Kevés boldog ember él közöttünk. Olyan, aki tényleg elégedett az életével, és nem hajtja a boldogságot, hanem megéli azt. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyi mindenünk megvan, és csak gyűjtjük magunk köré az újabb tárgyakat, az értéktelen emberi kapcsolatokat, valamint a fogyasztói társadalom különböző csatornáin keresztül ránk tukmált élet csodálatosnak reklámozott kellékeit. Pedig a több nem mindig jelent jobbat. Erről szól az a rövid tanmese, amivel nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy bölcs ember, aki egyszerű, kiegyensúlyozott életet élt, és bölcs meglátásai miatt nagyon tisztelték őt az emberek. A háza és a hozzá tartozó kis kertje mellett volt még egy nagyobb földterület, ami szintén az övé volt. Egy napon azonban úgy döntött, hogy megválik ettől a földtől, mivel eddig sem kezdett vele semmit, és ezután sem tervezte hasznosítani azt. Így hát kitett egy táblát a következő felirattal:
„Ezt a földet annak adom, aki teljesen elégedett az életével.”
Sok ember fordult meg arrafelé, voltak köztük szegények és gazdagok is, de nem volt egy sem, aki mert volna jelentkezni a bölcs embernél a földért. Tudták, hogy hamar átlátna rajtuk, ha csak azért, hogy megszerezzék a földet, azt hazudnák neki, hogy elégedettek az életükkel.
Egy napon aztán egy gazdag földbirtokos járt arra, és észrevette a táblát. Tetszett neki a földterület, és a hirdetés is örömmel töltötte el. Ekképpen gondolkodott magában: „Gazdag vagyok, megvan mindenem, úgyhogy megérdemlem ezt a földet. Ha ez az ember ilyen könnyen odaadja, akkor gyorsan szólok is neki, mielőtt lecsapna rá valaki más.”
Be is kopogott hát a bölcs emberhez, és elégedett mosollyal az arcán elmondta neki, hogy miért érkezett. A bölcs ember üdvözölte őt, majd így szólt hozzá:
„Gazda uram, valóban elégedett vagy az életeddel?”
„Az bizony, megvan mindenem, amire csak szükségem van.” – felelte a gazdag földbirtokos.
A bölcs ember ekkor elmosolyodott, majd így szólt: „Ha tényleg megvan mindened, és tényleg olyan elégedett vagy, akkor miért vágysz még erre a földre is?”
(Az eredeti történet szerzője: Anthony De Mello)
*****
Miközben a boldogság után szaladva átrohanjuk az egész életünket, könnyen megfeledkezünk arról, ami a boldogság egyik legalapvetőbb feltétele: megbecsülni mindazt, amink van. Azokat az embereket, azokat a belső és külső értékeket, azokat a körülményeket, amiket természetesnek veszünk, és amiket sokszor csak akkor tanulunk meg értékelni, amikor már elveszítettük őket.
Nem érdemes megvárni ezt. Az élet egy olyan utazás, aminek nem feltétlenül az a célja, hogy elrohanjunk a bölcsőtől a temetőig. Lehet ennél több is. Álljunk meg időnként, éljük meg a jelen pillanatot a maga teljességében, adjunk hálát azért, amink van, és ne akarjunk boldogok lenni, hanem egyszerűen csak legyünk azok.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
“…és ne akarjunk boldogok lenni, hanem egyszerűen csak legyünk azok.” Ütős. 🙂
Nagyon örülök, hogy hasznos volt, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂
Kedves Emőke,
nagyon szívesen, nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvasol, és azt is nagyon köszönöm, hogy a szeretteidnek is ajánlottad az oldalamat.
Legyen nagyon szép napod! 🙂
Gábor
Kedves Zsuzsa,
nagyon kedves vagy, de az általad felajánlott segítségre nincs szükségem, mert az érzéseimet és az általad gondoknak, általam nehézségeknek és feladatoknak nevezett személyes dolgaimat a párommal és a barátaimmal osztom meg. Jobbat nem is kívánhatnék belőlük, rájuk mindig számíthatok. 🙂
Legyen szép napod! 🙂
Gábor
A dolgok nem tesznek boldoggá. A boldogság nem függ anyagiaktól. Jó példa erre ez a kis történet. Köszönöm. Most talán egy tipikus pesszimista magyar azt mondaná, hogy engem lehet, de…. es még igaza is lehet…de eszembe jut a barátnőm, aki fél éve él Ázsiában, és most Mianmarról jelentette nemrég, hogy csupa boldog, mosolygós! ember a porfészekben, a koszfészekben, még mi itt a nyugati világunkban azt hisszük, mekkora szerencsétlenek vagyunk, hogy ez vagy az hiányzik az éltünkből. De tényleg nem ad örömet az, ha rendelkezünk valamivel. Az értékek bennünk vannak.
Nagyon elgondolkodtató történet.
Kedves Gábor!
Van egy ajánlatom a számodra! Te segítesz nekem egy órát, (probléma: elértem a céljaimat, és most hogyan tovább?) aztán én segítek neked egy órát! 🙂 Biztos jól esik valakivel megosztanod a gondjaidat. Nekem is van bőven élettapasztalatom, betegségeim is, bár idáig nem értékként tekintettem rájuk, szóval nálad a pont, máris segítettél, ezenkívül egy értékes, kellemes megjelenésű, barátságos negyvenes vagyok. 🙂 Így mindketten jól járunk, kizárva a zavaró anyagiakat. Na, mit szólsz? 🙂
Zsuzsa
Nos ez tényleg aranyos történet és valósan illik az emberi gondolkodásába.
Kedves Gábor, jó volt olvasni írását! Napfényes, szép napot!
Szeretettel ajánlom még:
https://www.youtube.com/watch?v=PgVYJgKVQsg
…és az eredetit a Bibliából: Máté evangéliuma, 5, fejezet
Kedves Gábor!
Meg szeretném köszönni a hasznos gondolatokat, gondolataidat!
Szívemhez közelálló embereknek megmutattam a honlapot, hogy gazdagabbá válljanak.
Emőke
🙂