Túl sok a zaj. A média, a politikusok és a közszereplők megnyilvánulásai mellett rengeteg az olyan ember a közvetlen környezetünkben is, aki okosabbnak, bölcsebbnek, jobbnak hiszi önmagát másoknál, ezért előszeretettel osztja az észt, mond kéretlen (vagy akár kért) tanácsokat, és vállal olyan felelősséget, hogy határozott véleményt alkot egy másik ember személyiségéről, életéről, jövőjéről, és arról, hogy mit kellene csinálnia, és mit nem. Nemrég találkoztam egy tanmesével, ami nagyon szépen szemlélteti, hogy mindez hová vezet.
*****
Élt egyszer egy szerzetes a hegyekben, aki idejének nagy részét egyedül, teljes csöndben töltötte. Egy napon látogatók érkeztek hozzá egy távoli városból. Kíváncsiak voltak az életére, ugyanakkor értetlenül tűnődtek azon, hogy miért is jó ez neki.
Csak figyelték, ahogy csöndben végzi dolgát: éppen egy kútból mert vizet magának. Egyikükből végül kibukott a kérdés:
„Mire jó az, hogy a napjaidat az emberektől távol, magányosan, teljes némaságban töltöd?”
A szerzetes felnézett, majd anélkül, hogy abbahagyta volna a vízmerést, így szólt:
„Nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
„Semmit sem látunk, túl zavaros a víz.” – felelték a látogatók.
A szerzetes ekkor letette a vödröt, amivel a vizet merte, majd rövid csönd után ismét szólt a feszülten figyelő látogatókhoz:
„Most újra nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
A látogatók egyenként a kút fölé hajoltak, majd lelkesen válaszolták:
„A saját arcképünket látjuk a tiszta vízben tükröződni.”
„Így van.” – mondta a szerzetes. „Amíg a vizet mertem, az zavaros volt, és nem láttatok benne semmit. Amikor nyugalomban hagytam a vizet, megtaláltátok benne önmagatokat. Elménk is pontosan így működik, amikor csöndben részesülhet.”
A látogatók megértették a tanítást.
*****
Vannak pillanatok és időszakok az életünkben, amikor érdemes minden zajt kizárni, megkérni minden okos, vagy magát okosnak képzelő embert, hogy őrizze meg magának a tanácsait, és csak arra figyelni, hogy a csöndben meghalljuk végre a saját szívünk hangját – ahogy a nyugodt vízben megláthatjuk önmagunkat.
A külső zaj magától soha nem fog megszűnni körülötted, az viszont kizárólag a Te döntéseden múlik, hogy mennyit engedsz be belőle.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kivéve, ha fülzúgásban szenvedsz…….
Szia Gabor 🙂 Mindig rabukkanok valami szuperul hasznosithat olvasmanyra!! Koszonet erte! 🙂
A mindennapok zajos rohanasai utan jol esik kicsit csendben lenni. Neha olyan erzesem van, hogy belopakodott valami meh csalad a fejembe. Ilyenkor egy picike zaj is tobbszoros erovel hat. A legjobb gyogyszer ha tehetjuk, elvonulni valahova a termeszetbe. A csend, a tiszta levego, az a sok termeszetes energia, amit begyujthetunk, mind – mind epitoleg hat a testre.
Ezert olvashatunk sokhelyen arrol, hogy a szerzetesek es a kolostoraik messze a varos, vagy lakott telepules zajatol, az erdokben, hegyekben vagy tavoli tisztasokon talalhatok.
Es a fak gyogyito energiaja. Valoban letezik, mert amikor en is sokszor setaltam a fas ligetekben, parkokban, ereztem a jotekony hatasat. Teljesen feltoltodtem uj energiakkal. Az orvosokkal is csak utcan talalkoztam. Nagyon jol van kitalalva es megalkotva a termeszet, mert minden megtalalhato benne amire szukseg van.
A hasznositasuk mar teljesen mas kerdes!!!!
Udv. Rozika.
Köszönöm hogy olvashatom írásaidat.Nagyon egyet értek a mondani valójukkal.Megtartom magamban a tanulságokat.Szeretem a csendet, még egyszer köszönöm a belefektetett munkád. Anna
Köszönöm!!!
Volt egy keresztény életközösség, ahol természetesen nagy érték volt a csend, ahol az embert az Isten megszólítja és ahol az ember válaszolhat is rá.
Volt egy vasaló szoba, ahol a sok polcon ott voltak a lepedők. Fantasztikus tisztaság érzést adott az embernek. Egy szék volt bent. És nem csak vasalni jártak be, hanem csend miatt is! A sok lepedő eltompított minden külső zajt. Vágni lehetett a csendet! Fantasztikus volt oda beülni. Pedig ott nem is volt Oltáriszentség.
Köszönöm az írásod!
Nagyon igaz, Néha szükségünk van a csendre. Van egy kis házikónk az erdőben, ahol csak a természet hangja van. Csodálatos feltöltődés.
Most voltam 3 napot egy daganatos csoporttal a Bükkben. És IGEN, OTT, a fát átölelve, mindent kizárva körülöttem, CSAK A CSEND , meghallottam szívem hangját, hatalmas erejű feltöltődést kaptam. Nem volt rohanás, idő…. addig maradtam, ameddig igényeltem.
Most olvasva írásodat, csak megerősíteni tudom, hogy el kell vonulni, és csendben lenni önmagunkkal. Nagy megerősítés!
Köszönettel, maradok továbbra is hű olvasód : Ibolya
Szia, olvaslak most már folyamatosan. Valamilyen szinten hiszek az őrangyalokban is, vagy talán csak beszélni szeretnék valakivel, aki meghallgat… Édesanyám halála miatt sok minden felszínre jött az öcsémmel kapcsolatban, számítottam rá, csak nem tudtam, hogy ennyire durva lesz.
Kértem tanácsot az őrangyaloktól és jönnek a jelek. Most pl. az, hogy a Te írásod és egy tegnapi elém került írás is azt erősíti meg, hogy a szükségesnél (tehát annál, hogy meghallom) ne foglalkozzak ezzel többet, ne hagyjam, hogy megbántson, ne gondolkozzam visszavágáson (ez nagyon nehéz, mert igazi skorpió vagyok) , ne ordítsak vissza, ne akarjam meggyőzni, mert én lelkileg tönkre megyek, Ő megy úgysem érti….
Köszönöm ezt a jelet is.