Sok inspiráló emberi történettel találkozhattál már itt az oldalon, de most először nem egyetlen emberről lesz szó. Apa és fia közötti kapcsolat Derek Redmond megható és elismerésre méltó olimpiai szereplése során is csodálatosan megnyilvánult, de ott az igazi küzdelmet mégiscsak Dereknek kellett megvívnia. Most egy olyan apa-fiú páros történetét ismerheted meg, akik a fiú születése óta együtt harcolnak, és együtt érik el néha apró, néha igazán nagy győzelmeiket. Minden egyes nap.
Rick Hoyt kis híján belehalt saját születésébe. A nyaka köré tekeredő köldökzsinór elzárta az oxigén útját, így súlyos agykárosodással jött világra. Az orvosok többsége azt javasolta a szülőknek, hogy adják be Rick-et egy intézetbe, mert amúgy is szobanövényként fogja leélni egész életét.Ők azonban nem tettek le saját fiukról. Rick a szemeivel követte őket, ahogy mozogtak a szobában, és ez reményt adott számukra, hogy egyszer majd kommunikálni is képes lesz velük. A gyerekkórház egyik orvosa pedig a lehető legjobb tanácsot adta a szülőknek, amit csak ember adhat: próbálják úgy kezelni és nevelni a kisfiút, mintha ő is teljesen egészséges lenne. Adjanak meg neki minden lehetőséget, és vonják be őt az életbe, amennyire csak lehet.
És a szülők így is tettek. Judy, Rick édesanyja papírból kivágott betűkkel és a házban található minden egyes tárgyra ragasztott jelekkel kezdte el tanítani neki az ABC-t, és kitartásuknak köszönhetően hamarosan tényleg eljutottak oda, hogy képesek voltak Rick-el beszélgetni. Évek teltek el, és a fiú 15 évesen olyan dologra kérte meg édesapját, ami mindkettőjük életét megváltoztatta.
Futóversenyen szeretett volna indulni, hogy egy mozgáskorlátozottá vált iskolatársának bebizonyítsa: az élet így is megy tovább. És ment tovább. Dick Hoyt, Rick édesapja nem volt tapasztalt futó ugyan, de elkezdett rendszeresen edzeni, és minden egyes nap, míg fia iskolában volt, ő cementes zsákot rakott a tolószékbe, és azzal futott egyre hosszabb távokat.
Ettől kezdve a Hoyt csapat, vagyis Dick és Rick rendszeresen részt vettek futóversenyeken, majd triatlon és ironman versenyeken is. Az apa fiát tolószékben tolva futotta le a maratoni távokat, az úszás során Rick-et egy gumicsónakban húzta maga után, a bringázást pedig egy speciális tandem biciklin teljesítették. Tavaly, 37 év közös versenyzés és több mint 1000 verseny – köztük 72 maraton – után vonult nyugdíjba a páros. Legalábbis Dick, aki 72 évesen már nem tudja vállalni ezt a fizikai terhelést. Rick-et azonban valaki más tovább fogja vinni a versenyek – és az élet – útján.
Néhány kép, ami a szavaknál is többet mond:
Dick és Rick Hoyt története azért igazán különleges, mert egyszerre mutatja meg számunkra a családi kötelék legtisztább formáját és a küzdeni akarás diadalát. Mert mindaz, amit akadálynak hiszel, csak kifogás. Ha valamit igazán akarsz, azt képes vagy elérni.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
A Mindennapi Motivációsorozatban legutóbb egy vak gördeszkás fiúval ismerkedhettetek meg,
Tovább
Veszélyes-e az oltás, vagy létszükséglet? Kellenek-e a korlátozások, vagy át
Tovább
Stroke túlélőnek lenni jó. Jó, mert kaptál egy második lehetőséget,
Tovább
Kati néni nemcsak biológiát és földrajzot tanított nekünk, hanem Életet
Tovább
Kedves Gábor! A véleményedet kérem saját ügyemben. Tavaly augusztusban abbahagytam egy 16 éves kapcsolatot, mely nagyon lehúzott, már nagyon régóta éreztem, hogy ezt nekem nem kellene folytatni. tavaly végre sikerült. Volt párom a mai napig nem tudja elfogadni és hívogat, sőt becsönget. Már olyan sokszor mondtam neki, hogy én nem akarok találkozni vele, már nem szeretem. De ő még mindig szerelmes belém – azt mondja (mondanom sem kell, hogy a kapcsolatunk alatt nem ezt közvetítette). Már többször becsöngetett, hogy csak egy pár percet beszélgessünk. Én nem engedtem be, nem akarok vele beszélgetni. Ma késő délután is becsöngetett, hogy meglocsol. Én nem engedtem be és mondtam, hogy nem akarok vele érintkezni. Ilyenkor nagyon rosszul érzem magam utána, hogy hogy lehetek ennyire tahó és kegyetlen. És milyen bunkó dolog nem beengedni. De én tényleg meg akarok vele szakítani mindent, mert vele nem lehet normális kapcsolatot kialakítani. Nem akarok illedelmességből jópofizni, csak azért mert ő így szeretné én meg nem akarok vele beszélgetni. szeretném, ha nem lenne lelkiismeret furdalásom. Szeretném a véleményedet hallani. Köszönöm.