sincs arról, hogy mit jelent számodra egész életeden át cipelni az ostoba kulturális és vallási berögződések által Rád tett terheket. Nem tudom, miért lenne egy nőnek a konyhában a helye, miért lenne feladata egymagában rendet teremteni és tartani egy közös élettérben, és azt sem tudom, hogy amikor ilyet hallasz egy férfitól – vagy férfiak tömegétől –, az hogyan érinti a lelkedet. Nem tudom, és nem is tudhatom, mert én férfi vagyok; nekem nem mondanak ilyeneket. Nem mondják azt sem, hogy valami furcsa isten vagy egy idióta rendszer nevében nem vehetem fel azt a ruhát, amit szeretnék (vagy olyat kell felvennem, amit nem szeretnék), és attól sem kell tartanom, hogy az öltözködésem miatt áldozattá válhatok.
Nem ismerem azt az érzést, ami benned akár minden egyes nap előtörhet: a kiszolgáltatottságot, mely a fizikai erőhátrányból ered. Nem kell tartanom attól, hogy az, akivel rövidebb vagy hosszabb ideig összekapcsolom az életemet, fizikai erejét kihasználva bármikor árthat nekem, és félelemben tarthat. Nem kell félnem attól sem, hogy ha kilépek az utcára – és ráadásul ezt nem nappal teszem –, akkor ismeretlen emberek szánalmas önigazolási próbálkozásaikat szexuális zaklatás formájában élik ki rajtam – akár „csak” szavakkal, vagy akár fizikailag is. Nem ismerem ezt a félelmet. Én férfi vagyok, nem is ismerhetem. Csak tudom, hogy vannak nők, akik nagyon jól ismerik mindezt, és figyelek a szavukra.
Figyelek, és azt látom, hogy sokszor feszült vagy. Feszült vagy, mert úgy érzed, meg kell felelned nekem, vagy egy másik férfinak – talán az összesnek. Mindig kifogástalan külsővel, vonzón és csinosan kell megjelenned, mert nőtársaid kritikus szemei és a férfiak elvárásai erre kényszerítenek. Talán csak a boltba mész le néhány apróságért (mert ez is kizárólag a Te feladatod ugye…), de még akkor is számít, hogy a külsőddel milyen hatást keltesz. Talán ki sem mozdulsz otthonról, mégis minden percben szépnek kell lenned. Hiszen ezt tanultad gyermekkorod óta – amikor a felnőttek dicsérete naiv közönnyel a „de szép kislány” szavakban nyilvánult meg. Erre az erős alapra tovább építkezve befolyásolták gondolataidat a magazinok, a reklámok és a mesterségesen kreált nő-képek, Te pedig megtanultad, hogy mindig szépnek is kell lenned, mert ez az az érték, ami alapján Téged meg fognak ítélni. Mintha a szépség mások elvárásaitól függene.
Nem tudom, mit jelent nőnek lenni. Nem tudok nagyon sok mindent, amit Te tudsz, vagy éppen érzel. Fogalmam sincs, milyen terheket cipelsz, milyen csodálatos érzéseket élsz át, és milyen harcokat vívsz meg nap mint nap. Nem tudom, mert férfi vagyok. Még átérezni sem tudom, csak megpróbálom.
Egy valamit viszont tudok: ha Te azt mondod, baj van, akkor én elhiszem. Nem azért, mintha valami ősi alaptörvény lenne, hogy a kifakadásod mindenképpen jogos, vagy mert a bajtól, amit érzel, az egész Univerzum feltétlenül megremegne, hanem egyszerűen csak azért, mert Te ezt érzed. És ha Te bajt érzel, akkor baj is van, ez egészen biztos. Vagy kívül, vagy belül önmagadban – de ha én férfiként nem figyelek Rád és nem fogadom el az érzéseidet, akkor kívül biztosan.
Nem tudom, mit élsz át, pontosan mit érzel az önként vállalt és a Rád kényszerített küzdelmeid megvívása közben, és azt sem tudom, hogy mi mindent tudsz, amit én nem. Csak azt tudom, hogy őszintén tisztellek az erősségeidért, és elfogadom a gyengeségeidet. Neked, a nőnek, és nekem, a férfinak harcolnunk egymással értelmetlen. Más pályán játszunk, más eszközökkel. Megérteni sem tudjuk egymást soha teljesen. Elfogadni viszont igen. Mert nemcsak szeretni vagyunk képesek, hanem rengeteget tudunk tanulni is egymástól – egymásról és önmagunkról.
Csak ennyit tudok. Te pedig elég, ha annyit tudsz, hogy nem kell megfelelned. Csak legyél őszintén önmagad. Amit egy másik ember mond rólad (legyen ő férfi vagy nő, ez lényegtelen), az mindig többet árul el róla, mint rólad. Ezt jó, ha tudod. Attól még, hogy egyesek tárgyként kezelnek, Te még lehetsz Ember.
Ezek egy férfi gondolatai. Nem „A férfiak” gondolatai. Biztosan vannak férfiak, akik hasonlóan gondolkodnak, és vannak, akik másképp. És persze vannak olyanok is, akik sehogy sem.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Párkapcsolataink dinamikája végtelenül egyszerűvé válik, ha a felszínen zajló játszmák,
Tovább
Vannak olyan kapcsolatok, amik bármit túlélnek. Nem azért, mert két
Tovább
Feszült? Ideges? Töltse fel szervezete magnézium raktárát! Nem szoktam figyelni
Tovább
Sokan úgy dobálóznak a szavaikkal, hogy észre sem veszik, mekkora
Tovább
Szia Gabor 🙂 🙂 Le a kalappal elotted. Minden tiszteletet megerdemel egy ilyen Ferfi. Aki igy tudja latni, ertekelni, elfogadni es szeretni a masik nemet, az egy csodalatos EMBER!! 🙂
Nagyon koszonom a tiszta szivbol jovo szavaidat. Ma megint bizonyitekot kaptam, hogy vannak jo emberek is ezen a vilagon. Es hiszem, hogy egyre tobben igenylik ezt a josagot. Egyre tobb ember lesz, aki igy vagy hasonloan latja a vilag dolgat. Minel tobben vagyunk itt, annal jobb lesz a vilag. Azert, mert ezek az irasok rengeteget segitenek, gondolatokat ebresztenek, utat mutatnak. De nem koteleznek senkit semmire. Es mindig tovabb folytatodnak a kommentelok jovoltabol.
Ezert megegyszer koszonetet kell mondjak.
Udvozlettel Rozika.
Nagyon tetszik az írásod.Köszönöm.
Kedves Gábor! A gondolataid gyógyírként hatnak rám. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Vissza adtad a hitemet…
Kedves Gábor!Amikor elkezdtem olvasni az irásod,első gondolatom az volt,hogy ez átverés!Egy nő irta férfi álnéven!Mivel nem igy van ezért csak hálás köszönetemet akartam kifejezni amiért megmaradt a reményem,hogy vannak férfiak akik igy gondolkodtak és ezt fel is vállalják!Köszönet
Kedves Gábor!Mint annyi embernek,ahogy nőknek,úgy a férfiaknak is tetszett ez az újabb írásod,s nekem is!Köszönöm!
Köszönöm,mégpedig azért,mert volt Benned egyfajta tisztelet,egyfajta megértés a női nem iránt és ezt manapság sokan nem élik,vagy nem élhetik meg.
Lehetséges hogy talán pont azért nem,mert ha lemegy az üzletbe,szeretne ott is arra a pár percre jól kinézni,de:
nincs lelki ereje átöltözni,nem érzi magát már olyan csinosnak,mint azelőtt,vagy úgy látja,nincs értelme még annak se,hogy most “kicicomázza magát” stb.
Én nagyon szeretek magamra adni,pedig se arany ékszereim,se drága ruháim nincsenek.Igaz,elég sok színt tartok a ruhatáramban,de egyiküket sem horribilis pénzért vásároltam.Sajnos életemben olyan férfiak vettek körül,s élnem kellett hosszú éveken át mellettük,akik szó szerint letettek,tulajdonképpen így alakult ki az az elvárás magamtól,hogy minden nap más színben,s minden nap MAGAMNAK akarok öltözködni.S meg isd teszem,hiába vagyok már 63 éves!Ez csak egy szám számomra!
Egy nő nemcsak a ruháit választja ki,hanem érzelmileg is TARTANIA KELL magát,s nem pedig szánalomnakkitéve,ez attól függ szerintem,ki milyen erős lelkileg!
Nagyon köszönöm,hogy így állsz hozzánk,nőkhöz,de ezt vissza is lehet fordítani és írni kellene Rólatok,férfiakról is,mert mi nők sem vagyunk sokszor tisztában mit is érezhettek át bizonyos dolgokban,amikben mi képtelenek lehetünk benne lenni!Bizony mi is csak meggondolatlanul ítélkezünk,pedig valószínűleg mindennek mélyebb okai vannak!
Köszönöm!
Merész Zsóka
Üdv és köszönet:Merész Zsóka
Kedves Viki,
nagyon szívesen, én is köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂
Legyen szép napod 🙂
Kedves Gàbor!
Köszönöm! ???
Kedves Gábor!
Ezek a sorok egy érett gondolkodású férfira vallanak. Köszönöm.
http://cms.naplozoo.webnode.hu/a-ferfiakrol/
🙂
Kedves Irén,
nagyon szívesen, és én is köszönöm szépen a kedves szavaidat. Nagyon jó érzés ilyen kedves visszajelzést kapni, de amitől még boldogabb vagyok, az a tudat, hogy vannak ilyen emberek, mint Te, akik így gondolkodnak a nő-férfi kapcsolatokról, és általában az emberi kapcsolatokról. Hiszek benne, hogy ezt az értékrendet másoknak is átadva egyre többen gondolkodunk majd így, és szép lassan elindul egy pozitív változás. Ez persze lassú folyamat, de ha el sem kezdjük, akkor esély sincs rá.
Köszönöm szépen még egyszer a kedves szavaidat. 🙂
Kedves Gábor!
Tisztelettel és Nagyra bebecsüléssel köszöntelek Téged, a FÉRFIT!
Én egy ilyen Férfit ismerek eddig, aki így vélekedik a nőkről, mint Te
és szellemiekben és szívügyileg is a mostani, nyitott képben van a
változások és fejlődés idején.
Tisztelettel megjegyzem, hogy a nők legalább annyira nem ismerik a férfiak lelkét.
De mivel a férfi bal , a nő pedig jobb agyféltekés gondolkodású, ezért nem is várhatjuk el egymástól.
Sokan nem tudják, hogy teljesen másként működük ( a két nem) és többet kéne evvel foglalkozni, mert
sok konfliktus adódik ebből. Csak az átélt dolgokat tudom említeni.
A lényeg, hogy tisztelettel, szeretettel és egymás megbecsülésével csodálatos dolgokat tapasztalhatnánk meg.
Köszönöm még egyszer a többi nő helyett is ” szíved szavát!
Nagyon szívesen, én pedig köszönöm Neked ezeket a szép gondolatokat. Egyetértek, nemünk és önálló személyiségünk szerint tudunk kiteljesedni. Ami az egy igaz utat illeti, szerintem mindenkinek saját útja van, és vannak ugyan alapvető hasonlóságok, de különbségek is vannak az egyéni utak között. Az életben talán az a legfontosabb dolog, hogy megtaláljuk az utunkat.
Köszönöm bejegyzésedet- titan -, amivel tökéletesen egyetértek. Mind két nemnek feladatai vannak az életben, nem kényelemre születtünk a Földre, mert mindenkinek elhívatása van. Nőknek az odaadás, befogadás, férfiaknak a teremtés, a küzdő erő, majd mind az, ami ehhez kapcsolódik. Nem a másokat kellemesen simogató hamis szavaktól leszünk boldogok, hanem a valóságot felismertető szellemi célok megértése által. Nekünk embereknek, nemünket illetően kell kiteljesednünk. Egy igaz út van, fejlődésünk irányát tekintve az ősbizalom felé kell tartanunk, mert minden más hazugság, ami nem efelé terel !
Valóban nem ez a megfelelő stílus senkivel szemben. De én is úgy gondolom, hogy aki itt van, az fejlődni akar, és mindannyiunknak vannak olyan területek, ahol érdemes is fejlődnünk.
Köszönöm szépen, Ilona, hogy írtál, és hogy olvasol. 🙂
Gergő, a cikk többek között éppen erről, a nőket lekezelő szemléletről szól, ami a te hozzászólásod minden mondatából árad. Mégis reménykeltő a helyzeted, mert itt vagy és olvasod Gábort… 🙂 Köszönöm az írást, Gábor!
Semmi baj, Te legalább érted (meg az írásomat is megértetted, ez egyértelmű). Már csak az van hátra, hogy a tudásodat megoszd a világgal, és szebbé tedd az emberi kapcsolatokat. Kezdve a sajátjaiddal, és haladva szépen tovább, míg mindenki a tudásod birtokában boldog életet fog élni. Sok sikert kívánok az utadhoz!
Bocs, de szerintem se a nőket nem érted (fenti cikk szerint), se a férfiakat.
Mert a nőre nehogy ráhúzzuk a társadalmi elvárásokat (amivel egyébként teljesen egyetértek), de a férfira nyugodtan rá lehet, sőt egyenesen rá is kell.
Kedves Viktória, köszönöm szépen a kedves szavaidat. 🙂 Nagyon jó érzés volt olvasni, hogy olyan emberek vesznek körül Téged, akik tisztelnek és szeretnek. Azt írtad, szerencsésnek érzed Magad, de én nem hiszek a szerencsében. 🙂 Meghoztál egy döntést, és ennek a döntésednek a következménye az, hogy most boldog és kiegyensúlyozott emberi kapcsolataid vannak. Köszönöm szépen még egyszer, hogy megosztottad a gondolataidat, és azt is, hogy példát mutatsz azoknak a nőknek (és férfiaknak), akik még nem hozták meg a döntést, hogy változtassanak. Mindig nagyon jó látni olyan embert, aki egész életével azt bizonyítja, hogy lehet úgy élni, ahogy szeretnénk. 🙂
Köszönöm szépen, Zsuzsanna! 🙂
Szia Gergely, köszönöm szépen a kedves szavaidat. 🙂 Nem számít, hogy melyikünk fogalmazza meg, csak az a fontos, hogy megőrizzük és másoknak is átadjuk azokat az értékeket, amiket kapunk. Ugyan én írtam ezt az írást, de benne van mindaz, amit életem során olyan emberektől kaptam, akiket tisztelek (akár élnek, akár már távoztak, akár ismertem őket, akár nem). Egymást tanítva és segítve haladunk előre. 🙂
Szervusz Gábor!
Jó értelemben vett irígység van bennem. Bárcsak én fogalmaztam volna meg ezt az írást. 🙂 így most “csak” emésztem és felhasználom, hogy a leírtak a maguk átgondolt teljességével és pontosságával belülről tudjanak fakadni. Hála van benne, hogy találtam élő jelenkori példát arra, hogy a férfi erőhöz hogyan párosulhat férfi kedvesség és irgalmasság. Köszönöm!
Nagyon szép!!!!
Kedves Gábor! Igazán szép, értelmes és szeretetteljes sorok! Élmény volt olvasni, köszönet érte!
Szerettem volna megosztani Veled/Veletek, hogy miközben az írásodat olvastam, sorra jutottak eszembe a barátaim… Azok a kedves, néha őrült és bolondos, de mindig figyelmes, okos, szeretetteljes férfiak, akikkel én körül vagyok véve. Szerencsésnek érzem magam, mert mintha leírtad volna mindazt, amit én mindig is tudtam RÓLUK, a barátaimról, a páromról, akik nem tudnak ilyen szépen bánni a szavakkal, mint Te, de az egész lényükkel ugyanezt közvetítik felém, és más nők felé is.
Megtapasztaltam a férfiak részéről csaknem mindazt a negatívumot, amiket említesz, mégis szerencsésnek érzem magam, mert volt bátorságom huszonévesen nemet mondani a klasszikus női szerepekre, és úgy berendezni az életemet, hogy azt igazságosnak érezhessem. Volt merszem és erőm kiválogatni, hogy milyen férfiakat tűrök meg az életemben, és milyeneket nem. És egy napon meghatódva tapasztaltam, hogy szinte az összes férfi ismerősöm csodálatos ember, olyan, akiről bármelyik férfi példát vehet. Érdekességként említem, hogy férfiként egymással is ugyanolyan tisztelettel és szeretettel bánnak, mint a nőkkel, hiszen valójában ez is egy probléma, pedig végül is mind csak EMBEREK vagyunk. Az élet mindenkinek tele van küzdelmekkel, akár férfi, akár nő, és olyan megnyugtató, ha a másikra barátként és nem ellenfélként, riválisként tekinthetünk.
Azt kívánom minden nőnek, hogy legyen mersze nemet mondani az elvárásokra, és segítsen a férfiaknak is helytállni ebben a furcsán felfordult világban. Mert mindig kettőn áll a vásár.
Fontosnak tartottam elmondani, hogy hála az égnek sok ilyen nagyszerű férfi van ám, és, ha mindegyik ilyen szépen tudna írni és hajlandó is lenne rá, egyre többen lennének. 🙂
Gergő, van logika abban, amit mondtál, de szerintem Barbara nem úgy értelmezte, hogy teljesen értem a nőket. Azt mondta, hogy “ennyire”, tehát valószínűleg jobban, mint amit átlagosan megszokott. Én pedig azt mondtam, hogy próbálom minél jobban megérteni és elfogadni a nőket, de teljesen megérteni soha nem leszek képes, hiszen nem vagyok nő. Én úgy érzem, hogy a kettő nem zárja ki egymást, mert aki figyel, az megértheti jobban a nőket, csak jó, ha tudjuk, hogy teljesen soha nem értheti meg egymást nő és férfi, ezért nagyon fontos az elfogadás.
Barbara! Olvasd már el még egyszer az írást. De komolyan, még egyszer fuss neki. Pontosan azt írta le Gábor hogy nem érti a nőket, nem is értheti, fogalma sincs milyen nőnek lenni, és soha nem is fogja őket megérteni. Kb. erről szól az egész cikk. Erre neked ez a válasz: “Sosem gondoltam volna, hogy egy Férfi ennyire képes látni, érteni bennünket, Nőket.” 😀
De várj írok egy hasonlatot, hátha könyebb lesz: Pistike sosem értette a matekot, mindig csak bukdácsolt, a tanárok rossz jegyeket adtak neki, bármit próbáltak megtanítani neki, sosem értette igazán. Egy nap Pistike gondolt egyet és ezt le is írta, amit egy matek tanár is elolvasott és válaszképp ezt írta: “Hát Pistike, hálásan köszönöm hogy ezt megosztottad. Sosem gondoltam volna hogy egy diák ennyire érti a matekot. Az ég áldjon meg és a Nap süssön rád. Ámen!” 😀
Egyetértek, a férfiakról is lehet sok mindent írni. Viszont ha egy férfi képtelen nyitni egy nő felé a saját csalódásai miatt, az kizárólag a saját hiányossága. Engem is értek már komoly csalódások, de attól még nem gondolom, hogy minden nő csalódást okozna. Ha nem vagyunk a helyünkön, akkor erről kapunk visszajelzést. A világ egy tükör. Ha olyan párod van, aki nem értékeli, hogy vele vagy, azt felfoghatod úgy, hogy az ő hibája, de úgy is, hogy a Tiéd, mert még mindig vele vagy. Aki igazán szeret, annak a szeretetéért nem kell küzdeni.
A szerepek eltolódásával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ami megtörténik a világban, annak helye van a világban. A szerepek csak a mi fejünkben léteznek. Az, hogy régen úgy volt, ahogy megszoktuk, nem azt jelenti, hogy ennek a jövőben is így kell lennie. Ha a férfiak nőiesednek, akkor a világnak szüksége van nőies férfiakra. Én nem vagyok az, és nem is leszek, de nem problémázom azon, hogy vannak iylenek. És azon sem, hogy vannak “férfiasodó” nők. Csak az tud fennmaradni, amire van igény. Úgy tűnik, az egyensúlyhoz szükség van ilyen változásokra is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek változnia kell, hanem azt, hogy nem baj, ha van ilyen.
Az utolsó kérdésedre válaszolva: én nem gondolom, hogy aki jó, az nem kell a nőknek. A Te “jó” fogalmad nem feltétlenül jó minden nő számára. Ne akarj minden nőnek megfelelni, sőt, egyetlen nőnek se akarj megfelelni, mert az azonnali vészjelzést kelt egy nőben. Miért akar nekem megfelelni? Miért nem adja önmagát? Nincsen elég önbizalma? Hogy tudnék én biztonságot kapni tőle, ha még önmagában sem biztos? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel ilyenkor egy nőben. Soha nem az számít, hogy mit mondasz, hanem az, hogy hogyan élsz. Csak önmagadnak akarj megfelelni, és törekedj arra, hogy egyre jobb legyél abban, amit csinálsz, és ne árts vele másoknak. Ha ez megy, akkor meg fogod találni azt a nőt, aki önmagadért szeret, és nem azért, mert Te azt szeretnéd, hogy szeressen.
Maximálisan egyetértek a cikk minden gondolatával és osztom is,de nem mehetünk el amellett,hogy mindennek két oldala van, minden érmének két oldala van. Ne felejtsük el, hogy ott van a férfi is ,róluk is lehetne ezt azt írni ,hogy például,mért van az,hogy sokan egyszerűen kénytelen nyitni egy nő felé ,mert már annyi rossz tapasztalatot átéltek, stb. Vagy,hogy mért van az, hogy lassan szinte már felcserélődnek a “szerepek” amely szerepeknek igazából nem is lenne helye a világban, gondolok itt arra,hogy a nő főzzön mosson takarítson ,a férfi dolgozzon,ez tényleg elnyomás a nő irányában. Valóban egyenlő felekként kellene tekinteni a nőkre és a férfiakra úgymond, persze mint tudjuk nem egyforma a férfi és a nő,de egymás nélkül szinte semmit se érnek , olyan ez mint a jó rossz nélkül vagy a jin jang nélkül ,fekete fehér nélkül stb.. ellentetjei vagyunk egymásnak sok mindenben, de mégis vonzzuk egymást mint egy mágnes két különböző pólusa. Ahogy írtad is egymástól tanulva és egymást tisztelve lehetne csak igazán jó az embereknek. Hozzáteszem mindennek van oka én ezt vallom, a rossz dolgoknak is és persze a jóknak is. Talán lehetetlen dolog ,hogy valaha ez változni fog ,még pedig azért ,mert ilyen az ember alapvető természete? Mindig lesz másik oldal. Még egy kérdés, az mért van,hogy ha valaki “jó” akkor ő nem kell a nőknek ,hiába óvná védené és nyújtana biztonságot ? Mért a ” rossz ” a jó a nőknek ? Még számtalan kérdést lehetne feltenni,de elég egyenlőre ennyi. Egy biztos,hogy se mi a nők helyzetét nem fogjuk soha megérteni teljesen, sőt magát a nőt sem, és ámblokk fordítva , a nők se fognak minket soha teljesen megérteni ,megismerni, stb. Mondjuk,ha ugyanazok lennénk akkor egy nem lenne nem kettő valószínűleg 🙂
🙂 🙂 Kedves Nikoletta, köszönöm szépen!
Kedves Gábor!
Nőtársaim mindent leírtak már előttem, amit magam is leírtam volna írására reagálva. Ha még nem nős, azonnal “örökbe fogadom”. 😉
Üdvözlettel és mélységes tisztelettel,
Szöllősi Nikoletta
Kedves Ildikó, köszönöm szépen a kedves szavaidat, és nagyon örülök, hogy olyan párod van, aki tisztel és megbecsül. Szerintem ez tanulható, és a saját példánkkal tudunk a legjobban tanítani. 🙂
Köszönöm.
Kedves Gábor ! Nagyon szépen köszönöm ezeket a gyönyörű szavakat mind a jómagam mind a többi nő nevében. Vannak még akik igenis felfigyelnek ránk és értékelik , értékelni tudják mindazt amik vagyunk, ami bennünk van. Mert igen nőkből vagyunk és sok mindenen keresztül kell az élet során menjünk, de Hál Égnek nekem is egy olyan párom van aki tiszteli a hölgyeket, aki nem csak a rabszolgát látja bennünk bennem.Én csak remélni tudom , hogy több ilyen férfi él a Világban, mint amilyen te vagy és István vagy az én párom! Osztom én is, mind több emberhez jusson el ez a gyönyörű írás! Köszönet és Hála ezért neked! Szeretettel: Ildikó
Kedves Zsuzsa, köszönöm szépen! 🙂 És azt is köszönöm, hogy ilyen szép gondolatokat osztottál meg a férfiakról. Igen, nekünk is megvannak a saját nehézségeink, erényeink és hibáink. Valóban csak a kölcsönös tisztelet és elfogadás az, amire egy ép és tartalmas nő-férfi kapcsolatot építeni lehet. Nagyon örülök, hogy Te olyan környezetben nőttél fel és élsz most is, ahol ezek az értékek megvannak. 🙂
Kedves Gábor!
Örülök, hogy olvashattam ezt a levelet. Köszönöm, hogy elolvashattam. Hozzám olyan közel álló dolgokat fogalmazol meg, amivel csak egyet érteni tudok. Nőként bizton állíthatom, hogy sokan vannak nőtársaim között, akik egyszerűen el vannak szállva attól, hogy nők, hogy a gyermekeket ők hozzák a világra, hogy különleges törődés jár nekik, hisz genetikailag is ezt kódolták beléjük. Midemellett nem gondolnak arra, hogy az az erős Férfi hány álmatlan éjszakán, mennyi munkán, önzetlen segítségnyújtáson, és bizony néha megaláztatáson is van túl azért, hogy a NŐ biztonságban legyen.Tanuljuk meg tisztelni Őket, és magunkat a magunk helyén kezelni. Szerencsés helyre születtem, szerencsém volt a párválasztásban is, ezért talán kicsit másképpen nézem a körülöttem lévő világot. Döbbenettel. Hihetlen egyes nőtársaim viselkedése. Néha a férfiaké is. Emberként egyformák vagyunk. Gyarló emberek.Elfelejtük, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy a tisztelet mindenkit megillet. Tisztelet a Férfiaknak, akik igyekeznek gondoskodni a családról, tiszteletet, örömet adni a Nőnek, aki Társ, aki Anya, aki Szerető, és Feleség.
Kedves Barbara, nagyon szívesen, szerintem ez csak azon múlik, hogy mennyire figyelünk egymásra. Köszönöm szépen, hogy írtál. 🙂
Kedves István, nemcsak azt nagyon jó látni, hogy vannak férfiak, akik hasonlóan gondolkodnak, hanem azt is, hogy aktívan ki is állnak a véleményükkel. Köszönöm szépen, hogy megírtad mindezt. Egyetértek, sok az elkorcsosult gondolkodású ember, de vannak még jó lelkűek is, és hiszek benne, hogy tanítással a torz szemléletű emberek egy részének gondolkodásán is tudunk változtatni. Lassú és sok energiát igénylő folyamat ez, ráadásul mindig vannak olyanok, akik nem hajlandóak változni, de sokakat lehet még formálni. A saját példánkkal tudunk a legjobban tanítani, ahogyan Te is teszed. 🙂
Kedves Éva, köszönöm szépen, és azt is, hogy megírtad a személyes tapasztalataidat. Az erős családi háttér rengeteget számít. Biztos vagyok benne, hogy ezek az erős alapok sokat segítettek később abban, hogy kilépj az elnyomó kapcsolatból. Nagyon örülök és minden tiszteletem a Tiéd, hogy léptél, és elkezdtél valóban Élni, nem csak túlélni a napokat. Nagyon sok boldogságot kívánok! 🙂
Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm, hogy ezt megírtad. Sosem gondoltam volna, hogy egy Férfi ennyire képes látni, érteni bennünket, Nőket.
Hálásan köszönöm.
Gábornak!
Igen akadnak még férfiak akik gondolkodnak vagy éreznek és olyanok is akik a két fogalmat tudják egyszerre is.
Az a tapasztalatom hogy a többség viszont egyiket se tudja.
Sör, labda, kocsma és minden nő szajha , semmi más nem jár a fejükben mint minden férfit megszerezni egy fordulóra.
A hímnemű egyedek nagy többsége ebben a tévhitben éli le az életét.
Azt gondolom, látom, tapasztalom, hogy az élet nem az életről szól.
Azt gondolom , látom, tapasztalom hogy a világunk el korcsosult, selejt embereket termel ki önmagából.
Harc, pusztítás, kőolaj, tankok, bombázó repülők, pokolgépeket termelő és használó eszetlen, érzéstelen agyament, skizofrén hímneműeket nevel.
Csak a környezetemben nagy többségben ilyen hímneműek uralnak és nyomorítanak meg családanyákat és gyermekeiket.
Ismerek egy olyan családot akik olyan extrém életet élnek hogy meg fogom írni könyvben.
Elképesztő és felfoghatatlan.
Nem emberi.
Mindezt egy több diplomás nagy tudású orvos műveli, vért ízasztó elánnal.
Pont ezek a családok adják tudtomra hogy miért élünk ilyen korcs világban.
Korcs skizó emberek, korcs skizó embereket nevelnek.
A nők számukra nem emberek.
Kiszolgáló egységek. Házi robotok. Eszetlen érzéstelen soha nem pihenő, rabszolgák.
Ezeknek a családoknak a gyerekei ezt az eszetlen skizó felfogást tanulják , ezt fejlesztik tovább magas szintre.
Elképesztő.
Alig megfogalmazható hogyan látják ezek a fiatal kamaszok a nőket és egész egyszerűen magát a világot, az életet, az embertársaikat, vagy a saját anyjukat.
Igen.
Osztom, hogy aki férfiként bármit is állít a nőkről az a saját sötétségét ordítja a világunkra.
Minden nap azért ébredek és kelek fel az ágyból hogy a páromnak, könnyebb és szebb legyen az egész élete.
Mert szeretem.
Mert csak szeretni lehet.
Mert Nő.
Mert anya.
Meg tisztel azzal hogy velem éli az életét.
István.
Köszönöm, Gábor.
Áldott légy.
Tisztelem, hogy van ennyi bátorságod. A legnagyobb erő elismerni gyengeségünket. Köszönöm a szeretetet, ami soraidból árad.
Egy olyan apával nőttem fel, aki messzemenően tisztelte a női minőséget, és mindig bátorított, meglátta rejtett képességeimet, és nagyrészt ennek köszönhetem, hogy az életem indulásánál csak segítő támogatást kaptam, aminek a mai napig hasznát veszem. Aztán leéltem egy karmikus adósságot egy teljesen ellenkező minőségű férfivel, akitől megtanultam azt a világot, amiben a legtöbb nő belekerül. A megalázást, az értéktelenség érzését, a lelki rabszolgaságot, a fizikai erőszakot, az anyagi kifosztottságot és minden földi biztonság elvesztését.
És elértem egy olyan pontra, ahol választhattam: folyatom ezt az “életet”, vagy van annyi bátorságom, hogy kilépek a semmibe, és Isten kezébe teszem le az életemet és sorsomat. És léptem. Tizenhárom éve a magam (és Isten) útját járom, testi-lelki-szellemi bizonyosságban, hogy a legjobb úton járok. Megtaláltam emberi méltóságomat, női értékeimet, amiket hatalmas szellemi támogatással élek, és most már másokon segítek. Spirituális gyógyító vagyok és vízépítő tervezőmérnök, de minden tevékenységemet spirituálisan végzem. A mérnökit is.
Csak magunk tudunk segíteni magunkon, de ahogy elkezdtük, azonnal megjelenik a segítség. Segíts magadon és Isten is megsegít. Indulj el az utadon és Isten szembejön veled félúton.
Áldás mindenkinek, akihez eljut.
Szeretettel, Éva